Kis herceg

Joris, mint a mesebeli Kis herceg kereste az igazságot, csak nem saját bolygóján, hanem a Közel-Keleten. Az évek múlásával ráébredt, hogy felelősséggel tartozna rózsájáért, azonban ez egyáltalán nem volt olyan könnyű mint amilyennek látszott. Sok akadály jött szembe vele azon az úton, melyen megpróbált maga is pártatlan lenni, minden álláspontot megmutatni, de valamire rá kellett ébrednie: „Sohasem tudhatod, mi az, amit nem látsz; amit viszont látni engednek, az sokkal nagyobb hatást gyakorol, mint amire az újságcikkek vagy rádiótudósítások képesek.”

A félév során sokat hallhattuk, hogy mi lenne egy külpolitikai újságíró feladata: tekintsen az események mögé és lássa meg az összefüggéseket a történések hátterében. Tehát valami hasonlót kellene tennie egy újságírónak, mint Luyendijk? Amilyen bizonytalan volt ő is, ugyanolyan bizonytalan állapotban hagyta az olvasót is. A kérdések maradtak. Miért manipulálják egyes országok a médiát? Miért ilyen hiszékeny a közönség? Miért nem lehet árnyalni a képet? Létezik egyáltalán korrekt és pártatlan ábrázolása a konfliktushelyzeteknek?

A megdöbbentő a manipuláció mértéke volt és az, hogy erre ráébredve hogyan próbált volna hozzáállásán változtanti Luyendijk. Ebben azonban megakadályozta a szerkesztő igénye, a vágóolló törvénye, élete féltése és legvégül fásultsága. Nem is érdemes híradót néznie egy európainak, hiszen, úgysem a valóságot látja a képeken, hanem annak torzított verzióját? Egyáltalán van olyan, hogy igazság? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a szerző az Elkendőzött valóság, közelkép a Közel-Keletről című könyvében. A lényeg azonban – a világ kameráinak és így a világ olvasóközönségének többségének szeme előtt egyelőre – láthatatlan marad.