A világ - az Európai Unióval élén - egyre
nagyobb aggodalommal figyeli a külföldi sajtó és újságírók ellehetetlenítését
Törökországban, amely a vízumliberalizációs folyamatot is megakaszthatja. A világsajtó „újabb sajnálatos esemény a sajtó
elhallgatására” tett kísérletnek nevezte Ebru Umar holland újságírónő 2016. április
24-i letartoztatását.
Umar
Twitter üzenetével „sértette meg” Recep Tayyip Erdogan török elnököt: “akik támogatják a
török konzulátus felhívását, olyan besúgók, mint a nácik. Erdogan szultán a
Török Köztársaság 1923-as megalapításától mostanáig a leginkább megalomán
diktátor.” Umar így reagált a török főkonzulátus Hollandiában élő állampolgáraihoz
intézett - később félreértésnek titulált - kérésére , hogy jelentsék, ha
Erdogant sértő megnyilvánulásokat találnak a közösségi oldalakon.
Az eset alig pár nappal Tural Kerimov, az orosz Sputnik hírügynökség újságírója Törökországba
való belépésének akadályozása után történt. Kerimovnak először az útlevél
ellenőrzésnél akadtak problémai, majd pár óra múlva közölték vele török
hatóságok, hogy nem léphet be az ország területére, és
elkobozták az újságíró sajtóigazolványát és tartózkodási
engedélyét, majd ezt követően a Sputnik internetes oldala is blokkolásra került.
A bíróság azzal indokolta a döntést, hogy az orosz propaganda méltatja a
terrorizmust, emellett erőszakra és bűnözésre ösztönöz.
Azonban az idei év újságírók elleni harcának
legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye, Jan Böhmermann
német komikus ügye. A
berlini török nagykövetség szóbeli jegyzéket intézett a német
külügyminisztériumhoz, és kérte
a DF neo nevű német országos közszolgálati csatornán futó Neo Magazin Royale című
szatirikus műsor vezetője, azaz Jan Böhmermann felelősségre vonását, aki műsorában Recep
Tayyip Erdogan török elnököt sértegető verset olvasott fel. A felségsértési
paragrafusnak is nevezett jogszabályra hivatkoztak, amely külföldi intézmények és képviselőik
megsértésének büntetéséről rendelkezik, azonban az igazságszolgáltatás ilyen
esetekben csak német kormányzati felhatalmazással léphet működésbe, amit Angela
Merkel német kancellár április 15-én jelentett be. Kiemelte: „ a felhatalmazás
az eljárás megindítására nem jelenti azt, hogy a kormány eleve bűnösnek tartja
Böhmermannt, vagy állást foglalna abban a kérdésben, hogy hol húzódik a
véleménynyilvánítás, a sajtószabadság és a művészet szabadságának határa”.
A
Freedom House 2015-ös jelentése az elmúlt öt év eseményei alapján folyamatos
hanyatlást állapított meg a sajtószabadságát illetően és Törökországban a sajtó
a „nem szabad” besorolást érte el.
Már az Európai Unió is felfigyelt
korábban a jelenségre. Az Európai Parlament 2015. január 15-én hozott
állásfoglalást a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről, az
újságírók és médiavezetők közelmúltbeli letartóztatásáról és a sajtóval
szembeni rendszeres nyomásgyakorlásról,
mivel 2014-ben a török rendőrség újságírókat és médiavezetőket tartóztatott
le, köztük Ekrem Dumanlıt, és Hidayet Karacát, akik ellen bűnügyi nyomozás
indult amiatt, hogy olyan szervezetet alkottak, amely „nyomásgyakorlással,
megfélemlítéssel és fenyegetéssel megpróbálta magához ragadni az államhatalmat”,
és ezt „hazugságon, az emberek szabadságuktól való megfosztásán és dokumentumok
meghamisításán” keresztül tették.
Az
Emberi Jogok Európai Bírósága is már elítélte Törökországot a szólásszabadság
korlátozása miatt, a YouTube 2008
májusától 2010 októberéig való betiltásával. Akkor az az ankarai bíróság 10
videóról úgy ítélte, hogy sérti a modern Törökország megalapítójának, Mustafa
Kemal Atatürknek az emlékét. A kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) 2014
márciusában a YouTube mellett a Twitter használatát is ellehetetlenítette, mert
a közösségi oldalakon olyan hanganyagok kerültek napvilágra, amelyek kényesen
érintették Erdoğant és bizalmasait az ország eddigi legnagyobb korrupciós
botránya során.
Források:
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=MOTION&reference=B8-2015-0036&language=HU
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése