2014. február 27., csütörtök

Az Airbus szárnyal a válság után

Az előző év prosperitásának köszönhetően, 10 százalékkal fogja növelni az A320-as modelljének, a legközkedveltebb egy-folyosós repülőgépének gyártását, jelentette be az Airbus szerdán, Párizsban.
A 2013-as év rekordnak bizonyult az új kereskedelmi repülők iránti keresletet illetően, mely 22 százalékos profitemelkedést jelentett az Airbus csoport számára. Állításuk szerint a nettó bevételük a 2012-es 1,2 milliárd euroról 1,5 milliárdra emelkedett.
Az európai gyártó utasszállító repülőgép üzlete növekedési hullámot indított el a légi utazás iránti kereslet tekintetében a fejlődő piacokon, különösképpen Délkelet-Ázsiában. Ugyanígy feltorlódtak megrendelései amerikai szállítócégektől is, melyek közül sokan nem rég másztak ki a csődből, és szívesen megújítanák elöregedő flottájukat.
Az óriási kereslet kielégítésére az Airbus a jólbevállt, átlagosan 150 főt szállító, egy-folyosós igáslovát, az A320-ast hívja segítségül. A cég úgy határozott, hogy a modell tekintetében, a jelenlegi, havi 42 gépes termelését 2016-tól havi 46 darab A320-asra emeli. A repülőgépgyár, melynek a Franciaország délnyugati részén fekvő Toulouse városa szolgál székhelyül, az új gépekre beérkezett megrendelései számában a 2013-as évben megelőzte amerikai riválisát, a Boeinget. Ez 1503 darab utasszállítót, és egyben 225 milliárd usa dollár biztos bevételt jelent. Így a Boeing 1355 darab repülőre szóló megrendelésével összehasonlítva, mely 198 milliárd dolláros bevételt tesz ki, az Airbus immár 53 százalékban részesül a nagyméretű utasszállító repülőgépek piacából.
Az összesen több, mint 5500 darab repülőgépre szóló megrendeléssel és így majdnem kilenc évnyi biztos munkával rendelkező Airbus most tovább növeli az A320-as modell gyártását. Ebből a gép típusból 2010 végén havonta mindössze 36 darab készült. Ez a szám 2016 második negyedévére el fogja érni a havi 46 darabos termelést – írja a New York Times. A termelés növelése érthető, mivel az összes megrendelés több, mint három negyedét az A320-as teszi ki.
Az Airbus termelésének növekedését a Boeing is követi. 2013-ban a cég kijelentette, hogy az egy-folyosós 737-es modell gyártását a jelenlegi 42-ről, havi 47 darabra fogja emelni 2017-ig.
Források:
http://www.nytimes.com/2014/02/27/business/international/airbus-to-increase-a320-production.html?hpw&rref=business&_r=0

http://www.airbus.com/newsevents/news-events-single/detail/airbus-to-raise-a320-family-production-to-46-a-month-by-q2-2016/

2014. február 26., szerda

Afrika túl nagy falat Franciaország számára



Noha jelenlétük Afrikában világméretű érdekeket képvisel, az utóbbi időben a francia csapatok egyre kevésbé tudnak hatékonyan fellépni a fokozódó lázongások ellen. François Holland új stratégiát alkalmazna külpolitikájában. Külső támogatásra lenne szükségük, de a szövetségesek nem nyújtanak segitséget.

A Francia Köztársaság már több évtizede küld katonai csapatokat Közep-Afrika térségeibe a rend helyreállítása és a helyi hatalommal kűzdő civil lakosság védelme érdekében. Afrikai és francia csapatok együttes felvonulása tavaly júliusban a Champs Elysées-n azonban a francia külpolitika éles paradigmaváltását vetítette elő. François Holland, Franciaország köztársasági elnöke, 2012-es megválasztása óta azon mesterkedik hogyan tudná mérsékelni a francia posztkolonizációs érdekeket az afrikai kontinensen, ami elsősorban a francia haderő fokozatos, területről való kivonását jelentené. „Franciaország történelmi okokból kifolyólag mindigis jelentős szerepet fog betölteni az afrikai kontinensen. De ez a szerep meg kell, hogy feleljen a francia értékeknek, demokráciának, jogállamnak, az emberi jogoknak és a nők jogainak egyaránt.”- jelentette ki a köztársasági elnök. Holland továbbá kikötötte, hogy ha Franciaország mégis hajlandó lenne egy azonnali beavatkozásra, úgy az csakis meghatározott időre szólna, ENSZ meghatalmazással és az éppen fennálló konfliktus mihamarabbi kezelésére szorítkozna.

Egy éve Maliban a „Serval” művelet keretein belül alkalmazták először az új külpoltikai stratégiát. Jean-Yves le Drian, francia védelmi miniszter gratulációját fejezte ki az elvégzett munkát illetően, és büszkén jelentette ki Bamako városában: „Az országot felszabadítottuk a dzsihádisták északi területeken való uralma alól, amiért Franciaországot a teljes nemzetközi szintéren dicsőség illeti meg”. Azóta az Afrikában állomásozó és az ENSZ által támogatott francia fegyveres erők létszáma 25000 főre csökkent és javarészt afrikai csapatokból tevődik össze, hisz európai partnereik továbbra is érdektelennek tartják az afrikai közbenjárást.
Az ezt követő december 5-ei, Közép-Afrikában való beavatkozás viszont az új francia politika határait veszegeti. Lehetséges, hogy Franciország túl nagy terhet próbál magára vállalni? Elég csak felsorolni az elmúlt időszak állam által végrehajtott beavatkozásait: Mali, Niger, Csád, Kongó és még sorolhatnánk.

Párizs veszélyes játékot játszik ma Közép-Afrika területén, aminek összetettségét sokáig kétség kívül alábecsülték. Mind az Egyesült Államoknak, mind pedig az Európai Uniónak be kellene látnia, hogy az afrikai művelet meghaladja Franciország teljesítőképességét és egyre inkább úgy tűnik egyedül kevesebb sikerrel tud fellépni a helyi erőkkel szemben. Nem mellesleg, egy esetleges vereség, a nemzetközi közösség egésze szempontjából veszteséges következményeket vonhat maga után, írja a francia Le Monde magazin. Az afrikai kontinens, Európával való kapcsolata és gazdasági potenciálja azonban túl értékesek ahhoz, hogy a szükséges támasz hiánya eltántorítsa Hollandot a térség iránti elkötelezettségétől.


Forrás:


2014. február 25., kedd

Cigánybűnözés!? Újabb botrány a magyar és a szlovák fél között
A Besztercebányai Megyei Hivatal a magyar külügyminisztérium és a magyar nagykövetség tiltakozása és helyreigazítás-kérése ellenére sem módosítja Balogh Csaba Magyarország pozsonyi nagykövete és Marian Kotleba megyeelnök február 20-ai találkozójáról megjelentetett  nyilatkozatát. „A cigányok integrációjának kérdése tág és magában foglalja a kriminalitást is” – indokolta döntését az intézmény.
Az önkormányzat február 21-én tette közzé weboldalán az óriási felháborodást kiváltó cikket, mely szerint „a felek párbeszédet folytattak egy jövőbeli találkozóról is, amin az egyre növekvő cigánybűnözést vitatnák meg, melyre mindkét fél alapvető problémaként tekint”. Tovább szította a kedélyeket, hogy az MSZP (Magyar Szocialista Párt) elnöke, Mesterházy Attila a tárgyalás kapcsán kiadott közleményében elfogadhatatlannak, méltatlannak találta Balogh Csaba nagykövet a szélsőjobboldali ĽS Naše Slovensko (Mi Szlovákiánk Néppárt) „magyar- és cigányellenes, fasiszta eszméket valló és hirdető” politikusánál tett látogatását. Mesterházy emellett az ügy és a magyar diplomácia azonnali ki/felülvizsgálatára kérte a felelős szerveket.
A Szabó József a pozsonyi magyar nagykövetség tanácsosa és szóvivője cáfolta a megyei hivatal honlapján található állításokat és kijelentette, hogy a romakérdés Kotleba javaslatára valóban szóba került, Balogh Csaba a romák integrációjával kapcsolatos magyar tapasztalatokat, segítséget ajánlotta fel a szlovák félnek. A találkozón azonban elsősorban az eddig is sikeresen működő határon átnyúló együttműködésekről, a lehetséges programokról, a határ mentén fekvő legszegényebb régiók közös felzárkóztatásáról esett szó. A magyar külügyminisztérium megerősítette a nagykövetségi sajtóreferens nyilatkozatában foglaltakat; tiltakozását fejezte ki a Besztercebányai Megyei Hivatal által megjelentetett valótlanságok ellen, s helyesbítésért fordult az oldal szerkesztőihez és az intézményhez. Balogh Csaba Marian Kotlebával folytatott megbeszélésről azt is elmondta az őt kérdező újságíróknak, hogy a szlovákiai magyarok érdekeinek megfelelő reprezentálása, védelme érdekében feladatához tartozik a  működőképes kapcsolatok fenntartása, a napi kommunikáció a magyar kisebbség életét elemi szinten meghatározó képviselőkkel, köztisztviselőkkel, függetlenül attól, hogy ezek a személyek milyen politikai nézeteket képviselnek.

Források:
http://spravy.pravda.sk/domace/clanok/309696-o-com-debatoval-velvyslanec-s-kotlebom/
http://www.24hod.sk/rokovanie-kotlebu-s-madarskym-velvyslancom-vyvolalo-skandal-cl273018.html
http://www.parameter.sk/sk/comment/35635
http://www.bumm.sk/92308/kotleba-a-magyar-nagykovettel-parolazott.html
http://www.vucbb.sk/portal/samosprava/medialny-servis/tlacove-spravy/cezhranicna-spolupraca-dominovala-rokovaniu-s-madarskym-velvyslancom
http://www.parameter.sk/rovat/regio/2014/02/24/kotleba-magyar-nagykovet-latogatasarol-cigany-bunozes-cigany-integracio




A „Zuckerberg-család” legújabb tagja 1 milliárd embert céloz meg

A napokban jelentette be Mark Zuckerberg, hogy az általa alapított Facebook felvásárolja a WhatsApp telefonos csevegőprogramot. Az egymilliárd dollárért megvásárolt Instagram projekt után úgy tűnik, a közösségi oldalak atyja nagy fába vágta fejszéjét.

Az adatok legalábbis ezt igazolják, ugyanis a WhatsApp-ot 19 milliárd dollár értékben szerezte meg Zuckerberg az alkalmazás eddigi tulajdonosától, Jan Koumtól. Koum azt mondta, mivel a felhasználók gyorsan növekvő száma elérte kapacitásaikat, így izgatottan és persze megtisztelve várják a közös együttműködést a Facebook csapatával.

„A WhatsApp jó úton halad, hogy egymilliárd embert összekössön. A szolgáltatásai, amelyek mérföldkőhöz érkeztek, egytől egyig elképesztően értékesek”, mondta Zuckerberg. Az „elképesztően értékes” alkalmazás egyébként több mint 400 millió felhasználóval büszkélkedhet jelenleg, ami napi szinten nagyjából 1 millióval növekszik.



És hogy mire jó a WhatsApp? Aki eddig nem ismerte volna, annak azt ajánlom, gyorsan töltse le okostelefonjára, mert a tulajdonosváltással járó változások és fejlesztések akár a felhasználói költségeket is megnövelhetik később. Az ingyen letölthető alkalmazás egy év használat után 0.99 dollár éves előfizetési díjat számol fel. Ma még. Öt nappal a felvásárlás bejelentését követően ugyanis máris olyan információk szivárogtak ki, hogy az ingyen üzenetváltás, kép és videó küldés funkciók után az ingyenes telefonálást is beépítik, mellyel sok kellemetlenséget okozhatnak a mobilszolgáltatóknak. A csevegőprogram vezérigazgatója Jan Koum szerint először az IOS- és Android-felhasználók próbálhatják majd ki a hanghívást, valószínűleg már a nyár elején.

A felhasználók jelentős részét, azaz körülbelül a 80%-át egyébként Brazília, Németország, Portugália, Spanyolország és India csevegői jelentik. Koum egy tavalyi blog bejegyzésében arról írt, hogy indiai orvosok a WhatsApp-ot használják, hogy szívrohamot elszenvedett emberek EKG felvételeit minél előbb eljuttassák egymásnak, illetve azt is megemlítette, hogy a Madrid környéki hegyekben rekedt túlélők a WhatsApp segítségével találtak rá elveszett társaikra.

Ezek után kétségtelen, az alkalmazás versenyképessé válhat a csevegőprogramok népes táborában – mint például a Viber vagy a Skype -, ám ha nem akar elveszni a süllyesztőben, újítania kell, amellyel megsokszorozhatja felhasználóinak számát.


Források:


Arisa diadalmaskodott a vasárnap hajnalban befejeződött 64. Sanremói Dalfesztiválon


Az Észak-Olaszország földközi-tenger partján fekvő San Remoban, az 1951 óta évente megrendezett öt napos dalfesztivál idei nyertese a genovai énekesnő, Rosalba Pippa, művésznevén Arisa.


 A harminckét éves művésznő a „Controvento” (Ellenszélben) című számával nyerte meg a fesztivált. A La Reppublica napilapnak adott interjújában elmondta, hogy nagyon örül az eredmények, amely az eddigi legnagyobb elismerése. A kifinomult és ízléses popdal reményei szerint megérdemelten nyert és örült, hogy a döntőben két olyan másik dallal versenyzett, amelyek szintén újdonságot igyekeztek bemutatni.

A Rai Uno, olasz televíziós csatorna élőben közvetítette az ötnapos fesztivált, amelyen összesen tizennégyen versenyeztek. Első és második nap heten - heten, a harmadik nap mindannyian felléptek, a negyedik nap a duettek, az ötödik pedig a döntő napja volt. Három férfit és egy nő maradt tehát a végső döntőben, - írja a Corriere della Sera olasz napilap - amelyek közül a szakmai zsűri és a nézők szavazatai alapján Arisa végzett a dobogó legfelső fokán. A második helyen a 2011-es sanremói győztes, és ugyanabban az évben az Euroviziós dalfesztiválon "ezüstérmes" Raphael Gualazzi, a harmadik helyen pedig Renzo Rubino, a 25 éves tarantói énekes végzett.

A február 18 és 22 között megrendezett világ egyik legrégebbi dalfesztiválja, habár anyagilag évek óta veszteséges, idén is színes programmal szórakoztatta nézőit. Többek között a belga származású Stromae és az olasz rocklegenda, Ligabue is fellépett. A zenei vendégeken túl az olasz televíziós műsorvezető Maurizio Crozza, a neves színésznő Claudia Cardinale és a hazánkban is mindenki által jól ismert Terence Hill is feltűnt a színpadon.

Érdekesség továbbá, hogy a sanremói fesztivál adta az ötletet a Magyarországon is ismert, 1956 óta megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválnak is, és habár tavaly a 2013-as sanremói győztes, Marco Mangoni képviselte Olaszországot, idén nem Arisat, hanem Emma Marronet, a 2012-es sanremói nyertest láthatjuk majd tavasszal a koppenhágai színpadon.

Kolárszki Renáta 


Haza, szocializmus vagy halál. Inkább a halál?

Két újabb halálos áldozata van a venezuelai ellenzék tüntetéseinek, amelyek február 12-én kezdődtek Caracasban.

A tizenhárom napja tartó zavargások a vasárnapi szünet után hétfőn kiújultak, melynek következtében legalább tizenháromra emelkedett a halottak, illetve több százra a sérültek és letartóztatottak száma Venezuelában. A Venezuelai Büntető Fórum arról számolt be, hogy több ellenzéki tüntetőt kegyetlenül megkínoztak és bántalmaztak a polgári és katonai rendőrség tagjai. A civilszervezet szerint a fogvatartottak védelemhez való jogát megsértették, az ügyvédekkel való kapcsolattartás nem engedélyezett. A politikai erőszak kegyetlenségeit a Henrique Capriles által vezetett ellenzéki erők arra használják fel, hogy még több embert szólítsanak az utcára.

Bár a tüntetések célja eleinte a rossz közbiztonság és a korrupcióra való figyelemfelkeltés volt, a kormány külső, leginkább a Venezuelával korántsem baráti viszonyt ápoló exkolumbiai miniszterelnök, Álvaro Uribe és az USA által támogatott államcsíny kísérlettől tart. A fenyegetettségre válaszul Nicolás Maduro, venezuelai elnök kiutasított három amerikai diplomatát országából. Washington erre reagálva 48 órát adott három venezuelai diplomatának elhagyni az Egyesült Államok területét. Ezekkel a lépésekkel a venezuelai-amerikai kapcsolatok 2010 után újabb mélypontra kerültek, akkor mindkét fél a nagykövetségek bezárása mellett döntött.

A tüntetések hátterében több ok is áll. Egyrészt a 2013 márciusában elhunyt Hugo Chávez kijelölt utódja, Nicolás Maduro mindössze 1,8 százalékkal nyert az elnökválasztáson, mely nem túl stabil politikai hátteret biztosít számára. Ráadásul Chávez megítélése Venezuelában kettős. Reformjaival ugyan reményt adott a szegényeknek, azonban a médiumok elleni cenzúra, az ellenzék bebörtönzése, az alapvető cikkek hiánya, az alacsony foglalkoztatottság, valamint a rossz közbiztonság problémáival súlyos terhet hagyott hátra utódjának és országának. Emellett Venezuelában hatalmas a korrupció, hiába az olajexportból származó jövedelem, ebből az emberek nem sokat profitálnak, a hatalom és a jövedelem döntően egy szűk elit kezében összpontosul. A tüntetés tehát egyben egy kormányellenes, antichávista mozgalom is, mely a korrupció megfékezése, a fogvatartottak szabadon engedése és a béke helyreállítása mellett a gazdasági és társadalmi problémák megfékezését is követeli.

Chávez szállóigévé vált jelmondata a „patria, socialismo o muerte”, azaz „haza, szocializmus vagy halál" most igazán aktuálissá vált Venezuelában, még ha nem is úgy, ahogy azt az elhunyt elnök egykor szerette volna.

Forrás:
La violencia política se extiende por Venezuela y causa dos muertos más. El País, 2014. február 25.
http://internacional.elpais.com/internacional/2014/02/25/actualidad/1393294705_306483.html
Una ONG de Venezuela documenta 18 casos de tortura durante las protestas, El País, 2014. február 24.
http://internacional.elpais.com/internacional/2014/02/24/actualidad/1393203979_956020.html?rel=rosEP
Maduro acusa a Washington de amenazas y expulsa de Caracas a tres de sus diplomáticos. El Mundo, 2014. február 17.


Csehország nem fog csehül állni az EU-ban –ígéretes találkozó Brüsszelben


José Barroso, az Európai Bizottság elnöke a február 20-i tagállami miniszterelnökök brüsszeli találkozóján örömét fejezte ki az iránt, hogy Csehország változtatott korábbi álláspontján és csatlakozási szándékát jelezte az Európai Unió fiskális paktumához.
Bohuslav Sobotka, cseh miniszterelnök érvelése szerint így nagyobb befolyást nyerhet országa az európai fejlesztések terén és gazdasági fellendülés útjára léphet. Két hónapon belül tervezi véghezvinni a ratifikációt, azonban a paktum Csehországban csak akkor léphet életbe, ha bevezetésre kerül az euró. Sobotka fiskális paktumhoz való csatlakozást az ehhez vezető megfelelő lépésnek véli.

A találkozó utáni személyes megbeszélés során a Bizottság elnöke kilátásba helyezett 22 milliárd euró bevételt Csehország számára az EU strukturális és befektetési alapjainak köszönhetően az elkövetkezendő évek folyamán.

A találkozó folyamán kiemelten kezelték az ukrán eseményeket, melynek kapcsán a cseh kormányfő kijelentette, országa támogatja ez Európai Unió Ukrajnát érintő álláspontját.
Sobotka továbbá kifejezte frissen alakult koalíciós kormánya aggodalmát az Ukrajnában történő fejlemények illetően.
Vasárnap több száz Csehországban élő ukrán gyűlt össze a prágai Vencel téren, hogy a hazájukban életüket vesztett honfitársaikra emlékezzenek, és kimutassák Janukovics immár hajdani ukrán kormányfő iránti ellenszenvüket.
Sobotka biztosította az Európa Parlament elnökét, Martin Schulzot és, Jose Barrosot, hogy több száz ukrán bevándorló befogadására kész országa szükség esetén.

Sobotka elégedetten tért haza első külföldi útjáról, mint miniszterelnök. Célja, hogy Csehország dinamikusan és egyértelműen közeledjen az EU-hoz minden értelemben.

A csehek egy része szerint kedvező számukra az EU, ami a munkaerő-áramlást, tanulási és utazási lehetőségeket illeti. Másrészről viszont túlzott bürokráciát és pazarlást jelent számukra-derült ki egy napokban nyilvánosságra hozott Európai Bizottsági közvélemény-kutatásból. Ennek ellenére uniós átlagon felül bíznak az EU-s intézményekben. A csehek számára az EU inkább kulturális-történelmi hagyatékot jelent, mintsem politikai vagy gazdasági kényszerhatalmat. Az euró bevezetése iránt a legszkeptikusabb tagállamok között szerepelnek, így az új kormánynak ezen nézet megváltoztatása érdekében meggyőző kampányt kell folytatnia.





Forrás:



A szuperpápa szuperminisztériuma


Ferenc pápa reformsorozatának következő állomása a Gazdasági Titkárság létrehozatala – jelentette be hétfőn Federico Lombardi szentszéki szóvivő. Az egyházfő ezzel a Vatikán botrány övezte pénzügyi-gazdasági szekcióját kívánja – saját kezdeményezésére, azaz „motu proprio” – megújítani, valamint átláthatóbbá tenni.

A „szuperpápa szuperminisztériuma” - ahogy azt az olasz sajtó emlegeti - fogja felügyelni mostantól a Szentszék és Vatikánváros valamennyi gazdasági és adminisztratív tevékenységét. A Gazdasági Ügyek Prefektúrájának tevékenységét átvevő, újonnan felállított intézmény feladatai közé tartozik a Szentszék éves költségvetésének valamint gazdasági irányelveinek kidolgozása, illetve a Vatikán összes gazdasági és pénzügyi tevékenységének felügyelete – tette közzé a L’Osservatore Romano szentszéki napilap február 24-én. A Gazdasági Titkárság prefektusának a pápa a 72 éves George Pell ausztrál bíborost nevezte ki, aki közvetlenül az egyházfőnek számol be az intézmény tevékenységéről. Munkáját egy főrevizor, valamint egy 15 fős – 8 bíborosból és 7 világi személyből álló – bizottság segíti. A Vatikán – korábban – sötét és titokzatos pénzügyeit a pápa az átláthatóan működő minisztérium létrehozásával, illetve a világ minden tájáról érkező, jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező külső szakértők bevonásával kívánja rendezetté és megbízhatóvá tenni.

„Az Egyháznak muszáj vagyonát és minden földi javát evangéliumi küldetésének fényében látnia – és különös figyelmet kell szentelnie a szegényeknek” - írta Ferenc pápa a Gazdasági Titkárságot létrehozó Fidelis et dispensator Prudens c. dokumentumában. A változások lehetővé teszik tapasztalt és hozzáértő szakemberek bevonását, akik segítségével a Szentszék minden bizonnyal jobban tudja majd csoportosítani rendelkezésre álló forrásait. Ezzel lehetőség nyílik különböző programok támogatására, melyek elsősorban a szegények és társadalmilag kirekesztettek megsegítésére irányulnak.

Ferenc pápa szerint a reform hatása „azonnali, teljes és tartós”, mivel az minden, addig akadályt jelentő, fölösleges szabályozást eltörölt. A Vatikán gazdasági ügyeit korábban irányító Apostoli Szék Vagyonkezelősége (APSA), amely több botrány kapcsán szóbeszéd tárgya volt, egyfajta központi bankként fog működni, míg a Pénzügyi Információs Felügyelet (AIF) feladatköre változatlan marad. A vatikáni bank (IOR) sorsáról még nem született végleges döntés a pápai állam gazdasági egységesítéséről szóló tárgyalások során.



Források:
Szimpatikus lépések sora Ferenc pápától, Magyar Nemzet, 2014. feb. 24.  
Il motuproprio di Papa Francesco, L’Osservatore Romano, 2014. feb. 24.
Pope Francis: The Vatican’s Bold New Economist, The Fiscal Times, 2014. feb. 24.

Fiatal és ambiciózus

Az új olasz miniszterelnök üstökösként robbant be a politikába. Matteo Renzi tizenhat fős miniszteri apparátussal kezdte meg a munkát a héten, a parlament hétfői bizalmi szavazását követően. Az új miniszterelnök és kormánya szó szerint fiatalos lendülettel készül a munkára. 39 évesen ő lett Olaszország eddigi legifjabb kormányfője, és miniszterei, akik között nyolc nőt számolhatunk, szintén fiatalnak számítanak az olasz belpolitikában. A Corriere della Sera úgy fogalmazott: „fiatal, rózsaszín és karcsú” a kormány, utalva a nemi egyensúlyra, kiemelve azt is, hogy a korábbiakhoz képest a kabinet viszonylag kevés miniszterrel állt össze.

Renzi karrierjének feltehetőleg legnagyobb ugrását tette meg az utóbbi hetekben; firenzei polgármesterből Olaszország miniszterelnökévé avanzsált, ráadásul nem hétköznapi módon. Ugyanis nem választások útján került a miniszterelnöki székbe, hanem a korábbi kormányfőt, Enrico Lettát váltotta, aki történetesen ugyanahhoz a Demokrata Párthoz tartozott, melynek Renzi a főtitkára volt. A történtek nem véletlenül ismerősek. A Medgyessy Péter vezette kabinetben hasonló módon történt személyváltás, amikor is a koalíciós kormány bizalmatlansági indítványt adott be, és Medgyessyt Gyurcsány Ferenc váltotta a miniszterelnöki székben. Az utóbbi időben az Enrico Letta vezette koalíciós kormány támogatottsága rendkívül bizonytalanná vált, és munkáját többek között Renzi is kritikával illette. Maga Letta is elismerte, hogy a kormánynak új lendületre van szüksége. Hosszas tárgyalások után, február 13-án Letta benyújtotta lemondását Giorgio Napolitano köztársasági elnöknek, Renzi előtt, pedig megnyílt az út a kormányfői poszthoz.


Az új miniszterelnök már vasárnap munkába állt, a Twitteren röviden válaszolt a neki feltett kérdésekre, és olyan nagyszabású ígéretekkel állt elő, mint: „alkotmányos reformok, átláthatóság, a bürokrácia megállítása” – számolt be a La Repubblica című napilap. Világosan fogalmazott, amikor azt mondta: „Az államkasszában nincs pénz, felesleges áltatni magunkat”, majd hozzátette: „A forrásokat az Európa által szorgalmazott reformokból kell megszerezni, (…) hamar kell cselekedni, még a cunami előtt.”. Renzi a kiadások csökkentését, a munkaerőpiac, az adók, és az oktatási rendszer megreformálását is tervbe vette és többször rámutatott, hogy a szükséges intézkedéseket a lehető leggyorsabban szeretné véghezvinni. Kérdéses azonban, hogy a koalíciós kormány, mely eddig is belső feszültségekkel küzdött, vajon mennyiben fogja támogatni a tettre kész miniszterelnök terveit, és, hogy az új kabinet valóban képes lesz-e véghezvinni a reformokat az olasz belpolitika jól ismert útvesztői között.

Források:

Hatékonyabb-e az ENSZ Afrikában, mint húsz évvel ezelőtt?

A dél-szudáni kormány pénteken bejelentette, hogy több napos heves harcok után a felső-nílusi Malakal városa a felkelők kezére jutott. A kormányerők a további tragédiák elkerülése érdekében visszavonulást hajtottak végre – írta a The New York Times.  Az UNMISS (United Nations Mission in South Sudan) elnevezésű ENSZ békefenntartó missziót egyre több bírálat éri a nyilvánosság felől.

A konfliktus múlt hét kedden erősödött fel ismét a két fél között és eszkalálódott fegyveres erőszakká, jelentősen megsértve ezzel a januárban kötött tűzszüneti megállapodást, amely békét hozhatott volna a fiatal nemzetnek.

A kormány jelenlegi szóvivője, Ateny Wek Ateny úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy a lázadó csapatok meglepően jól felszerelten indították a támadást: több AK47-es és RPG használatára is sor került. A felkelők részéről, Lul Ruai dandártábornok ugyanakkor azzal védekezett, hogy nem bonyolódtak volna küzdelembe, ha a Salva Kiir elnökhöz lojális erők nem támadtak volna folyton támaszpontjaikra és ha Uganda távol tartaná magát az eseményektől. A szomszédos ország ugyanis korábban már biztosította támogatásáról a kormányfőt, s repülőgépeket is küldött megsegítésére. A vezető erők természetesen tagadják mindezt.

A dél-szudáni viszály politikai konfliktusként kezdődött Salva Kiir elnök és korábbi alelnöke, Rick Machar között. Tavaly júliusban Kiir elbocsátotta hivatalából Machart, és még jó pár hozzá hű politikust. A helyzet december közepén kezdett erőszakossá válni, mikor harc tört ki egy katonai táborban a fővárosban, Jubában. Az elnök puccskísérlettel vádolta korábbi helyettesét, aki távozott a városból, minek következtében az irányában lojális csoportok fegyvert ragadtak Kiir kormánya ellen. A kezdeti politikai ellentét az idő előre haladtával egyre inkább egyfajta etnikai színezetű polgárháborúba csapott át: a népesség legnagyobb hányadát kitevő dinka és a nuer törzsek közti véres mészárlás kezdetét vette. Az elnök – lévén dinka származású – keményen szembeszállt a Machar vezette nuer felkelőkkel. Az ellentétek miatt mára már több százezer ember vált földönfutóvá és több tízezrek keresnek menedéket az ENSZ által létrehozott bázisokon országszerte.

A borzalmakat látva felmerül a kérdés, hogy vajon képes lesz-e az Egyesült Nemzetek Szervezete visszaszorítani a tömeges kegyetlenkedéseket és meg tudja-e előzni olyan szörnyűségek bekövetkeztét, amelyek megakadályozására húsz évvel korábban Ruandában nem volt meg a megfelelő ereje. Kezdetben úgy tűnt, hogy a szervezet megérett egy hatékony és gyors stratégia végrehajtására– a Biztonsági Tanács ígéretet tett a Dél-Szudánban állomásozó katonák, békefenntartók számának megduplázására. Mindez a mai napig nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy már a Human Rights Watch is felszólította az ENSZ-t a stratégiai lépések gyorsítására a civil lakosság védelme érdekében. Richard Gowan, a New York Egyetem egyik elemzője szerint az UNMISS egyetlen érdeme az ártatlan polgárok védelmének biztosítása, viszont a háború mérséklésének problémája továbbra is megoldatlan. Ahhoz, hogy a nemzetközi entitás visszaszerezze hitelességét, fokoznia kellene mind a katonai, mind pedig a politikai beruházásokat az országban – ami a jelenlegi helyzetet elnézve nem lesz egy könnyű feladat.

(Források:
South Sudan ceasefire 'ends' amid Malakal fighting. BBC. Febr.18, 2014
South Sudan’s Forces Clash With Rebels Near U.N. Base. The New York Times. Febr.18, 2014
South Sudan: Rebels Control Major City. The New York Times. Febr.21,2014
In South Sudan, Some Lessons of Rwanda Learned, Others Revisited. The New York Times. Jan.16,2014






Tymoshenko és hősei

Yulia Tymoshenko, volt ukrán miniszterelnök indítványozni fogja a maidani hősök szerepvállalását az új nemzeti kormányban – tette közzé a Batkivschyna (Haza) párt hétfői közleményében.

„Ragaszkodni fogok ahhoz, hogy az új végrehajtó hatalom a civil társadalom tagjaiból álljon.” – olvashatóak az Interfax hírközlő portálon Tymoshenko szavai. Nem csak a politikusnő, de a pártja is úgy gondolja, hogy a Függetlenség tér hőseinek helyet kell biztosítani az újonnan alakuló kormányban.
 
Konkrét személyekről egyelőre nem esett szó, annyi azonban bizonyos, hogy mindannyian az ellenzéki tűntetők befolyásos alakjai, akik sokat tettek az ország védelméért és a győzelemért – áll a közleményben. Egyelőre az sem világos, hogy a megromlott egészségi állapotú politikusnak milyen szerepe lesz az újonnan alakuló kormányban. Tymoshenko ügyvédje, Serhiy Vlasenko vasárnap cáfolta a korábban megjelent híreket, miszerint a politikusnő indulna a miniszterelnöki pozícióért. Ezt a tényt erősíti a Batkivschyna párt korábbi közleménye, melyben kijelentik, hogy nem kérték fel Tymoshenkot, hogy induljon a miniszterelnöki tisztségért.

A három év után szombaton – a harkivi börtönkórházból – szabadult politikus első útja a kijevi Maidan térre vezetett, ahol heves beszédében hősnek nevezte a téren tüntetőket. Ígéretet tett a vérontásért felelős személyek büntetésére, illetve emlékeztette a tömeget, hogy a feladatuk még nem ért véget, szükség van a további protestálásra. A karizmatikus ex-miniszterelnöknő szerint a végsőkig ki kell tartani, amíg az ellenzék érdekeit legmegfelelőbben képviselő kormány meg nem alakul. A Függetlenség-téri beszéd azonban nem aratott osztatlan sikert. A tömeg egy része kifütyülte a szónoklatot, és elhagyta a tüntetés központját.

Tymoshenkot 2011-ben ítélték hét év börtönre hivatali visszaélés miatt. A vád szerint a politikusnő 2009-ben kötött Ukrajna számára előnytelen gázkereskedelmi megállapodásokat Oroszországgal, mellyel túllépte hatáskörét. Az Európai Unió úgy véli, bebörtönzésének hátterében politikai okok húzódtak. A BBC azonban arról ír, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága 2013-as vizsgálatában nem jelentette ki egyértelműen bezárása jogtalanságát. A bíróság továbbá kétségbe vonta Tymoshenko azon állítását, miszerint a börtönben rosszul bánnak vele.

A „gáz hercegnőjeként” is emlegetett politikusnőt állítólag bántalmazták őrei, és figyelmen kívül hagyták romló egészségi állapotát. Szombati szabadulását a büntető törvénykönyv módosításnak köszönheti, melyet pénteken szavazott meg az ukrán parlament – olvasható a BBC oldalán. Szabadon bocsátása részét képezte annak az Uniós programnak, melyet Yanukovich 2013 novemberében elutasított.  

Yulia Tymoshenko kétség kívül az ukrán ellenzék karizmatikus alakja. 2005-ben a Forbes magazin a világ három legbefolyásosabb nője közé választotta. Visszatérését a politikai életbe azonban megnehezíti a 2009-ben személye körül kialakult gázbotrány, illetve megromlott egészségi állapota.


Források: 

Perje Zsófia


Hol a határ, avagy meddig próbálkozhatnak a kolduló románok Svédországban?



Hol a határ, avagy meddig próbálkozhatnak a kolduló románok Svédországban?

http://bohuslaningen.se/image_processor/1.2848537.1392424704!/image/2175020385.jpg_gen/derivatives/wide/2175020385.jpg?maxWidth=627


2014 februárjában a Svédországba bevándorolt románok, valamint az országimázsba nem illő, erdőben meghúzódó, és kolduló életmódjuk, továbbá azok kitelepítési próbálkozásaik okoznak problémát a svéd társadalom számára. Az országnak egyelőre megoldatlan helyzetet teremtett mind a koldulás elterjedése, mind pedig a románok kitelepítése.

2007. január elsején csatlakozott Románia és Bulgária az Európai Unióhoz, mellyel számukra is megnyíltak a tagországokon belüli széles bevándorlási lehetőségek. A Skandináv-félsziget állama, Svédország kedvelt bevándorlási célországként van jelen a köztudatban, ahol a bevándorlók száma évről-évre folyamatosan, nagy számban növekszik. 2014-re egy olyan problémával került szemben a svéd társadalom, mely számukra is új jelenségnek bizonyult. A Romániából érkező nagyrészt roma bevándorlók csupán a koldulás lehetőségét látják Svédország határain belül, legfőképpen Stockholm területein. 

A probléma forrása nem a bevándorlásból adódik, hanem a bevándorlás céljából, mely tervezett koldulás, valamint a nem megfelelő életmód kialakítása és annak fenntartása. Ezek a bevándorlók olyan szegénységből érkeztek, melyet a svéd társadalom, mint a jóléti állam tagjai el sem tudnak képzelni. A bevándorló románok gettókat alakítanak ki, embertelen körülmények között erdőkben, sárban építenek sátrakat, valamint kopott lakókocsikban húzódnak meg. A Stockholm területén lévő, Högdalen-ben felépített gettóban lakókat kitelepítették, és lebontották azt, mivel a terület lakosai veszélyeztetve érezték magukat, rontja a rekreáció lehetőségét, valamint ez elfogadhatatlan életmód a svéd társadalom számára. A svéd kormány megoldásnak az ingyenes buszjegyet találta, mellyel a bevándorlók hazaútját biztosítja. 

A Dagens Nyheter leírása alapján a sátrakban élő román bevándorlók fele, kb. 75 fő fogadta el a buszjegyet, mellyel hazautaznak, bár nagyrészük tervezi a visszajövetelt Svédországba, hiszen ott jó a lehetőség a koldulásra. Mások, akik nem fogadták el a buszjegyet, egy újabb gettót építettek Stockholm déli területén Huddinge-ben, immáron svéd aktivista segítségével. Egy ott maradt román férfi elmondása alapján Svédországban meg van a lehetősége a pénzkeresésre, míg Romániában ez nem adatik meg. 

Maradhat-e a gettó? A svéd társadalom természetesen nemet mond. Aktivisták nézőpontjai ütköznek ebben az esetben, miszerint Anna Silver a segítségnyújtást választja, és egyelőre a rövidtávú megoldásra törekszik, így akár ha kitelepítik a románokat Huddinge-ből, ő akkor segít a bevándorlóknak új tábort alakítani. Ezzel szemben áll egy másik aktivista nézőpontja, Bienvenido Flores szerint nem megoldás a táborok illegális felállítása, hanem hosszútávú eredményes megoldásra kell törekedni.  Mindezen eseményekhez Románia stockholmi nagykövete, Răduţa Matache javaslata az volt Svédország számára, hogy az ország tiltsa be a koldulást, ezáltal tudja ellehetetleníteni a helyzetet a bevándorló kolduló románok számára, akik így várhatóan munkát vállalnak, vagy ellenkező esetben elhagyják az országot.

Forrás:
Kép forrása:
http://bohuslaningen.se/image_processor/1.2848537.1392424704!/image/2175020385.jpg_gen/derivatives/wide/2175020385.jpg?maxWidth=627 
 

Fási Orsolya Eszter

Ez lenne az ausztrál bevándorláspolitika igazi arca?

Magyarázkodni kényszerülhet a szigorú bevándorláspolitikájáról elhíresült Tony Abott ausztrál kormányfő, miután az indonéz média bejelentette, hogy tegnap délben a Jáva sziget partjainál egy, az ausztrál haditengerészet által is használt, narancssárga mentőcsónakot vélt felfedezni, menekültekkel a fedélzetén. Az ausztrál kormányzat egyelőre nem reagált a vádakra.


Egy meg nem erősített indonéz forrás szerint, tegnap, azaz február 24.-én, déltájban egy narancssárga színű mentőcsónak tűnt fel Közép-Jáva partjainál, mely a helyi indonéz média szerint közel 30 menekültet szállított vissza Ausztráliából Indonéziába. A menekülteket szállító csónakok megjelenése az indonéz partok közelében szinte mindennapos esemény. Jelen eset politikai súlyát sokkal inkább az adja tehát, hogy az állítólagosan felfedezni vélt narancssárga mentőcsónak az indonéz média szerint az ausztrál kormányzat tulajdonában áll, melyet az Abott-kormány a „szuverén határ hadművelet” elnevezésű katonai akció keretein belül szerzett be. Amennyiben az indonéz fél vádaskodása igaznak bizonyul, úgy az eleve konfliktusokkal terhelt indonéz-ausztrál bevándorláspolitikai viszony tovább romolhat, nem beszélve az ausztrál kormány esetleges nemzetközi presztízsveszteségéről.
A szigorú bevándorláspolitikát folytató ausztrál kormányzat természetesen tagadja, hogy az említett hadművelet keretein belül beszerzésre került mentőcsónakokat ilyen célokra használják vagy használták volna. Az eset kapcsán a jelenlegi bevándorlásügyi miniszter, Scott Morrison szóvivőjén keresztül úgy nyilatkozott, hogy a hatályos törvényi rendelkezések értelmében nem áll módjában a folyamatban lévő hadművelettel kapcsolatos bárminemű információt nyilvánosságra hozni. Az incidens kapcsán szintén felszólaló munkáspárti Tony Burke, aki Morrison elődjeként maga is bevándorlásügyi miniszterként tevékenykedett, nyilatkozatában élesen kritizálta a jelenlegi kormányt, mondván, nem érti mire a nagy titkolózást, ha már egyszer úgyis napvilágra került a kérdéses eset. Burke egyébként az indonéz média alaptalan hírverésének tartja az egész ügyet.
A „szuverén határ hadművelet” (Operation Sovereign Borders) egy ékes példája az egyre szigorodó ausztrál bevándorláspolitikának. Tony Abott, a 2013 szeptemberében megválasztott ausztrál miniszterelnök választási kampányát nagy részben a szigorúbb bevándorláspolitikára alapozta, mely meg is hozta számára a sikert. Hivatalba lépése után nem sokkal 2013. szeptember 18.-án, beváltva a kampányában tett ígéretét, el is rendelte a határvédelmi hadművelet megkezdését. A katonai akció célja a tengeren történő bevándorlás fokozottabb ellenőrzése, valamint az illegális embercsempészet visszaszorítása. A műveletben az Ausztrál Védelmi Erők és a haditengerészet mellett több ügynökség is részt vesz. De mire is ez a nagy felhajtás?
A bevándorlási statisztikák tükrében egyáltalán nem meglepő a szigetország merev bevándorláspolitikája. A 2013-as becsült adatok alapján Ausztrália a huszonegyedik legkedveltebb célállomása a bevándorlóknak a világon. Mindez számokban kifejezve a tavalyi esztendőben közel 130.000 embert jelentett, mely az ország 22 millió lakosához viszonyítva igencsak számottevő. Ez azt jelenti, hogy az ausztrál kormányzatnak átlagosan naponta mintegy 356 bevándorló érkezését kell felügyelnie és elbírálnia. Mindezek olvasatában érthető tehát, hogy miért is ennyire kényes az Abott-kormányzat számára a narancssárga mentőcsónak ügye. Mindazonáltal, ha a szóban forgó incidens igazolást nyer, akkor az ausztrál kormányzat komolyabb magyarázkodásra készülhet.