Új szereplők a világrendben - Oroszország és Kína

Új szereplők a világrendben - Oroszország és Kína

A február 22-én tartott "Beszélgetések a jövőről" kezdeményezés "Geopolitikai kihívások" előadásán a meghívott szakértők a jelenlegi világrendi és politikai változásokról tartottak vitaindító panelbeszélgetést. A szakértők abban mindannyian egyetértettek, hogy napjainkban egy átmeneti korszakot élünk, amelyben a hegemón hatalom instabilitása az egyik következmény. Ezek a változások magukban foglalják új külső szereplők megjelenését a világpolitikában, felváltva az eddigi Egyesült Államok vezette unipoláris világrendet. A panelbeszélgetés szakértői Oroszországot és Kínát tartották a jelenlegi globális rendszer  legfőbb kihívóinak.

A hidegháború vége óta az USA töltötte be a hegemón szerepet kiemelkedő katonai és gazdasági erejével, a liberális alkotmányos monarchiát és szabad versenyt képviselve a világban. A 2008-as gazdasági válságnak azonban jelentős politikai és társadalmi hatása volt és egy fajta kiábránduláshoz vezetett az unipoláris világrendben. A  bizalom megszűnt az eddig fennálló világpolitikai rendszerben és  teret kapott a populizmus és a nacionalizmus, ennek jelei például a Brexit  és a Trump elnöksége. Ez a folyamat elsősorban Oroszországnak és Kínának kedvez, hiszen lehetőség kínálkozik egy új fajta világrend létrejöttéhez több szereplővel.

Oroszország a 2000-től hatalmon levő Putyinnal többször is kétségbe vonta az unipoláris világrend „szabályait”. Az első jelentősebb provokáció az öt napos grúziai háború volt 2008-ban, amikor is a nemzetközi jog szabályait felrúgva támadást intézett egy másik szuverén állam ellen, amit számtalan hasonló eset követett.  Ilyen volt amikor Ukrajnával szemben a Krím félszigetet de facto az Oroszországi Föderációhoz csatolta,  illetve a szíriai polgárháborúban való részvétel is.  A szakértők szerint  fegyveres konfliktusaival Oroszország destruktív erőt képvisel, emellett támogatja a szeparatista mozgalmakat is, mint a katalán népszavazás vagy Florida kiválási törekvései, melyekkel igyekszik bomlasztani az államok egységét. A 2015-ös ENSZ Közgyűlésen Putyin elnök a jaltai rendszer előnyeiről beszélt, ahogyan fogalmazott „ez a rend segített az emberiségnek átvészelni az elmúlt hetven évet, és megóvta a világot a nagyobb tragédiáktól”. Egyesek szerint Putyin egy új jaltai rendszer létrehozásán dolgozik, vagyis egy bipoláris világrenden, ahol az Egyesült Államok mellett a hidegháború korához hasonlóan Oroszországé lenne a másik főszerep a globális rendben.

Kína egy más stratégia mentén alakítja a világpolitikai szerepét, hosszú távú tervekben gondolkozva. 2017-ben a Kínai Kommunista Párt 19. pártkongresszusán Hszi Csin-ping három órás beszédében kihangsúlyozta, hogy a Kínai Köztársaság 2050-re hegemón hatalom lesz a haderő és a mesterséges intelligencia fejlesztésével. Oroszországtól eltérően azonban Kína mindezt konfliktusok nélkül a soft power eszközeivel tervezi megvalósítani, melynek magyarázata exportorientált gazdaságában rejlik. Kína jelenleg elsősorban multipoláris világrendben gondolkodik és az évszázad közepére hegemón nagyhatalmi státuszba szeretné felküzdeni magát.

A szakértők szerint a mai világban angolszász-nyugati és eurázsiai tengelyről beszélhetünk, ez utóbbi a Moszkva-Peking katonai tengely. A panelbeszélgetés szakértői fontos tényezőként említették meg a két eurázsiai nagyhatalom viszonyát, azonban nem értettek egyet a köztük lévő politikai kapcsolat minőségi meghatározásában. Egyesek szerint az Oroszországi Föderáció és a Kínai Köztársaság leginkább szövetségesként tekint egymásra, amit alátámasztanak a közös hadgyakorlatok. Másfelől az eltérő nemzetközi politika ellent mond ennek az állításnak, - hangsúlyozták néhányan a szakértők közül - és a két nagyhatalom között sokkal inkább vetélkedés áll fenn. Ezt az állítást leginkább a közép-ázsiai kínai befolyás növekedés folyamata példázza, hiszen az utóbbi két évtized során fokozatosan kiszorul a térségből a hagyományosan szoros gazdasági, politikai, kulturális és katonai kapcsolatot ápoló Oroszország és a helyét Kína veszi át. Másik érdekes pont a növekvő kínai bevándorlás Szibériába, a szakértők szerint körülbelül 1 millió kínai bevándorló érkezett Oroszország legkeletibb tartományába csak az elmúlt pár évben. Egyesek szerint ez a jelenség a jövőben konfliktushoz vezethet a két nagyhatalom között.

Az előadás sok érdekes kérdést vetett fel és válaszolt meg a jövővel kapcsolatban. Ami biztos, hogy új szereplők és helyzetek vannak kilátásban a világpolitikai rendben, ahol Oroszország és Kína jelentős szerepet fog játszani. A nagy kérdés már csak az, a többi geopolitikai szereplő miként fog reagálni a Moszkva-Peking tengely világpolitikai térnyerésére és ambícióaira.