A brit politikai elit elárulja a népét, csakhogy mentse a bőrét?
Az Egyesült Királyság Európai Unióból való
kilépésétől a brit átlagember életminőségének javulását várja, nagy részben a
bevándorlás megállítása révén. A brit politikai vezetés pedig hagyja, hogy ez az átlátszó hazugság megmérgezze a köztudatot.
Az Egyesült Királyság EU tagságáról szóló
népszavazás egyre közeledik, az előzetes felmérések szerint pedig a brit
társadalom teljesen megosztott. A legfrissebb, 2016. április végi adatok
alapján a maradás és elszakadás mellett szavazók aránya 47% és 41%, a Financial
Times adatai alapján.
Az egyik legdöntőbb tényező az elszakadás
mellett szavazók érveiben és a mellettük kampányolók táborában a bevándorlás
ellenesség. Az Európai Unió állampolgárainak szabad a belépés és a
munkavállalás az Egyesült Királyságban, mely lehetőséggel több százezer ember
él évente. A brit állampolgárok pedig a bevándorlást okolják az alacsonyabb
bérek, a szociális hálózat működésének romlása, a házárak emelkedése miatt.
Ennek
ellentmondóan a valóságban a bevándorlók magasabb végzettséggel rendelkeznek
más országokba bevándorlókhoz hasonlítva, döntő többségben munkavállalás
reményében érkeznek az Egyesült Királyságba és hozzájárulnak a szociális
hálózat működéséhez, hiszen ott adóznak és fizetik a járulékokat. Gazdasági és
politikai elemzők állításai szerint a romló szociális hálózat és gazdasági
helyzet belpolitikai hiányosságokra és hibákra vezethető vissza, így a kormány
hibáztatható elsősorban érte, nem a bevándorlók.
Ezen kívül az Európai Unióból való kilépés
szorgalmazása a bevándorlás megállítására más okból is nyilvánvaló
félrevezetése a brit társadalomnak, ugyanis a brit nemzeti statisztikai hivatal
adatai szerint a bevándorlók mindössze 48%-a érkezik az EU országaiból, míg a maradék
52% az EU térségén kívülről érkezik, például az Egyesült Államokból, Kanadából,
Indiából vagy Ausztráliából. Ráadásul a bevándorlónak nevezettek nagyjából
13%-a valójában brit állampolgárnak született, külföldről hazatérő személy.
Mindezek alapján aligha mondható el, hogy a
bevándorlás kérdését tekintve bármiféle megoldást jelentene az Egyesült
Királyság számára, ha kilépne az Európai Unióból. A bevándorolni szándékozók
száma csökkenhetne, de nem olyan mértékben, mint azt szeretnék. Tekintve, hogy
a legtöbb problémát, amiért az átlagemberek a bevándorlókat okolják, nem ők
okozzák elsősorban, így ezek a problémák is várhatóan fennállnának a kilépést
követően is. Végül, a legvalószínűbb, hogy a gazdasági veszteségeik
minimalizálása érdekében kénytelenek lennének a személyek szabad áramlását
fenntartani az EU-val, a szervezeten kívül maradva is, így a bevándorlás
csökkenése pedig csak álom maradna számukra.
Mindezek az adatok és tények természetesen
teljesen hozzáférhetőek a brit átlagemberek számára is, ezért a helyzet
meglehetősen paradox. Amennyiben a bevándorlás ellenesség mégis a kilépés felé
döntené a mérleg nyelvét, úgy annak lehetünk szemtanúi, ahogyan egy vezető
európai ország politikai elitje inkább hagyja, hogy idegenellenesség uralkodjon
el állampolgárai szívében, mintsem beismerje hibáit és valódi alternatívákat
kínáljon a megoldásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése