A zongorista - damaszkuszi "soft power"

Szíriában egy palesztin menekült pick-upján szállítja zongoráját és így játszik Mozartot, Chopint vagy Rahmanyinovot. Máskor egy-egy dalt ad elő az ENSZ élelmiszersegélyekről. Ayham élete nem egyszerű. Az életben maradás minden nap egyre nehezebb: romok, éhezés és lövöldözés a menekülttáborban.

AFP, Getty Images

A zongorista című film juthat eszünkbe, ha megismerjük a 26 éves Ayham al-Ahmed történetét. Magát Ayham-ot is nagyon megérintette, a Władysław Szpliman világháborús történetét feldolgozó filmdráma, amit először 2007-ben látott. Soha nem gondolta volna, hogy hasonló helyzetbe kerülhet, mint lengyel példaképe.

Ayham családja sok palesztin menekülthöz hasonlóan Szíriába települt az 1948-49-es háború következtében. A Damaszkusz déli részén található menekülttáborban élnek Jarmukban, ahol 200000 palesztin élt rettenetes körülmények közt, közülük 150000 menekült. Ma csak tizennyolcezren maradtak Jarmukban, az elzárt és lebombázott városrészben, Damaszkusz ostroma miatt.

Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) januárban 7000 élelmiszer csomagot, 10000 gyermekbénulás vakcinát és más orvosságot küldött a tábor lakóinak. Jarmukban szükség is van a humanitárius segélyekre, Ahmed-ről, a Facebook-on közzétett fotókon is jól látható, hogy napról napra egyre soványabb. Az ostrom kezdete óta 70 kg-ról 45 kg-ra fogyott. A menekülttáborban több százan halnak éhen évente. A kormányzatot több aktivista vádolja, hogy az éhezéssel taktikázik.

Ahmed családjától nem áll messze a zene, édesapja egy vak hegedűs. Fiatal zongoristaként Ahmed, a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban szeretett volna tanulni, de erre sajnos nem volt lehetősége. Korábban napi 7 órát is gyakorolt, kedvencei Bachtól, Mozarton és Chopinen keresztül Rahmanyinovig tartanak, de a klasszikus művek mellett szereti a jazzt és az arab zenét is. "A zongoristát", azaz példaképét Szpliman-t követve zenét is szerez. A dalok címe olyan, amit minden nap átél: "Testvér, hiányzol Jarmukban", "Nincs víz", vagy "Az ENSZ élelmiszerdoboz". Egyik dalát az "éhenhalt mártíroknak" ajánlotta. Műveit az általa alapított gyerekekből és fiatalokból álló kórussal adja elő. Sokan kritizálják az egyszerű akkordokat és az utcai zenélést, de műveiben Jarmuk élete köszön vissza és talán ez fontosabb, mint a zeneiség. 

A szír lázadók szerint a zene propagandaeszköz lehet, hogy javítsa a morált, Ahmed szerint azonban ez nem egy hősies tett, Jarmukban élni szánalmas és ő csak ezt hirdeti. Ahmed sajnos egy ideje nem lépett fel, mert megfenyegették, de erről nem igazán beszél, bár ez érthető egy polgárháborús időszakban, ahol naponta veszti életét sok-sok ember. A dzsihádisták megtiltották Jarmukban a zenélést. A zongorát ráadásul sokan elutasítják az arab világban, ezért egyre nehezebb helyzetbe kerül, de ő talán még erről is írna egy dalt...