Milyen is az a valóság?

Számomra Joris Luyendijk könyve maga volt a felvilágosodás. Nem mondanám, hogy sosem hallottam még a hírek manipulálásáról – többek között évek óta nem nézek tv-ben híradót sem -, és nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok, de amilyen tényszerűen és érzékletesen mutatta meg az író, hogy mi történik egy hírrel, mire az olvasó vagy néző elé kerül, az elég kiábrándító. Egyáltalán mi az a hír? Teljesen szubjektív, hogy kinek mi a hírérték – bár azért többé-kevésbé mindenkinek van egy alap elképzelés.

Egyrészt az író azzal is szembesíti az olvasót, hogy mire a hír ténylegesen közszemlére lesz bocsájtva, addigra szerkesztők és tördelők egész sora formálja a saját képére azokat a híreket, amiket ők is csak másodlagos, harmadlagos hírekből tudnak vagy olyan helyi forrásoktól, akik beépített emberek és betanult „propagandát” nyilatkoznak mindenhol. Másrészt az író arra is kitér, hogy a hír tulajdonképpen az, ami eltér az átlagostól. Ergo csupa olyan híreket olvashatunk vagy láthatunk, amik egyáltalán nem normálisak vagy megszokottak, de mi ezek által formálunk képet a nagyvilágról, jelen esetben például a Közel-Keletről. Egy teljesen torz képet kapunk, ami torz képet alakít ki bennünk. Általában nem derül fény a történések előzményeire vagy háttereire, így nem is tudjuk helyesen megítélni azok súlyát.

Nyilvánvaló, hogy hiába vannak a hírügynökségeknek a világ minden tájékán emberei, lehetetlenség lenne minden történésről beszámolni, így meg kell elégednünk azzal, amit szelektálva kapunk. Mindemellett viszont nem szabad elfelejtenünk azt a tényt sem, hogy ha valami nincs a szalagcímekben, attól még nem biztos, hogy meg sem történt, vagy kevésbé fontos. Mindössze tudósítók és szerkesztők csoportjainak más és más témák relevánsak.

Érdekes elgondolkodni azon, hogy alapvetően az emberek azért néznek híradót vagy olvasnak híradásokat, mert jobban meg akarják ismerni a világot és tisztában lenni a körülöttük zajló eseményekkel, de talán pont ezt a jóhiszeműséget és kíváncsiságot használja ki a média. Ezt megfogva tudják manipulálni az emberek gondolkodását és értékítéletét.

Az író rávilágít arra, hogy ne dőljünk be elsőre mindennek, amit hallunk, jobban járunk, ha maradunk a jól bevált mondásnál: „hiszem, ha látom”!