Leleplezés helyett útinapló

A fülszöveg alapján leleplező munkának tűnt Joris Luyendijk Elkendőzött valóság című könyve, ám a sorok olvasása közben egyre inkább fokozódott bennem az érzés: mégsem lesz egy, a dolgokat alapjaiban megrengető regény ebből.

Az vitathatatlan, hogy a holland újságíró könyvének segítségével árnyaltabb és jóval részletesebb képet kapunk a Közel-Kelet országainak hétköznapjairól és olyan történeteket olvashatunk, melyekbe a CNN-en, a BBC-n vagy bármilyen más tévécsatornán nem nagyon futunk bele, a korai felütés után azonban hamar leül a regény és inkább csak mesél, mint tájékoztat.

Az egykori tudósító leírása ellenben számomra hitelét vesztette. Bár nem teljesen a Közel-Keletről van szó Széchenyi Zsigmond vadásznaplóiban, de jó pár Észak-Afrikai országról kaptunk tőle jobb bemutatást, mint egy olyan tudósítótól, aki évekig élt és dolgozott ott. Luyendijk olyan naivitással néz a helyi diktatúrákra és azok működésére, ami szerintem megbocsáthatatlan tőle. Persze, elárul olyan történeteket, melyek nem kerülhettek egykor az újságok hasábjaira, mégis, valahogy semmi sem köszön vissza abból az ambícióból, hogy munkája során ne a megszokott történetek halmazát adja tovább. És valahogy kicsit a könyv is olyan lett, mint amit a tudósítómunkáról ír, összerakhatta egy „stúdióban”, csak nincs tökéletesen megszerkesztve. A naivitása pedig bizonyos szinten érthető, hiszen Hollandiától ez igencsak távol áll, de a nem túl távoli múltban Hollandiához közelebb is uralkodtak hasonló állapotok – igen sok párhuzam tűnt fel a rendszerváltás előtti idők kapcsán.

Amiben viszont jó Luyendijk könyve, az magának a tudósítómunkának a leírása, hogy egy viszonylag nagy területen dolgozó munkatárs hogyan is tudja felépíteni a semmiből a kapcsolatrendszerét, az életét, a munka menetét.

És itt kanyarodnék vissza a fülszöveghez, mely alapján olyan történeteket vártam volna, melyek lebilincselnek és egészen más perspektívába helyezik a Közel-Keletet. Ezzel szemben, kicsit sarkítva, meglehetős „sablonsztorikat” kaptunk, melyek a nevek és helyszínek felcserélésével másutt is játszódhattak volna. Igen, olvashatunk megrázó eseményekről, helyekről, dolgokról, de erről egy könyvben olvasunk, évekkel, évtizedekkel ezek konkrét aktualitása utána. Nyilván az egyes országok részleges demokratizálódása sem változtatta meg ezeket teljes mértékben, tehát a történeket alapja még ma is aktuális, de sokkal nagyobb erővel bírtak volna ezek a maguk idejében.

Az Elkendőzött valóság sokkal inkább útinapló, mint megvilágosító tényekkel teletűzdelt regény a Közel-Keletről, haszontalannak azonban főleg a hangulata és mindennapokba való betekintés miatt semmiképpen sem mondható.

KG