Hello everybody!

Egy Holland közel kelet tudósító bepillantást enged munkájának öt eseménydús évébe - ráadásul ezt megfelelő humorral és öniróniával teszi, érdekes koncepció egy könyv számára.

Luyendijk egyébként TEDxAmsterdam előadásában is azt a témát feszegeti, hogyan lehetne új módot találni az információ átadására. Szerinte az internet megjelenése előtt ez nem volt lehetséges, a klasszikus újságírás küszködik az események teljes és pontos bemutatásával.

Könyvében is hasonló gondolatok jelennek meg. Mikor először találkozunk vele, egy dél-szudáni faluban az egész helyzet még új a számára. Járja a menekültek sátrait egy jó történetet keresve, amit később megbízói lehozhatnak.
Tiszta sor.

Azonban ahogy követjük országról-országra, két kontinensen át, a világlátása egyre több szinttel gyarapszik. Végül már ő sem tudja eldönteni, mely információknak higgyen, melyik „tuti forrás”, Talking Head ad begyakorolt interjút külföldi utak reményében, vagy kinek is áll érdekében egy  öngyilkos merénylet minél nagyobb publicitása.

Maga Joris úgy jellemzi saját írását, hogy az a „szűrők, torzítások és manipulációk közvélemény-formáló szerepéről” szól. És tényleg ennyi, nem erőltet semmit az olvasóra, talán csak egy kicsit realistább látásmódot - mely bár bennem személy szerint megvan –sokakból talán hiányzik, vagy kényelmesebbnek tartják az egyszerűbb, elnagyolt információk azonnali befogadását.

Az Elkendőzött valóság a közel keleti világot próbálja könnyen emészthető, személyes történeket révén közelebb hozni az olvasóhoz. Egyik tétel gondolat számomra a könyvből, hogy az újságírás nem az igazság, hanem a furcsa, valamiért a szokásostól eltérő bemutatása. Az igazság relativitása, az érdekek ezer féle összefonódása nem is engedheti meg, hogy mindenről beszámoljanak.

Felmerül továbbá az objektivitás problémája, hogy a szavak, kifejezések, megválasztása sokszor már önmagában egy érdekszféra melletti kiállást jelentenek. Továbbá, hogy ezek a kifejezések azonnal téves képet ültethetnek az olvasó fejébe az adott szituációról.

Emiatt a hírügynökségekre utalva, szigorú formai keretek közé szorítva, határidőre kell egyetlen apró szeletet kiemelniük. Az évek során pedig egyre inkább belefásul, aki ezzel foglalkozik.

A könyv végére már ismétlődő mintákat vél felfedezni Bagdad elestekor, visszavonul a tudósítói munkától, az eseményeket pedig csak külső szemlélőként éli meg egy hotelszobában.