Az Európai Unió kiegyezése egy afrikai diktatúrával

Egyre több kritika éri az Európai Unió Eritreával kapcsolatos külpolitikáját, mivel az elmúlt hónapok eseményei alapján úgy tűnik, hogy gazdasági érdekek és az Európára zúduló afrikai migráció megfékezése miatt az Unió kész támogatni a kelet-afrikai ország diktatórikus kormányát.

Az Európai Unió 2015 decemberében 214 millió eurós 5 évre szóló támogatásról egyezett meg Eritreával. Mivel az eritreai menekülteket számos európai ország gazdasági bevándorlónak tartja a megállapodás értelmében a segélyt a foglalkoztatás politikai helyzet javítására, a gazdaság modernizálására és az Etiópiával másfél évtizede fennálló határvita megoldására kellett volna fordítani. Az Egyesült Királyság és Dánia egyaránt kijelentette, hogy „eljutottak egy olyan pontra, amikor a sorkatonaság és szegénység elől menekülők nem kaphatnak menedékjogot”, amelynek eredményeképpen az Eritreából érkező migránsok több mint felére a visszatoloncolás veszélye vár.

Az Amnesty International jelentése alapján félő, hogy az Isaias Afewerki által vezetett diktatúra uniós támogatással olyan intézkedéseket vezet be, amelynek értelmében bárkit lelőhetnek, aki az afrikai ország határainak engedély nélkül történő átlépésére tesz kísérletet. Az emberi jogokat védő szervezet bírálta, hogy az Európai Bizottság nem tett említést az országban jelenlévő hatósági terrorról és nem szabott konkrét feltételeket a támogatás elnyeréséhez. A kritikák legtöbbje megfogalmazta, hogy amennyiben az EB nem biztosítja az afrikai országnak juttatott pénzügyi források felhasználásának átláthatóságát akkor az eritreai rezsim támogatása szembe megy az EU alapításakor megfogalmazott értékekkel és elvekkel.

A 200 milliós segély a migránsok visszatartásán túl az kelet-afrikai ország energiaszektoraiba invesztáló európai magánbefektetők érdekeit is szolgálhatja. Új kutatások alátámasztották, hogy a Vörös-tenger menti partvidék hatalmas kőolaj és földgázforrásokat rejt, amelyek az eritreai izoláció miatt kiaknázatlanok. A brit konzervatívok volt vezetője, Michael Howard által vezetett Soma Olaj és Gázipari vállalat az eritreai szénhidrogének kiaknázására törekszik. 2014-ben Lapo Pistelli olasz külügyminiszter-helyettes fontos szerepet játszott Eritrea kartúmi folyamatba történő bevonásába, amely a Kelet-Afrikából Európa felé irányuló migráció megoldására és megfékezésére irányul. 2015-ben Pistelli, mint az ENI olasz olaj és gázipari multinacionális vállalat alelnöke kezdeményezte a két ország bilaterális gazdasági kapcsolatépítésének szorosabbra fűzését.

Európa Eritreával kapcsolatos külpolitikájával nyilvánvalóvá vált, hogy a migrációs válság megoldása érdekében az EU korábban megfogalmazott értékei és elvei megváltoztak, az ennek következtében kialakult helyzet pedig új fejezetet jelenthet a kelet-afrikai országhoz fűződő diplomáciai kapcsolatokban. 

Források: 

http://www.reuters.com/article/us-eritrea-mining-idUSKCN0VZ13S

http://www.amnesty.hu/news/1986/eritrea-menedeket-kell-nyujtani-a-hatarozatlan-ideju-sorkatonasag-elol-menekuloknek

http://it.ibtimes.com/eritrea-chiama-italia-ma-restano-grossi-dubbi-su-sicurezza-e-diritti-umani-1432193

http://www.theguardian.com/world/2015/jun/13/un-fears-eu-secret-eritrea-deals-close-border

http://www.theguardian.com/global-development/2015/dec/18/eritrea-eu-aid-package-oil-human-rights