Joris Luyendijk - Elkendőzött valóság?

“Provokatív könyvében nyíltan szembeszáll a nyugati és elsősorban az amerikai média hazug gyakorlatával, és lerántja a fátylat a televízió félrevezető működéséről.”

Nagy ímmel-ámmal kezdtem neki a könyvnek. Kíváncsi is voltam, meg nem is. Az arab világról mindig szívesen olvasok, habár kevés az olyan iromány, ami hűen tükrözi a valóságot, és az már csak hab a tortán, ha új megvilágításból kaphatom meg az információt. Tehát leültem és el kezdtem olvasni - úgy, mint egy tankönyvet. Az elején nagyon vontatottnak és szájbarágósnak éreztem. Egyből in medias res: “Hello Everybody!” -ezt nem nagyon tudtam hová kapcsolni, de adtam neki még egy esélyt. Aztán csak olvastam... és olvastam. Mikor feleszméltem, már a 80. oldalnál tartottam. Tetszett a szövege, talán ilyen jó fordítással még nem is találkoztam. Ekkor jöttem rá, hogy nem, ez nem egy tankönyv. Így már sokkal könnyebb volt átrágnom magam a fejezeteken.

Nagy “aha” élményem nem volt a könyv olvasása után, mert a szerző adott is, meg el is vett. Saját szemszögéből írta le az eseményeket, de végig az az érzésem volt, hogy csak odaveti nekünk, olvasóknak történeteit, mint egy zöldfülű. Szerintem az élményeiből sokkal többet is kiírhatott volna magából. Viszont az nagyon zavart, hogy sokszor elmondta “anyagi helyzetét”, tehát megtudhattuk, hogy elég jól fizetettek a holland újságírók... ezt szerintem kihagyhatta volna. Szó volt még a gonosz médiáról, hogy mit lehet és mit nem, nem mondott ezzel sem újat.

A könyvből megtudhattam, hogy az arabok is tudnak viccelődni, amiből azt a következtetést vontam le, hogy nemcsak a háborúról, az erőszakról és a nyomorúságról szól az életük - nagyon furcsa volt a konkrét vicceket olvasni, és be kell vallanom, kicsit közelebb hozta ezt az “egzotikus világot” hozzám.

Nálam kategóriákra vannak sorolva a könyvek: egyszer olvasható, többször olvasható és kötelezően el kell olvasni. A könyvet az egyszer olvasható kategóriába rakom, már csak azért is, mert az idő múlik a világ meg változik, és nem biztos, hogy a könyv tartalmaz örökérvényű igazságokat. Vegyes érzelmeim a könyvvel kapcsolatban most sem múlnak, pedig eltelt pár nap, hogy befejeztem az elolvasását.

CK