2012. november 3., szombat

Miért csatlakozzon Törökország az EU-hoz?


Törökország évtizedek óta komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy tagja lehessen az Európai Uniónak. Fáradozásai nem voltak hiábavalók, de még mindig számos, az EU által előírt feltételnek és változtatásnak kell eleget tennie ahhoz, hogy folytatódjanak a csatlakozási tárgyalások. Vajon megéri-e az EU követeléseit teljesíteni?

Kezdeti kapcsolat az EU-val

Törökország társult tagság iránt kérelmet nyújtott be 1959-ben az Európai Gazdasági Közösséghez (EGK), amelyet 4 évvel később kapott meg. Ekkor írták alá az Ankarai Megállapodást, amely fontos állomás volt az integrációhoz vezető úton. A szerződés legfontosabb cikke a három lépésben létrehozott vámunióról szól. 1970-ben egy kiegészítő jegyzőkönyv készült, amely tartalmazta a vámok eltörlésének folyamatát, és a személyek szabad mozgásáról szóló szabályt, amely lehetővé tette a török munkaerő korlátozott beáramlását. Ezek a dokumentumok készítették elő Törökország teljes jogú tagságát az EGK-ban, csakhogy a tárgyalások megszakadtak Ciprussal való feszült viszonya miatt.
A helyzet valamelyest rendeződött, 1987-ben Törökország benyújtotta teljes jogú tagság iránti kérelmét. A hivatalos tagjelölti minősítést csak 1999-ben kapta meg.


A szorosabb együttműködés érdekében 2001 óta elindították a jogharmonizációt, több alapvető fontosságú alkotmánymódosítás született, az emberi jogokkal kapcsolatos új jogszabályokat is elfogadtak. A csatlakozási tárgyalások 2005-ben megkezdődtek, de nem sokkal később meg is akadtak, mert a török reformok lelassultak. Az EU további változtatásokat követel a demokrácia, a jogállamiság, a szólásszabadság, a jószomszédi kapcsolatok, a kisebbségi jogok, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harc területén. A tárgyalásokat az is lassíthatja, hogy több tagállam, mint például Németország, Franciaország és Ausztria Törökország csatlakozását a meglévő etnikai és szociális konfliktusok miatt kifejezetten ellenzik.

Miért csatlakozzon Törökország?

Az EU olyan integráció, amelynek hatásköre szinte mindenre kiterjed ezért, ha Törökország csatlakozni akar, önként fel kell adnia szuverenitását és el kell fogadnia az EU által előírt normákat, szabályokat, elveket és az uniós jogot, mivel az minden tekintetben felülírja a nemzeti jogot.
De mit kap cserébe Törökország?
Az Európai Unió számos lehetőséget kínál, amellyel a tagállamok abszolút nyereségre tehetnek szert, tehát a csatlakozott országok közül nem csak egy, hanem mindegyik állam profitálhat.  A tagok közötti kommunikáció és együttműködés megnövekszik, hatékonnyá válik az információcsere, a válságkezelés, a békefenntartás, és piacgazdaság. A közös kül- és biztonságpolitika erőteljesebbé válik, de ha mégis vita alakulna ki, akkor fennáll kooperatív probléma-megoldási lehetőség és Ciprussal is rendezhetné évtizedek óta tartó feszült viszonyát. Az EU célkitűzései nem az egyoldalú érdekmaximalizáción alapulnak, hanem a határokon átnyúló kooperáción. A céljai közé tartozik a konvergencia, vagyis a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a szegénység eltörlése.
Az EU legfőbb alapelvei közé tartozik a négy szabadságelv, vagyis termékek, tőke, szolgáltatások és személyek szabad áramlása illetve mozgása. A csatlakozással teljesen kinyílnak Európa kapui, megszűnik a protekcionista gazdálkodás, így gazdasági előnyökhöz juthat az ország.
Ahhoz, hogy egy tagállam részesülhessen EU-s támogatásból, meg kell felelni az addicionalitás elvének, vagyis minden tagállamnak be kell fizetnie az unió által megállapított összeget, így pályázhatnak különböző kategóriákban, ahol összesen a befizetett összeg egészét vagy akár annál többet is elnyerhetnek. Az már a tagállamok feladata, hogy jól gazdálkodjanak a pályázaton elnyert pénzzel.
A török állampolgároknak egy részének már 1970-től lehetősége nyílt, hogy EU-s országokban telepedjenek le és ott vállaljanak munkát. Ezzel a lehetőséggel éltek is, hiszen a nyugat-európai országokba rengeteg török emigrált, csak Németországban több millióan élnek. A csatlakozás után a tagállamok közötti mozgás még egyszerűbbé válik.

De azoknak a törökök számára is előnyt jelenthet a csatlakozás, akik nem kívánnak külföldön letelepedni és munkát vállalni. Ha a török kormány jól használja fel a támogatásokat, akkor a lakosság életszínvonala gyors ütemben növekedhet. Ezek az összegek fordíthatók például infrastruktúra, oktatás, egészségügy fejlesztésére vagy munkahelyteremtésre. Ha az unió által kínált lehetőségeket a kormány jól ki tudja használni, akkor az ország és az állampolgárok számára is előnyös lesz a csatlakozás.

Az Európai Unió számára is fontos stratégia kérdés Törökország csatlakozása, hiszen a Nabucco gázvezeték Törökországból szállítana földgázt nyugati irányban Ausztriáig, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül. Így az EU enyhíthetné az orosz földgáztól való függését.

Robert Keohane - neoliberális institucionalizmus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése