Németországi választások

Merkel tripla

Az Angela Merkel által vezetett konzervatív-kereszténydemokrata pártszövetség elsöprő fölénnyel nyerte a 2013 őszén tartott német választásokat. Üröm az örömben azonban, hogy eddigi szövetségesük a liberális FDP egy hajszállal ugyan, de nem érte el az 5%-os küszöböt, így nem jutott a parlamentbe. Mivel Merkelék nem szereztek abszolút többséget a Bundestagban, így új szövetséges után kell nézniük, de vajon ez milyen hatással lehet az Európai Unió sorsának alakulására?

A választási győzelme utáni első interjújában a kancellárasszony határozottan elzárkózott a kisebbségi kormányzás lehetőségétől, „nem játszik va banque-ot”, vagyis nem tesz fel minden egy lapra, így megindultak a találgatások az esetleges koalíciós partnerek kilétéről. A legnagyobb esély egy nagykoalíció kialakulására van, ami a szociáldemokratákkal való közös kormányzást jelentené. Ehhez azonban számos kompromisszum szükségeltetik. A szociáldemokraták maguknak szeretnék a pénzügyminisztériumot, ami óriási befolyást jelentene nem csak országos, hanem uniós szinten is, viszont Merkel ragaszkodik pénzügyminiszteréhez, Wolfgang Shäuble-hez. Hétfőn már arról cikkezet a Spiegel, Németország egyik mértékadó lapja, hogy az SPD vezetője, Sigmar Gabriel politikai taktikázás miatt enged ebben a kérdésben, így az SPD lemond az Európai Unió alakításának a lehetőségéről. Sok szakértő szerint az SPD vezető taktikázásának a hátterében már a következő parlamenti választások állnak, ahol már szeretne kancellárjelöltként indulni, ezért a párton belül erősítené a pozícióit, aminek nem kedvezne egy pénzügyminiszter a saját pártjából.

Merkel harmadik győzelme egyértelműen jelzi: a németek bíznak benne és tetszik nekik az általa mutatott ösvény. Fontos szempont ez az euróválsággal küzdő Európa szívében, ahol a gazdasági stagnálásra és eredménytelenségekre a választók kormányaik leváltásával nyilvánították ki nemtetszésüket.

A választások során a CDU/CSU és egyik párt sem kampányolt uniós témákkal, egyedül az euroszkeptikus AfD vetette fel az unióval kapcsolatos kérdéseket. Ez arra enged következtetni, hogy a CDU/CSU által megszabott uniós politikája Németországnak változatlan marad. Merkel már korábban is szorgalmazta az Európai Bizottság hatáskörének kibővítését, ami Németország malmára hajthatja a vizet: az eddigi uniós megszorításokat Németország szorgalmazta, ami déliek körében különösen erős németellenes hangulat váltott ki, de a megnövekedett hatáskörű végrehajtói szervvel ez a nemkívánatos szerep áthárítható az EU Bizottságra. Emellett a németek valószínűleg hasonlóan magabiztosan fogják érdeküket érvényesíteni az olyan kérdésekben, amelyek számukra ténylegesen fontosak, ahogy tették azt a pénzügyileg bajba jutott országok megsegítésének ügyében is. Sok szakértő felhívja viszont arra a figyelmet, hogy Merkel ha tehette, eddig is folyamatosan kerülte a közös kül-, biztonság- és védelmi politikai kérdéseket, ami elgondolkodtató és kételyeket ébreszt egy esetleges újabb uniós mélyítéssel kapcsolatban.

Bárhogyan is alakul: a vonakodó nagyhatalom, Németország kancellárasszonya, aki Európa talán legbefolyásosabb emberévé nőtte ki magát, hazai pályán elsöprő győzelmet aratott. Kérdés, hogy vajon eléri-e céljait idegenben is.