Pszeudográfia

Joris Luyendijk könyvét kezdetben élvezet volt olvasni aztán már vontatottá vált. Érdekelne hollandul vagy angolul milyen lehet, mert a fordítás szerintem borzalmas. Sajnos kezembe venni, vagy igazán megérteni sem tudnám. Így be kellett érnem a magyar és nekem nem tetsző (Balogh Tamás) fordítással.

Néha komolyan az volt a legérdekfeszítőbb, hogy a vonaton mellettem utazó nő vagy férfi aki folyamatosan belebámult szegény könyvembe, vajon milyen kialakított képet alkothat így rólam. Bizonyos szavak, személyek vagy helyek, amelyek szerepelnek az írásban talán rosszat sugalltak.

A könyvre visszatérve: a folyamatos sztorizgatások, amit könnyű felidézni, illetve a fölösleges érvelések túlságosan vontatottá tették az egészet. A sztorit vártam, de az érveket már nem. Különben sem mond semmi újat egész végig.

Elkendőzött valóság, nos ez a cím nagyon jó! Sajnos ez az elkendőzöttség inkább a könyv fellelhetőségét jelentette, de minden akadályt legyőzve sikerült hozzájutnom. Valóság? Ezt csak kérdésként merem feltenni. A fordítás is már 2008-as... 6 év távlatából aligha valóság a visszaemlékezése (sőt, már akkor sem volt az?!). Ez saját magát, a Közel-Keleten járt tudósítót és emlékeit öleli fel, amit próbál eladni úgy, hogy ez most szenzáció lesz. Aztán kiköt a mainstream partjainál és evezőit félredobva ír egy tök átlagos írást, amit akármelyik olyan ismerősöm írhatott volna, (tartalmilag, de stílusilag kizártnak tartanám tőlük ezt...) akik komoly Közel-Kelet járók.

Az alcím ugyancsak közönség csalogató. Közelkép, Közel-kelet egymás mellett. Jól indul de mégis elromlik és ez az érzésem végig megmaradt. Aztán elérkezik több kínosabb témához. Én meg nem tudom most miről írhatok (inkább mesélek az órán remélve, hogy az a "verba" tényleg mindig "volant").

A tartalmát mások már szépen összeszedték és ez az írás nem is erről szól. De komolyan ilyen egyszerű lenne az egész? Szerintem nem és hazudik. Nem hiszek neki. Néha azon kapom magam, hogy azt mondom ez bullshit. "Muszájból" már elolvasom, na meg, "ha már elkezdtem" alapon. Aztán csomagolok és indulok tudósítónak. (Reálisan ez nem ilyen!?)

De hogy miért pszeudográf az írás? Ezt egyszerűen már az elején a Hello everybody! című fejezetben megindokolja. A térségről nem lesz igazán hiteles képünk. Hiába olvassuk el a művét, vagy az újságokat, hiába nézzük a tv-t, vagy találunk megbízható forrás(oka)t. Minden hamis, ami a térségről szól. Európa tengelyén, Magyarországon a média szegmentáltsága nem jelent újdonságot. Mi olvashatunk bármit. Tapasztaljuk, hogy mindent leírnak sok-sok távlatból.

Azaz igaza van, hogy valami el van kendőzve, bár nem biztos, hogy a valóság. De az sem, hogy az igazság. Egy világ van talán elkendőzve... mégis nekem nem mondott semmi újat róla. Ez a legfájóbb hiányosság a könyvben.

Összegezve: jó és ígéretes cím, vontatott és lényegében ismétlődő történetek, fűszerezve a kaotikus azonban izgalmas Közel-Kelettel, ahová mindenki vágyódik sokszínűsége miatt.