„Az embercsempészet nyílt seb
jelen társadalmunk testén.”[1] Globális
kihívást jelent, azonban a fragmentáltan rendelkezésre álló információkból
fakadóan a probléma kezelése nehézségekbe ütközik.
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
egy 2012-es felmérése alapján 2009-ig 20,9 millióra volt tehető az
embercsempészek áldozatául esettek száma, az ebből az illegális tevékenységből
befolyt összeg pedig közel 150 milliárd dollárra, ezzel megelőzve a
fegyverkereskedelmet és a drogcsempészetet.
A legjövedelmezőbb piacot az
emberkereskedők számára a migráció jelenti, ezen belül is a legsérülékenyebb csoport
a migráló nő. Nyugat-Európába évente mintegy 120 ezer nőt és gyermeket
szállítanak, ahol később prostitúcióra kényszerítik őket. Az áldozatok száma
azonban mindig magasabb, mint amennyi a statisztikai adatokból kiolvasható,
hiszen rengeteg olyan terület van, ahol nem lehetséges az adatok mérése.
Az adatok, információk hiánya magukra
az áldozatokra is visszavezethetőek, ugyanis sok esetben nem mernek
tanúvallomást tenni, félnek futtatóiktól, hiszen nem egy esetben az
embercsempészek más bűnszövetkezetekkel is kapcsolatban állnak, valamint félnek
attól, hogy illegális tartózkodásuk miatt visszatoloncolják őket. A legtöbb
esetben tehát nem is kerülnek bejelentésre az ilyen jellegű bűncselekmények. Másik
oldalról nézve ott vannak a rendvédelmi szervek, akiknek nincs megfelelő jogi
és strukturális hátterük ahhoz, hogy hatékonyan fellépjenek az embercsempészekkel
szemben. Nem áll rendelkezésükre elfogadható mennyiségű adat, aminek az útján
elindulhatnak. Több országban szembekerülnek a legális prostitúció
problémájával, valamint a tanúskodásra hajlandó áldozatok megvédésére sem
tudnak ígéretet tenni és mivel nem csak országon belüli, hanem országokon
keresztül ívelő problémáról beszélhetünk, így szemben találják magukat más
országok jogi-szabályozási eltéréseivel. Nem lehet azonban elmenni a
rendvédelmi szerveknél meglévő korrupció mellet sem, amikor szemet hunynak a
történtek felett és inkább félre fordítják fejüket. Azonban az embercsempészek
is mindig egy lépéssel előttük járnak. Ma már a technika fejlődésének ”köszönhetően”
olyan leágazásai jelennek meg a prostitúciónak, mint a cybersex, ahol a sötét web
és a proxy-k miatt sokkal nehezebben lekövethető tevékenységről beszélhetünk.
Itt a szolgáltatást igénybe vevő és „adó” nem egy országban, még csak nem is
egy kontinensen tartózkodik, így az ilyen ügyekkel szembeni eljárás már sokkal
magasabb szintű kezelést és országok közötti együttműködést, összehangoltságot
igényel. Az NSA botrány óta pedig az embercsempészek még jobban odafigyelnek, hogy
olyan programokat használjanak, ami szinte láthatatlanná teszi őket.
Egy ország tehát nem képes önállóan
kezelni a fennálló problémát, és nem is lehetséges, ezért nemzetközi összefogás
szükséges és a közös, megfelelő jogi háttér kidolgozása. Kezdeményezések mindig
voltak és lesznek, azonban le kell bontani azokat a most is meglévő akadályokat,
amelyek gátolják, hogy egyes országok információik átadását megtagadhassák. A
megoldás pedig egyre sürgetőbb.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése