Az
ukrán válság nem csak az Orosz Föderáció és a Nyugat közötti kapcsolatokban
hozott változást, hanem Moszkva és Peking közti kooperációt is intenzívebbé
tette. Miután az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) szankciókat
vezettek be Oroszország ellen, Vlagyimir Putyin elnök Kína felé fordult és
számos megállapodást írt alá az ázsiai országgal, többek között egy 400
milliárd USD értékű gázszerződést. Kína, eközben egyedülálló lehetőséget lát a
válságban, hogy növelje a hozzáférését az orosz természeti erőforrásokhoz,
infrastrukturális szerződéseket írjon alá, és új piacot szerezzen a kínai
technológiák számára.
Három fontos stratégiai váltás zajlott
le a két állam együttműködésében: első és egyben a legfontosabb az energetika
területe, ahol három újabb gázvezeték megépítésében állapodtak meg. A „Sila
Sibin” nevű vezeték, valamint egy Szibériából, illetve egy másik
Vlagyivosztokból vezetne Kínába. A második terület a pénzügy, melynek keretében
egy három éves valutaváltási szerződést írt alá a két ország. A harmadik az
infrastrukturális és technológiai együttműködés, melynek alapján kínai cégek
részvételével zajlik a moszkvai metróépítési projekt, továbbá a Huawei
technológiáját beengedték a Sberbank rendszerébe.
Puha szövetség
Moszkva és Peking már az ukrán
válság kirobbanása előtt is nem demokratikus rezsimeket támogattak világszerte,
ezzel fejezték ki tiltakozásukat a Közép-Ázsiai amerikai katonai jelenléttel
szemben. A katonai együttműködés elmélyítésére a közeljövőben nincsenek reális
esélyek, hiszen nem kívánnak sem területi vitába, sem egyéb konfrontációba
keveredni egymással. A politikai kooperáció három területen terjeszthető ki:
együttműködés Közép-Ázsiában, Bretton Woodsi intézmények alternatíváinak
létrehozása, és fokozott együttműködés belpolitikai kérdésekben.
Az ukrajnai válság kitörése előtt
Moszkva vegyes érzelmekkel fogadta Peking terjeszkedését Közép-Ázsiában. Egyrészt
a Kreml elégedett volt azzal, hogy Peking olcsó gázt keresett a térségben,
ezáltal a Gazprom megvédhette részesedését az európai piacokon. Továbbá
összefogtak az amerikai katonai jelenlét ellen a térségben, melynek
következtében megszűntek az üzbegisztáni és kirgizisztáni amerikai bázisok. Másrészt,
Moszkva aggódik, hisz a volt szovjet szocialista tagköztársaságok napjainkban
nagyobb mértékben függenek Pekingtől, mint Oroszországtól. Úgy tűnik, hogy
Moszkva kész elfogadni Peking új szerepét, mint jelentős gazdasági hatalom a
Közép-Ázsiai térségben, és reméli, hogy a biztosított pénzügyi forrásokból ő is
részesülhet.
2014-ben Oroszország támogatta Kína
tervezetét, melynek értelmében a BRICS keretein belül egy fejlesztési bankot
hoznának létre. Moszkvának nem sikerült a kínai alapítású Ázsiai Infrastruktúra
és Befektetési Bank alapító tagjává válnia, ellenben csatlakozhat 2015-ben.
Mivel nem demokratikus államok,
ezért Kínában és Oroszországban számos közös pont van. Az első együttműködési
terület az internet lesz, amelyre mindkét állam eszközként tekint, mely révén
az ellenzék hatalmát tudják gyengíteni. 2014-ben megszületett egy
keretmegállapodás tervezet számítógépes biztonság területén, de az aláírást
elhalasztották, mert tovább szeretnék mélyíteni az együttműködést a
kiberbiztonság területén.
A két állam közötti kapcsolatok a
jövőben valószínűleg erősödni fognak, de Oroszország számára Kína nem tudja
teljes mértékben helyettesíteni az európai, valamint nyugati piacokat, azok
tőkéjét és technológiáit, viszont mentőövet nyújthat, hogy az orosz gazdaság
működőképes maradjon. Bárhogy is alakul a reláció, befolyással lesz az Európai
Unióra, például alááshatja a szankciók hatását. Hosszú távon súlyosabb
következményei lehetnek az intenzívebb együttműködésnek, elsősorban
megerősítheti Pekinget, ami még inkább magabiztossá teheti a környéken. Eddig
az EU a két országot külön-külön elemezte, de most szükség van egy hosszú-távú
koherens stratégiára. Az Uniónak két lehetősége van a fellépésre: USA-val
közösen nyomást gyakorolni azokra a kínai vállalatokat amelyek üzleti
kapcsolatokat folytatnak a szankcionált orosz cégekkel és magánszemélyekkel;
illetve megpróbálhatja aláásni az orosz-kínai kapcsolatokat más ázsiai
országokat (Japán, Dél-Korea) ösztönözve arra, hogy működjenek együtt
Oroszországgal.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése