Olvasónapló-Szigethi Jennifer

Olvasónapló- Elkendőzött valóság

Szigethi Jennifer

(Külpolitikai újságírás)

Őszintén megvallva nekem személy szerint tetszett a könyv, habár nem éreztem elég részletesnek. Sokszor az volt az érzésem, hogy az író csak a felszínt kapargatja. Mintha bedobna valami izgalmas témát, aztán a végén az ember többet vár ennek kifejtése, megmagyarázása kapcsán.

A Közel-Kelet világa minden szempontból engem nagyon érdekel. Rendkívül izgalmas térségnek tartom, és szerintem az emberek nagy része keveset tud róla. Amiről keveset tudunk, csak a felszínét látjuk - ami sokszor negatív- attól általában félünk. A Közel-Kelet országai szerintem pontosan ebben a kategóriába tartoznak, akár az Észak-afrikai, akár az öböl menti országokról beszélünk.

Ez a könyv tökéletes példa arra, hogy mennyi mindent nem tudnak a térségről még azok sem, akiknek kimondottan ezekkel a területekkel, rendszerekkel kellene foglalkoznia. Ahogyan az író is említette a régióban egyáltalán nem mindenki arab, nem mindenki muszlim és nem szabad mindenkit egy kalap alá venni, általánosítani. Ahogyan a rendszerek és az emberek is teljesen mások országonként, de még országokon belül is akadnak különbségek.

Nekem a Palesztinával kapcsolatos rész, illetve az iraki részek tetszettek leginkább. Palesztina sorsa szerintem rendkívül aggasztó és sajnálatra méltó a mai napig. Izgalmas volt a könyvben a zsidóság és a palesztin emberek véleményei által megismerni a konfliktust és a mindennapjaikat, bár az itt is megjelenő és a könyv egészét végig kísérő vicceket néha soknak, vagy épp nem odaillőnek éreztem. Palesztina kapcsán a Hamasszal, pontosabban annak vezetőivel való találkozást, interjút érdekfeszítőnek találtam, és korántsem mindennapinak. Érdekes volt, hogy ugyan odaengednek egy újságírót, de közben egyáltalán nem áll szándékukban érdemi információval ellátni. Tehát kaptunk is tájékoztatást meg nem is.

Az iraki rendszerről Szaddam Huszein diktatúrája idején tudott élményeket szerezni az író. Szintén remek fejezetnek találtam, izgalmasnak, habár annál kíváncsibb lennék, hogy Szaddam után mi a jelenlegi helyzet Irakban. Nyilvánvalóan a könyv megírásának időpontjából adódóan erre nem kapunk választ, annál is inkább láthatóvá válik, hogy egy diktatúrában a külföldi tudósítók sem tudnak érdemi információkat gyűjteni és az olvasóknak szolgáltatni. Ahogyan ez a Kairóról írt élményeiből is látszódik.

Visszatérve, a diktatúrák világában nem könnyű az újságírók helyzete, hiszen az ország melyből érkeztek várja az érdemi információkat, tájékoztatást, de közben hogyan várhatja, ha egyrészről ők maguk sincsenek tisztában a rendszerrel, adott kultúrával, másrészről pedig olykor felesleges veszélynek teszik ki munkatársaikat. Hiszen látható, hogy nagyon nehéz vagy már szinte lehetetlen a kérdésekre választ kapni. A vezetőktől felesleges érdemi válaszra várni, ha úgymond az utca emberéhez fordul egy újságíró, akkor az adott személy vagy nagyon keveset tud, és szinte alig mond bármi használhatót vagy pedig egyszerűen annyira fél a rendszertől és a felette állóktól, hogy egyáltalán nem is mer mondani semmit sem.

            Alapvetően nekem tetszett a könyv, mert tényleg érdekel a Közel-Kelet világa, de sajnos olyan szempontból csalódtam, hogy többet vártam, több és mélyre menőbb élményt, valamint az adott országokban élő helyiek sorsáról, véleményeiről szerettem volna többet megtudni.