Joris Luyendijk 220
oldalas könyvében próbálja meg összefoglalni 5 évnyi tudósítói tapasztalatát,
annak nehézségeivel együtt, a Közel-Keleten.
A könyv elolvasása
előtt sem voltak illúzióim azzal kapcsolatban, hogy a híreket, eseményeket
szűrés után tálalják az átlag polgárnak. Jó esetben az ember a szűrőt is
megválaszthatja, rosszabb esetben csak kész tényeket kap, melyeket előtte
valaki úgy alakított, hogy az bizonyos csoportoknak előnyös legyen. Rögtön egy
idézettel indítanám a rövid kis beszámolómat:
„Nem az a lényeg, mi
történt, hanem az, hogy adásba kerül-e a CNN-en, és ha igen, milyen tálalásban.”
Úgy gondolom, ezzel az idézettel
össze is foglaltam a lényegét annak, amiről a könyv szól: csak azzal vagyunk
tisztában, amit akarnak, hogy lássunk, legyen az nyugati demokrácia, vagy
keleti diktatúra. Mivel a szűrők, melyeken keresztül a híreket vizsgáljuk
nagyjából mindig ugyanazok, így elkerülhetetlen, hogy bizonyos dolgok úgy
rögzüljenek, ahogy azokat nekünk, befogadóknak tálalták. Ez a mentalitás nagyon
is jól tükrözi a nyugati berögződéseket: konkrét elképzeléseink vannak a
demokráciáról, jogállamiságról, emberi jogokról, de ezeknek a fogalmaknak a
definíciói a történelmi hagyományokból, kulturális gyökerekből fakadnak. Ahogy
a könyvben is írja Luyendijk, aki nyugaton mélyen vallásos keresztény, az a
Közel-Keleten iszlám fundamentalista. Tulajdonképpen mennyiben tér el egyik
ember hite a másikétól? Mennyire határozza meg megítélésünket az, hogy melyik
településen, melyik országban, melyik kontinensre születtünk? Egyáltalán rendelkezünk-e
megfelelő információkkal a környezetünkről? És a világról úgy általában? Be
tudjuk-e fogadni azt a sok információt, amivel a média bombáz minket? És, ha
esetleg vannak olyan zsenik, akiknek ez sikerül, egyáltalán szükségünk van-e az
összes információra?
Luyendijk a média
világával szembemenve próbál meg rávilágítani annak a buboréknak a létezésére,
melyben élünk. Írása rengeteg kérdést vet fel mind a közel-keleti államok
működésével, mind pedig a nyugati média „tisztáságával” kapcsolatban. A könyv
elolvasása után mindenki vonja le a következtetéséket, én is megtettem: „szánd
rá a szükséges időt, és járj utána”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése