2016. április 30., szombat

Trójai faló Európa központjában

Brüsszel, az európai terrorizmus melegágya


A bűnözéssel szembeni, mérsékelten sikeres állami fellépés Törökország vagy Olaszország esetében még talán megbocsátható lenne, ám komoly aggodalomra adhat okot, hogy az Európai Unió központjában a belga állam szinte teljesen tehetetlen a fokozódó bűnözéssel és terrorizmussal szemben.

Nagyon fontos, hogy a terrorizmust ne kössük össze a migrációval, azonban az sajnos kétségtelen tény, hogy a nagy százalékban valamely európai ország állampolgárságával rendelkező második, harmadik generációs, idő közben radikalizálódott, és a terror eszközéhez folyamodó muszlimok kihasználják a bevándorlók, migránsok által járt útvonalakat, illetve javukra fordítják a válság következtében a kontinensen kialakult zűrzavaros politikai, rendvédelmi és társadalmi helyzetet.

Néhány évvel ezelőtt Belgium még az egyik legbiztonságosabb ország volt Nyugat-Európában: 2007-2011 között a bűnözés szintje csupán 4 %-ot emelkedett egyes statisztikák szerint, és a növekedés is főleg az internetes bűncselekményeknek volt köszönhető. A legfrissebb, 2016-os statisztikák azonban már sokkal aggasztóbb képet mutatnak: míg 2012-ben Belgium még csak a harmadik helyen állt a nyugat-európai régióban Franciaország és Ausztria mögött a bűnözés mértékét tekintve, idén már Európa–szinten nyolcadik, a nyugat–európai országok közt pedig az első helyet birtokolja.

Belgium nem csak etnikailag és nyelvileg megosztott ország, hanem bonyolult szövetségi rendszerének köszönhetően a rendvédelmi szervek és a hatósági struktúra is igencsak széttagolt. A hatóságok központi irányításának hiánya és az ennek köszönhető akadozó információáramlás pedig megnehezíti a hatékony munkát, így a szétszabdalt államigazgatás szinte képtelen effektív munkát végezni.

Erre tökéletes bizonyítékot jelentenek a közelmúlt eseményei is: nem csak a brüsszeli robbantások, hanem a párizsi támadások szálai is ide vezethetőek vissza. Igaz, a belga hatóságoknak eredményei is vannak, hiszen nekik sikerült elfogniuk még márciusban Salah Abdeslamot, a párizsi merényletek fő vezetőjét, illetve legutóbb Mohamed Abrinit is kézre kerítették, akinek feltehetőleg köze volt a márciusi reptéri robbantáshoz.

Azonban közel sem mondható, hogy a belga állam a helyzet magaslatán állna, hiszen a belügyminiszter már novemberben elismerte, hogy Brüsszel Molenbeek kerülete felett elveszítették a hatóságok az ellenőrzést, kontroll hiányában pedig az itt lakó terroristák számára tökéletesek lettek a feltételek a támadások megtervezéséhez, megszervezéséhez. Továbbá a rendszerben meglévő hézagokat mutatja az is, hogy Belgium nem képes ellenőrizni a Szíriába, Közel-Keletre utazókat és az onnét visszatérőket, illetve kérdéses az is, hogyan tudtak a terroristák gond nélkül bejutni a repülőtér területére robbanószerkezetekkel a testükön.

Belgium továbbra is a nemzetközi együttműködés szükségességét hangsúlyozza, hiszen teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az állam nem képes a bűnözés terjedésének megelőzésében és a terrorizmus elleni harcban hatékonyan fellépni. (Bár naivitás is lenne azt feltételezni, hogy bármelyik állam önállóan képes volna erre.)

A brüsszeli események talán azért is rázták meg nagymértékben az európai közvéleményt, mert rémisztő, hogy tulajdonképpen Nyugat-Európa egyik központjában ilyen egyáltalán megtörténhetett, hiszen az állampolgárok jogosan várhatják el egy európai jogállamban a biztonságuk szavatolását. Az pedig már az Európai Unió számára lehet fenyegető tény, hogy a brüsszeli uniós központi szerveket és a rettegett Molenbeek kerületet csupán pár metrómegálló választja el egymástól.

Források:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése