Elkendőzött valóság reflexió

Elkendőzött valóság reflexió

Véleményem szerint a könyv nagyon érdekes témát boncolgat: létezhet-e újságírás egy diktatúrában. Egy diktatúrában, ahol minden és mindenki figyelve van és ahol csak egyfajta valóság létezhet, mégpedig az, amit a diktátor lát. Ugyan vannak, akik bátrak ahhoz, hogy ezt a ”szemüveget” levegyék egy kis időre magukról, hogy megfigyeljék a világot, amiben élnek, de erről vagy nem mernek beszélni, vagy ha mégis, maximum névtelenül, a négy fal között teszik ezt meg. Az író ugyan többször is próbálja lehúzni a leplet a valóságról, de ehhez nem talál olyan embert, aki a nevét, esetleg az arcát is adná az interjúhoz. Ezek hiányában azonban nem lehet eladni egy cikket sem.

Habár sejtettem, hogy a nagy hírügynökségek sok mindent befolyásolnak, azt nem gondoltam, hogy lényegében egy újságíró az ő híreiből dolgozik. Az író, mint közel-keleti tudósító hiába volt ott a helyszínen, egyes ország zárt rendszereiben a valóságot hiába kereste. A hírügynökségek anyagaiból összeollózott egy cikket, amit egyébként otthonról is meg tudott volna tenni. A fizikai helyszín az egyetlen, amit használni tudott, mint a díszletet szokás a színházban. A ”Hilversum” megírja a darabot, a tudósító kimegy a színpadra, előadja a darabot és hazamegy.

A könyv „A Vágóolló Törvénye” című fejezete különösen tetszett. Nem azért mert újdonságot mondott, hanem, inkább mert megerősített abban, hogy a TV korunk egyik legmanipulatívabb eszköze a médiában. Ahogy az író fogalmaz „a Vágóolló Törvénye leszűkíti, arra a kevésre korlátozza a tévében megjelenő valóságot, ami filmre vehető”. Egy-egy felvételt lehet úgy készíteni, hogy teljesen elferdítse a valóságot, a diktátor állam pedig szívesen megrendezi azokat, úgy, hogy neki kedvezzen. Ami sajnálatos, hogy manapság nagyon sok ember a TV-n keresztül tájékozódik a hírekről és talán fogalmuk sincs arról, hogy amit látnak az nem a valóság, csak egy jól megrendezett jelenet. 

Összességében tetszett a könyv, mert olvasmányos volt és habár én a Kelet iránt sosem érdeklődtem, érdekes kérdéseket vetett fel. Ugyanakkor nehezítette az olvasást, hogy egyes kifejezéssel (Hámász stb.) nem voltam tisztában, így mindig utána kellett olvasni ezeknek. Ahogy az egyes az újságírói kifejezéseket (talking head, fixer stb.) megmagyarázta a szövegben, úgy számomra hasznos lett volna egy-egy rövid magyarázat ezekhez is, akár külön, a könyv végén.