Mi lesz veled, liberális világrend?

A 2019. február 22-én tartott kerekasztalbeszélgetés a Corvinus Egyetemen a „Beszélgetések a jövőről” vitasorozatának Szép új világ? A történelem mégsem ért véget! címmel került megrendezésre. A vita közben felvetődött kérdések az USA hanyatló hegemóniájától kezdődően és az ebből adódó liberális világrend hanyatlásán keresztül a lehetséges következő hegemónig tartó ívet járták körül. A kerekasztalbeszélgetés résztvevőiként jelen voltak: Győrffy Dóra, Szelényi Zsuzsa, Rácz András, Jeszenszky Géza, valamint Káncz Csaba.

Az USA az épülő világrend ellen

Az Egysült Államok, mint a jelenlegi világrend hegemónja, a 2008-as világgazdasági válság óta maga is válságba került. A szabadversenyes kapitalizmusba vetett hit világszerte megrendült és ezzel utat nyitott a populizmusnak és az újonnan felerősödő nacionalizmusnak. Trump megválasztása is egy tulajdonképpeni szimptóma, mondta Szent-Iványi István a vita felvezetésében, hiszen ha a világrend fenntartásának kötelezettsége megszűnik, akkor maga a világrend is. Ezen probléma ad utat tehát napjainkban a revizionista Oroszországnak és az egyre erősebben hegemóniára törekedő Kínai Népköztársaságnak.

A feltörekvő Kína

A revizionista Oroszország a bipoláris világrend visszaállításában látja a világ jövőjét, mivel Putyin szerint a jaltai szerződés utáni felosztottság volt a leginkább működőképes, míg az Egyesült Államok a status quo fenntartásával igyekezne fennmaradni hegemónként. A probléma csak az, hogy a legfontosabb új kihívó szerepében megjelent a Kínai Népköztársaság is, aki alapvetően hosszútávra tervez. Xi Jinping ezt a 2050-re kitűzött tervében fogalmazta meg, miszerint addigra Kína a világ vezető országa lesz. Ezen hatalmi törekvésekben természetesen jelen van a hard power, mint például a katonaság és kiber-hadviselés fejlesztése, azonban talán még ennél is kiemeltebb szerepet játszik az ország politikájában a soft power által nyert befolyásszerzés, mint például az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés, mely keretein belül a selyemút mentén lévő országoknak adott kölcsönökből megvalósuló beruházásokat kínai pénzből valósítják meg kínai cégek.  

Az 1990-es éveknél is nagyobb instabilitás

Kérdés tehát a sok konfliktusforrásból adódóan a nagy változások közepette, hogy a mostani világrend instabilabb lenne mint a világháborúk vagy a ’90-es évek után?

Káncz Csaba 5 pontba szedve válaszolta meg a kérdést. Elsőként a hírek terjedési sebességének felgyorsulásával mutatott rá, hogy mennyivel rövidebb döntési idővel rendelkeznek az országok első emberei, amiből kifolyólag sokkal könnyebben előfordulhatnak akár a felindultságból következő hibák. Másodszor a világháborúk utáni párhuzamot kiemelve, egy veszélyesebb világ képét festette le, miszerint a hidegháború két stabil blokkja csak akkor jutott volna el a háborúhoz, ha a rendszer felborul, míg most több ország nem fogadja el e jelenlegi status quot, ami nagyobb instabilitáshoz vezet. Harmadszor felhívta a figyelmet a hegemón hatalom változásakor történő instabilitásra, amelyet azzal indokolt, hogy jelenleg egy átmenetben vagyunk, nemcsak a világpolitikában, hanem a társadalomban is. Negyedjére kiemelte, hogy az eddig a fosszilis energiák körül forgó világ ezen nyersanyagforrása nagyrészben felhasználásra került, ami ahhoz vezet, hogy belátható időn belül az véglegesen elfogy és egy új energiaforrásnak kell majd helyet adjon, ezzel szintén nagy instabilitást okozva az ezen alapuló gazdaságokban és országokban. Végül párhuzamot vont az 1930-as évek végi világgal, amiből kiemelte az instabilitás okozóiként az akkori elitek adósságait, amely végül összeomláshoz vezetett, és azt összevetette az országok mostani adósságaival, amely sokkal nagyobb, mint valaha volt. A fedezetlen adósságok mellett azonban kiemelten problémás az ökológia sérülékenysége és folyamatos pusztulása, mondta Káncz Csaba, amivel elnyerte a kerekasztalbeszélgetésben jelenlévő összes ember egyetértését.

