Elkendőzött valóság, se több se kevesebb

Joris Luyendijk 5 év közel-keleti munkáját feldolgozó könyv az elkendőzött valóság többet mutat magánál, mint ami. Egyszerűen többet vártam tőle főleg úgy, hogy azt ígértette velem, hogy valami nagyon új dolgot és gondolkozást megváltoztató élményt nyújt.

Mikor elkezdtem olvasni magát a művet tetszett, hogy a szerző szabadon az ő perspektívájából írja meg a történeteit, történeteket. Aztán szemet szúrt, hogy előre jól megszerkesztett munkáról van szó, és az az érzésem támadt, hogy a szerző egy szenzációhajhász könyvet írt tudatosan. Ezt az érzetemet tovább erősítette az, amikor arról beszél, hogy egy-egy riport mennyire előszerkesztett és megbeszélt. Egyből párhuzamot vontam, hogy akkor azok a történetek, és elbeszélések is a könyvében mennyire megszerkesztettek, kiszínezettek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem hitelesek, csak azt az érzetemet elvette, amit az elején vártam.

Nagyon új dolgot a könyv nem tudott nyújtani nekem. Az hogy a média, mint negyedik hatalmi ág, mennyire próbálja kiszolgálni a nézőket, az hogy a korrupció mekkora mértéket ölt már-már gyomorforgató egy nyugati embernek. Ehhez hozzáteszi azt, hogy mennyire tapasztalatlanok a kezdő és sokszor még a tapasztalt újságírók/tudósítók, és hogy az ottani rendszerek, hogy próbálják ezt kihasználni, a nyugati sajtót a saját hatalmuk megerősítésére használni.

Hiányzott még számomra az a ténylegesen átütő információ. Kérdés is kevés fogalmazódott meg bennem. Talán csak az, hogy: kinek éri meg ez az egész, hogy a térség egy ilyen instabil lábakon álló rendszerek, fél diktatúrák, diktatúrák maradjanak? Illetve magával a hírgyártással kapcsolatban merült fel még kérdés. Ha ilyen a tudósító rendszer, akkor hogyan leszünk képesek általuk megérteni az ottani helyzetet? Egyáltalán képes-e az agyunk feldolgozni, és összeállítani egy objektív képet az ottani helyzetről? Én sajnos ezt kétlem, hiszen az újságírásban mindig csak egy kis részletet ragad ki az író a nagyból. Itt azonban azt érzem, hogy a kép túl nagy, és nem lehet belőle egy kis falatot kiragadni anélkül, hogy mások érzései, értékei sérülnének. Az elkendőzött valóság ezt a nagy képet próbálja lefesteni egyben, mindent elmondva saját tapasztalataiból kiindulva. De még így is az érzem, hogy nem tudunk mindent, ez csak felületes, és sose érthetjük meg rendesen mi is történik ott.

A könyv végéről a megoldás hiányzott nekem. Igen értjük tudjuk, milyen a helyzet a közel-keleten tengernyi példát hoz ő is az emberi nyomorúságra és arra, hogy hogyan nyomja el a vezető réteg a szegényt mindig. De ezekre megoldás, vagy megoldás részletet nem hoz. Nem válaszol a felmerülő kérdéseimre. Tényleg csak az elkendőzött valóságot mutatja be, és miután a könyvről mást olvastam, és más hallottam ez kevésnek bizonyul.