A liberális világrend alkonya?

Tudósítás konferenciáról

A Beszélgetések a jövőről – A történelem nem ért véget című kerekasztal beszélgetésen a résztvevők a jelenkori geopolitikai kihívásokról értekeztek. Nemzetközi kontextusból kiindulva tették fel a kérdést, hogy hol van Magyarország helye a mai világrendben, és értékelték az ország magatartását. Minden felszólaló egyértelműen és egyhangúan elítélte az ország hintapolitikáját és keletre orientálódását, azzal indokolva, hogy a keleti út semmi jót nem ígér Magyarország számára. Cikkemben én azonban nem erre, hanem a „kontextusra”, a nemzetközi rendszer jelenlegi helyzetére és kihívásaira szeretnék koncentrálni. A nemzetközi rendszer ugyanis alapvetően meghatározza és korlátozza egy állam külpolitikai mozgásterét. Különösen jelentős ez Magyarország esetében, mivel a nyugati és keleti civilizáció határán fekszik. A nyugat és kelet közti lavírozás problémája nem idegen a magyar gondolkodástól, mondhatni az egész történelmünket ez határozta meg. A köztük zajló hatalmi vetélkedés és annak kimenetele – a hidegháború lezárulta után is – alapvetően determinálja tehát Magyarország sorsát, ezért elkerülhetetlen foglalkozni vele.

A fennálló rendszer kihívói

A jelenlegi liberális világrend válságban van, egy új fegyverkezési verseny, egyesek szerint egyenesen egy új hidegháború van kibontakozóban. A bipoláris rend lezárulta után az Amerikai Egyesült Államok egyedüli hegemónként tartja fent a rendszert, melynek költségeit javarészt ő állja. A többi szereplő nem vállal súlyának megfelelő részt a terhekből, nincsen igazságos tehermegosztás, Amerika pedig egyre vonakodóbban finanszírozza a költségeket. Győrffy Dóra szerint a jelenleg megfigyelhető instabilitás tipikusan a hegemónváltás előtti időszakra jellemző és az új világrend kialakulása előtti átmenetnek köszönhető. Eszerint az amerikai hegemónia lecsengőben van, de ki veszi át a helyét? A rendszer fő kihívói Oroszország és Kína. Oroszország a jaltai rendszer bipolarizmusát tartja ideálisnak és visszaállítandónak, a közép- és kelet-európai érdekszférájának biztosításával. Ennél nagyobb ambíciói azonban nincsenek. Ezzel szemben Kínának nyíltan felvállalt hegemón törekvései vannak, 2050-re a világ vezető hatalmává kíván válni. Ezt támasztja alá a nagymértékű fegyverkezés, különösen a flottaépítés üteme és volumene, mely a globális fellépés igényére és potenciáljára enged következtetni. Az angolszász geopolitikai iskola szerint a hegemónná váláshoz elengedhetetlen a tengerek feletti uralom, ezzel megindokolható Kína flottaépítési tevékenysége. Mackinder Heartland elmélete szerint viszont a világuralom az eurázsiai térség fölötti uralom függvénye, ez egy orosz-kínai katonai szövetséggel biztosítható lenne. A szakértők között nem volt egyetértés abban, hogy egy ilyen Peking-Moszkva tengely létezik-e és mennyire erős. Győrffy Dóra szerint a két állam közti közeledés megfigyelhető, de jelentős érdekütközések vannak köztük, például a közép-ázsiai térségben. Káncz Csaba szerint stabil biztonságpolitikai tengely van köztük, ezzel szemben Rácz András szerint a kapcsolatuk egyáltalán nem stabil, és Oroszország egy Kína felől érkező támadás eshetőségére készül.

A nemzetközi rendszer jellege

Ha abból indulunk ki, hogy a hegemón által létrehozott nemzetközi rendszer jellege alapvetően a belpolitikai rendszerét tükrözi le, akkor következtetni tudunk, hogy milyen lenne egy Kína által létrehozott világrend. Az USA egy liberális demokrácia, az általa létrehozott rendszer is ilyen: az államok nemzetközi szervezetek keretein belül képviselik magukat, a legfőbb szereplő az ENSZ, melynek közgyűlésén minden állam részt vehet a döntéshozatalban. A nemzetközi kapcsolatok a nemzetközi jog normáin és szabályain, az államok egyenlőségén, az erőszak és agresszió tilalmának elvein nyugszanak. Ezzel szemben Kína egy autoriter rendszer, hiányoznak belőle azok a rendszerszintű fékek és ellensúlyok, melyek az egyszemélyi döntéshozatalt korlátoznák. A nemzetközi kapcsolatokhoz való hozzáállása is eltérő: a multilaterális együttműködés helyett a bilaterális tárgyalásokat preferálja, elérve így, hogy a gazdaságilag tőle függő államokkal egyenként tárgyalva azoknak ne is lehessen lehetőségük ellentmondani neki. Az általa kialakított rendszert a volt szovjet blokk dinamikájához hasonlóan tudom elképzelni: a tagállamok erőteljesen a központi hatalomtól függnek és a tagok egymás közti kapcsolatai elhanyagolhatóak. A nemzetközi intézmények meglévő struktúrája alapján Kína egy saját institucionális rendszer kiépítésén fáradozik, mely hosszú távon elképzelhető, hogy a jelenlegi együttműködési fórumok kiüresedéséhez vezet. Kína a nemzetközi jogot is sajátosan, a saját érdekei szerint értelmezi és nem kizárható, hogy a jövőben az agressziótól sem riad vissza.

A fennálló világrend megőrzése tehát a béke, stabilitás és szabadság megőrzését jelenti, mely minden liberális demokrácia mellett elkötelezett állam érdeke és mindannyiuk részvételével kellene történjen. Magyarországnak is a rendszer fenntartásán és nem a bomlasztásán kéne dolgoznia. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy habár Magyarország konstruktív hozzájárulása kicsi, a gazdasági teljesítménnyel egyenértékű, romboló képessége azonban sokkal nagyobb.