A kérdésekre válaszolva folytatásként a résztvevők fontosnak tartották továbbá a hidegháborúból forróháborúba fordulás veszélyével kapcsolatos aggályaikat is. Adott volt a kérdés: hogyan lehet megakadályozni az új világégést? Elsősorban fontos a párhuzamok szétválasztása, mondta Jeszenszky Géza. A szövetségi rendszerek felbomlottak, a hidegháborús vezető ideológia nélküli Oroszország mára „gyengébb”, illetve a hadviselés maga is megváltozott. Az elmúlt 50 év szerinte nem jó vezérfonal, hiszen az akkori atomháborút megúszva az emberek még mindig féltek a pusztulástól. A kibertér fejlesztése és az űr-hadviselés szerepének folyamatos növekedése nagy valószínűséggel kevésbé érintik majd a civileket, így a globális veszély nem akkora, mint a nukleáris fenyegetés alatt, mondta a volt külügyminiszter.

Magyarország, mint a nyugat bástyája?

Az Európai Unió szerepe nem elhanyagolható, még abban a hárompólusú világrendben sem, ahol Kína, az USA és Oroszország néz szemtől szembe egymással. Önálló pontként, bár katonailag gyenge lábakon áll, és egy egységes európai szuverenitás nélkül, gazdaságilag mégis nagy befolyással bír a világ minden részén, amellyel komoly érdekérvényesítési joghoz jut. Fontos azonban, hogy a külpolitikai döntésekhez az EU-n belül teljes egyetértésre van szükség, ami a belső széthúzás miatt néha sikertelenségbe fullad.

Így válnak tehát fontossá az egyes országok a közös európai színtéren, mint Németország a gazdasága miatt, vagy Franciaország az atomnagyhatalmi léte miatt. Azonban a nagy országok mellett az ilyen döntésekben pontosan ugyanannyira fontosak a kisebb országok is, mint Magyarország.

Magyarország hintapolitikája a legveszélyesebb saját magára nézve. A Trump utáni feltehetőleg rendeződő atlanticizmus és jelenlegi polarizáció eltűnése valószínűleg a beharangozott repedező liberális világrend újra felértékelődése felé billenti majd a mérleg nyelvét. A nyugat fenntartása érdek, mivel érték, fogalmazta meg Rácz András. Mi európaiak egy szabad világban akarunk élni, amit ehhez építeni kell és nem belülről bontani, azonban keletről ezt a szabadságot nem kaphatjuk meg.
Érdekességként vetette fel a jelenlegi kormánypárt 2010 előtti külpolitikáját, amikoris az orosz előnyomulásnak leghangosabb ellenzője volt Magyarország, mivel nem akart a keleti hatalomtól függeni, amire 4 évre Paks 2-t egy titkos szerződés értelmében kezdték meg építeni. Az ország tulajdonképpeni átzsilipelése keletre, egy a Balkán felé meginduló politikát mutat.

Utoljára végül kérdésként merült fel Magyarország potenciális fő szövetségeseinek kiléte. A kerekasztalbeszélgetésben részt vevők egyet értettek abban, hogy a nyugat nem fog összeomlani, ezért is azt javasolják fő alternatívaként, hogy arrafelé orientálódjon az ország. Az ország jövőbeli partnerei valószínűleg a jelenlegi partnerek lesznek, akik viszont a nem egyértelmű elköteleződés láttán nem feltétlenül táplálnak majd bizalmat Magyarország felé.

Utolsó gondolatként Káncz hozzátette: Magyarország nyugati beállítottsága egy ezeréves törekvés, amihez nekünk is tartanunk kell magunkat, így is részt vállalva annak megőrzésében és fenntartásában.