"Fit to Print"

Joris Luyendijk holland tudósító az Elkendőzött valóság című regényében osztja meg a világgal több, mint 5 év alatt szerzett tudását a Közel-Keleten. Fiatalon és tapasztalat hiányában kerül a misztikus térségbe, ahol elsősorban „az utca emberét” akarja megszólaltatni, azonban minél többet tapasztal, annál kevesebbet ért és annál inkább fedez fel egy szakadékot a valóság és a média által alkotott kép között. Provokatív könyvével és meghökkentő történeteivel Luyendijk lerántja a leplet a nyugati médiáról és annak egyoldalú, félrevezető működéséről, valamint megmutatja mitől is lesz hír a hír.

A szerző elsődleges célja az arab világ eltorzításának megszüntetése és a térséggel szembeni sztereotípiák felszámolása. Mivel nem ismerjük úgy ezt a világot, mint sajátunkat, ezért az ezen térségből érkező hírek is másképp hatnak ránk, Luyendijk ezt már ott tarkózkodása alatt felismervén megfogadja, hogy igyekszik bemutatni az arab világ kevésbé ismert, emberi oldalát is, melyben kedvelt eszközei a helyiek által mesélt viccek. Már maga az „arab világ” kifejezést sem tartja helytállónak, hiszen ezen világban országok között és országokon belül is egyaránt vannak konfliktusok a különbözőségek miatt, az arab nyelv sokszínűségéről nem is beszélve. A híradások azonban csak azt engedik látni, ami eltér a mindennapostól és ami a szaknyelvben „fit to print”, s azokat a történeteket részesítik előnyben, amelyek erősítik és alátámasztják a már kialakult, de roppant leegyszerűsített nyugati nézeteket.

Számomra szimpatikus volt, hogy Luyendijk már az elejétől kezdve saját magáról is „kendőzetlenül” írt, s nem titkolta a saját szakmai, vagy éppen emberi tudatlanságát sem. Ebből kiindulva a könyv legtöbb része is kiszínezés nélkül mutatja be a nyers valóságot és betekintést enged a helyiek – számunkra néha hihetetlen – életébe. Valóságos embereket szólaltat meg és bepillantást enged a mindennapokba, ezzel pedig hitelessé teszi az olvasó számára a leírtakat.

A szerző kiemelten foglalkozik még a diktatúrákkal, a korrupcióval és ezek hírgyártásra gyakorolt hatásával. Ugyanis hiába szeretné egy riporter leírni az igazságot, ha a diktatúra (amelyet a könyvben Irak testesít meg) tele van úgynevezett fehér foltokkal. Ezért egy tudósító munkája jóval nehezebb egy ilyen diktatúrában, ahol nincs közvéleménykutatás, nem lehet adatokkal vagy statisztikákkal alátámasztani a híreket, ami így már kétséges, hogy hír-e egyáltalán. Az emberek félelmükben nem mernek beszélni vagy csak a propagandát szavalják, így ebben az esetben sem az igazság leírásáról van szó, hanem csak futószalagon történő hírgyártásról. A diktatúra tehát hatalmas akadály a nyugati riporterek számára, azonban mindeközben a legfontosabb téma is, amelyről hírt kellene adni a Közel-Kelettel kapcsolatban. Luyendijk szerint először a diktatúra igazi arcát kellene megmutatni és csak utána lehet rátérni a kivételekre, amelyek a hírek, s ezért a szerző célja megmutatni, hogy milyenek a mindennapok egy diktatúra szorításában.

Összességében elmondható, hogy a könyv élvezetes és meglepő olvasmány, amely elgondolkodtat a világról, amelyben élünk, illetve arról a média által alakított világról, amelyet el akarnak hitetni velünk. A könyv kardinális üzenete, hogy egyáltalán nem vagyunk olyan tájékozottak, mint amilyennek gondoljuk magunkat, valamint az általunk látott kép is különböző érdekek mentén alakítva, torzítva jut el hozzánk. Mindezek után önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés, hogy mi az igazság, azonban ha Joris Luyendijk leírta volna a teljes valóságot, a könyv nem lenne a kezünkben.