„Hello everybody”, avagy ébresztő emberek!

Nem kell messzire mennünk, hogy elkendőzött valóságot olvassunk, ugyanis az itthoni média és sajtó legnagyobb százaléka sem máshogy, mint ideológiai, pártpolitikai vagy valamihez, vagy valakihez fűződő érdek „kendőjébe” csomagolva mutatja be a tényeket.

A Közel-kelet híreivel kapcsolatban azonban véleményem szerint a „No news is good news!” talán találóbb lehet, ugyanis, ahogy azt Joris Luyendijk is nagyszerűen leírta a könyvében, ugyan sok oka van annak, hogy miért csak az erőszak és halálesetek hírei érnek el hozzánk a térségből, mégis az európai olvasó ezt tartja „szabálynak”. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy Joris könyvéhez hasonló irományok és dokumentumfilmek is készüljenek a térségről. Az Elkendőzött valóságban sok érdekességről és számomra új dolgokról olvashattam, mint például a helyi sztereotípiákról, vagy az iraki rendszer hihetetlen mértékű korruptságáról.

Ami viszont érdekes, és meglepő volt, hogy a holland tudósító mennyire meg volt döbbenve a diktatúra természetén, és mennyire ismeretlen volt számára. Éppen ezért nagyon nagy hangsúly fektet könyvében arra, hogy elmondja az olvasónak, hogy milyen fontos a diktatúra ismerete ahhoz, hogy megértse a valódi helyzetet a térségben. Szerintem nekünk, magyaroknak viszont nem kell sokat ecsetelni a rendszer milyenségét ahhoz, hogy át tudjuk látni az ottani helyzetet. Illetve a háborút és gyűlöletet is sajnos nem is olyan rég, és viszonylag közelről végignézhettük, vagy rosszabb esetben megtapasztalhattuk a délszláv háborúk során. Ehhez például a könyvben az arab-izraeli konfliktus kapcsán említett telefonos zaklatásokról olvasva jutott eszembe, hogy hasonlóról már hallottam a szerb-horvát háború ideje alatt, amikor az egyik horvát családot lakásukon névtelen „susogós” telefonokkal azzal a szándékkal zaklattak szerb nacionalisták, hogy költözzenek át Horvátországba.

  Összefoglalva tehát érdekes volt a könyv, és különösen hasznos is, hogy a Közel-kelettel foglalkozott, mivel ezzel a térséggel viszonylag kevesebb alkalmam van és volt is foglalkozni. Viszont megnyugtató volt a könyv olvasása közben azt is látnom, hogy ahogyan a dolgokat láttam és látom a médiával, a diktatúrákkal, terrorizmussal és USA szerepével kapcsolatban nem tértek el nagymértékben a könyvben leírtaktól. Ezt a látásmódot pedig nyilvánvalóan nem magamnak, hanem elsősorban szüleimnek és a neveltetésemnek köszönhetem.