Ukrajnai közelkép - Identitás két tűz között

Az ukrán-válság kirobbanása óta megismerhettük a nagyhatalmi játékosok álláspontját a kérdésről, arról azonban kevesen beszélnek, miként ítéli meg az utca embere a feje felett zajló döntéseket és az ez által kiváltott identitásbeli krízist, ami családtagokat tesz ellenséggé.

Az ukrán lakosság a vélemények szempontjából nem egységes. Egy részük teljes ellenszenvvel fordul Oroszország felé, agresszornak, otthonuk bitorlójának tartja a Putyin által képviselt államot és üdvözli a Nyugat felé való nyitást. Sokak viszont eljutottak arra a pontra, hogy sosem tartották magukat az ukrán kultúrához tartozónak és kizárólag oroszként tudják elképzelni további életüket is.
A kép azonban ennél a két pólusnál sokkal árnyaltabb. A helyiek nagy részén egyfajta identitás-válság söpör végig, nem tudják elfogadni azt, hogy Oroszország halálos ellenséggé vált és arra kényszeríti őket, hogy megkülönböztessék társaikat és önmagukat ukránként vagy oroszként. Ők azok, akik minden nap megkérdezik maguktól: ki vagyok én? 

Aleksey Ryabchyn, egy fiatal Donyecki közgazdász, úgy nyilatkozott, mindig is az orosz kultúrához tartozónak vallotta magát. Azonban, amikor az orosz szenátus engedélyt adott Putyinnak Ukrajna lerohanására, világa összeomlott. Úgy érezte, orosz lénye ebben a pillanatban meghalt. „Ez volt a legnagyobb sokk az életemben.”- mondta. 

Ismertté vált olyan példa is, amikor az illető feladta orosz hovatartozását és ukrán oldalra állt. Ilyen Illya Bohdanov, volt FSB (Orosz Föderáció Biztonsági Szolgálata) tisztviselő, aki jelenleg egy önkéntes ukrán zászlóalj tagjaként igyekszik megfékezni az orosz agressziót Kelet-Ukrajnában.

A válság eszkalálódása során a lakosságon belül kiéleződött ez a fajta identitásbeli konfliktus és a felek egyre inkább egymás ellen fordultak. A virtuális frontvonal családokat és barátokat szakított szét, akik többsége ma már nem is áll szóba egymással. Az orosz identitású helyiek eltévelyedettnek tartják ukrán társaikat, az utóbbiak pedig árulónak és kizsákmányoló gyilkosoknak nevezik őket. Társadalmi szinten ez az ellenszenv már olyan méreteket öltött, hogy például a kijevi Bulgakov múzeum bejáratán a következő üzenetet fogadja a betérni vágyókat: „Azokat a vendégeket, akik támogatják a katonai megszállást, nem látjuk szívesen múzeumunkban.” 

És hogy áll a helyzet a Krím-félszigeten? A jelenleg hatalmon lévő kormány megkezdte a lakosság tudatának átformálását, az oroszok számára előnyösen feltüntetve egyes történelmi eseményeket az iskolában. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy az összes ott élő orosz anyanyelvű támogatja az annexiót. 

Vadim, ukrán állampolgárként Sevastopolban él. Sok hasonló társát emiatt nap, mint nap, atrocitás ér. Ő személy szerint azért nem akar visszatérni az ukrán területre, mert úgy látja, a kormány nem tart igényt azokra, akik itt vannak. Nekik nacionalisták kellenek, nem pedig hazafiak.

A Szentpéterváron született, ma szintén Sevastopolban élő Oleg is ukránként határozza meg magát, pedig születése szerint orosz. Ez éles ellentétet szül közte és szülei között. Nem érti, miért akar bárki Oroszországhoz tartozni, a Krím-félsziget Ukrajna része és reméli a jövőben Ukrajna határozott lépéseket tesz, hogy a közvélemény számára is ez egyértelművé váljon. 

Források:

http://www.nytimes.com/2014/10/19/world/europe/conflict-uncovers-a-ukrainian-identity-crisis-over-deep-russian-roots-.html?_r=0

http://uatoday.tv/society/exclusive-interview-russian-ex-fsb-officer-is-happy-to-have-become-a-ukrainian-citizen-424712.html

http://www.nationalreview.com/corner/375640/eastern-ukraine-what-do-locals-want-andrew-stuttaford

http://uatoday.tv/society/ny-times-ukraine-separatists-rewrite-history-of-1930s-famine-424331.html

http://www.telegraph.co.uk/sponsored/rbth/politics/10829959/crimea-politics-opinion-russia-ukraine.html