Elkendőzetlen valóság

Joris Luyendijk: Elkendőzött valóság

Joris Luyendijk Elkendőzött valóság című könyve a közel-keleten uralkodó káoszt, illetve a nyugat-európai szemmel érthetetlen dogokat foglalja össze. Van akinek elvesztegetett órákat jelenthet, van akinek teljesen új világot mutat.

Amikor megkaptuk az órán a könyvet, mint kötelező olvasmányt először belelkesülten mentem el a könyvesboltba és vettem meg. A hátoldal elolvasása után elkezdett tényleg érdekelni, hogy milyen "titkokat" ismerhetek meg a könyvből. Amikor elkezdtem olvasni először is a nagyon könnyed hangvétel lepet meg, hiszen előtte azt gondoltam, hogy egy komolyabb hangvételű, tényszerű írás lesz. De tetszett, hiszen gyorsan lehetett vele haladni így és rendkívül könnyű volt megérteni. 

Azonban később ez a könnyedség már kissé túl sokká kezdett válni. Hiszen ahogy már mondtam, a könyvtől valami újdonságot vártam, valamit amin tényleg meglepődöm. Természetesen voltak benne új dolgok, de leginkább csak kis apróságok arról, hogy milyen mechanizmusai vannak egy külföldi tudósításnak. Ami persze hasznos volt, mégiscsak külpolitikai újságírás órára kellett elolvasni a könyvet.

Szerintem az alapvető probléma az volt az egész könyvvel, hogy az egyetemi tanulmányaink során kaptunk olyan információkat, illetve voltak olyan óráink amelyek elgondolkoztattak minket, arról, hogy hogyan is működik a világ. És ezzel a háttértudással a könyv gyakorlatilag minimális újat tud adni. Leginkább azt éreztem rajta, hogy inkább a közepesen tájékozott embereknek íródott. Nem mondhatom, hogy csak a "nyugatibb" országok polgárainak, hiszen ez a probléma amelyre az egész könyv felépül Magyarországon is erősen jelen van. Illetve amely túlságosan "szájbarágósnak" tűnt nekem, amikor a diktatúra borzalmait ecsetelte, nem túl részletesen viszont nagyon elszörnyülködve. Itt ismét inkább a mi ingerküszöbünk van már sokkal magasabban és attól, hogy embereket börtönöznek be ok nélkül már nem lepődünk meg. 

Összességében a könyvet jó volt olvasni, könnyű volt, viszont nem érzem azt, hogy egy pár új újságírói kifejezésnél többet vesztettem volna ha nem olvasom el, hiszen a közel-keletről, illetve a hírek egyoldalúságáról és befolyásolhatóságáról már voltak bizonyos információim, tapasztalataim. Tehát akár ajánlani is tudom a könyvet, azonban nem mindegy, hogy kinek, például egy magyar kereskedelmi tv-s híradón tájékozódónak teljesen új dimenziókat nyithat, de egy a nemzetközi témákban kicsit is jártas személynek nem valószínű, hogy sok meglepő információval tudna szolgálni.

B.B.