Selymes tengeri álom
Egy lokális konfliktus egy globális vízió tükrében
Miközben a közelmúltban mindenki a koreai békülésről beszél, egyre kevesebb figyelem jut az ázsiai térség egy másik krónikus gócpontjára, a dél-kínai tengeri konfliktusra. A konfliktus elhúzódásának okát akkor érthetjük meg, ha túllépünk a megszokott értelmezési kereteken, mely az olajat és a térség katonai akcióit állítja középpontba.
A Dél-kínai-tenger térsége régóta
a kínai nemzeti identitás fontos részét képezi.
Ez a közelmúltban legmarkánsabban egy, a Kínai Külügyminisztérium által 2000-ben kiadott dokumentumban jelent meg, ami a „Bizonyíték a Kínai Szuverenitás Alátámasztására a Nansha (Spratly) Szigetek felett” címet viseli. A dokumentum kijelenti, Kína volt az első, aki a térségben meghatározó tevékenységet folytatott, melyet ősi és középkori forrásokkal (melyek eredetisége kérdéses) támaszt alá. Ezt később kiegészítették további hivatalos iratok is, melyek egyéb régi dokumentumokra – köztük a nemzetközi tanulmányokat tanulók számára jól ismert Zheng He térképeire – hivatkoztak. Az identitásépítés további szerves részeként a kínai diákok országszerte olyan térképekről tanulnak földrajz órán, melyeken a terület Kína részét képezi.
A térség politikai súlyát a közelmúltban új szintre emelte a jelenlegi elnök Xi Jinping víziója Kína jövőjéről.
Xi vízióját 2012-ben hozta a párt és a világ tudtára a Kínai Kommunista Párt Országos Kongresszusán elmondott beszédében. Ebben 8 egymással összefüggő pontot sorolt fel, illetve fejtett ki, melyek közül a dél-kínai-tengeri konfliktus vonatkozásában hármat érdemes kiemelni; a kínai nemzet újjászületése, a Kínai Álom, valamint az Új Selyem Út Gazdasági Övezet.
A kínai nemzet újjászületése nem más, mint maga a Kínai Álom, melyet azonban csak a kínai sajátosságú szocializmus keretei között lehet elérni Xi értelmezésében. Ennek lényege, hogy a szocializmus egy olyan formája, amelyben az anyagi és a kulturális fejlődés kéz a kézben halad. E cél eléréséhez tartozik két centenáriumi célkitűzés is. Az első a szerény jóléti társadalom teljes körű kiépítése a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulójára (2021-re). A második Kína átalakítása egy modern, bőségben élő, erős, demokratikus, kulturálisan fejlett és harmonikus szocialista országgá a Kínai Népköztársaság megalakulásának 100. évfordulójára (2049-re). Mindezek elérésében pedig kulcsszerepet játszik az Új Selyemút Gazdasági Övezet / Egy Öv Egy Út (OBOR). A Selyemút a Kínai Álom elérésének elválaszthatatlan része. Jelentőségét már az is mutatja, ha a messzemenő következtetéseket mellőzve csupán impozáns számadatai egy részét említjük.
A terv felölel 65 országot, a világ globális GDP-jének 29%-át, a föld népességének 60%-át. A kezdeményezés két fő részből áll, egy szárazföldiből, illetve egy tengeriből. Ez utóbbinak meghatározó része a dél-kínai-tengeri térség és a Malaka- szoros. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy Kína a tengeri fennhatóság megszerzése mellett igyekszik a térség szárazföldjén is kedvező pozíciókba kerülni. Ezzel kapcsolatban érdemes pillantást vetni a kínai- kambodzsai, kínai- malajziai és kínai- srí-lankai bilaterális kapcsolatok alakulására. A térség eseményei számunkra is jelentősek, mivel a vízi selyemút nyugati vége jelenleg Pireuszban (Athén) és Velencében van, illetve Kína deklaráltan fontos (közvetítő) szerepet szán a közép-európai országoknak projektje keretei között. Az OBOR nak több szakasza van. jelenleg a „tervezés” névvel ellátott első szakasz vége felé járunk, ami a tervek szerint 2021ig tart. A projekt ez után lép a „megvalósítás” névvel ellátott szakaszba. A kérdés tehát adott; vajon az ÚJ Selyem Út második fázisba lépésével párhuzamosan a dél kínai-tengeri konfliktus is új szintre fog emelkedni?
Ez a közelmúltban legmarkánsabban egy, a Kínai Külügyminisztérium által 2000-ben kiadott dokumentumban jelent meg, ami a „Bizonyíték a Kínai Szuverenitás Alátámasztására a Nansha (Spratly) Szigetek felett” címet viseli. A dokumentum kijelenti, Kína volt az első, aki a térségben meghatározó tevékenységet folytatott, melyet ősi és középkori forrásokkal (melyek eredetisége kérdéses) támaszt alá. Ezt később kiegészítették további hivatalos iratok is, melyek egyéb régi dokumentumokra – köztük a nemzetközi tanulmányokat tanulók számára jól ismert Zheng He térképeire – hivatkoztak. Az identitásépítés további szerves részeként a kínai diákok országszerte olyan térképekről tanulnak földrajz órán, melyeken a terület Kína részét képezi.
A térség politikai súlyát a közelmúltban új szintre emelte a jelenlegi elnök Xi Jinping víziója Kína jövőjéről.
Xi vízióját 2012-ben hozta a párt és a világ tudtára a Kínai Kommunista Párt Országos Kongresszusán elmondott beszédében. Ebben 8 egymással összefüggő pontot sorolt fel, illetve fejtett ki, melyek közül a dél-kínai-tengeri konfliktus vonatkozásában hármat érdemes kiemelni; a kínai nemzet újjászületése, a Kínai Álom, valamint az Új Selyem Út Gazdasági Övezet.
A kínai nemzet újjászületése nem más, mint maga a Kínai Álom, melyet azonban csak a kínai sajátosságú szocializmus keretei között lehet elérni Xi értelmezésében. Ennek lényege, hogy a szocializmus egy olyan formája, amelyben az anyagi és a kulturális fejlődés kéz a kézben halad. E cél eléréséhez tartozik két centenáriumi célkitűzés is. Az első a szerény jóléti társadalom teljes körű kiépítése a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulójára (2021-re). A második Kína átalakítása egy modern, bőségben élő, erős, demokratikus, kulturálisan fejlett és harmonikus szocialista országgá a Kínai Népköztársaság megalakulásának 100. évfordulójára (2049-re). Mindezek elérésében pedig kulcsszerepet játszik az Új Selyemút Gazdasági Övezet / Egy Öv Egy Út (OBOR). A Selyemút a Kínai Álom elérésének elválaszthatatlan része. Jelentőségét már az is mutatja, ha a messzemenő következtetéseket mellőzve csupán impozáns számadatai egy részét említjük.
A terv felölel 65 országot, a világ globális GDP-jének 29%-át, a föld népességének 60%-át. A kezdeményezés két fő részből áll, egy szárazföldiből, illetve egy tengeriből. Ez utóbbinak meghatározó része a dél-kínai-tengeri térség és a Malaka- szoros. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy Kína a tengeri fennhatóság megszerzése mellett igyekszik a térség szárazföldjén is kedvező pozíciókba kerülni. Ezzel kapcsolatban érdemes pillantást vetni a kínai- kambodzsai, kínai- malajziai és kínai- srí-lankai bilaterális kapcsolatok alakulására. A térség eseményei számunkra is jelentősek, mivel a vízi selyemút nyugati vége jelenleg Pireuszban (Athén) és Velencében van, illetve Kína deklaráltan fontos (közvetítő) szerepet szán a közép-európai országoknak projektje keretei között. Az OBOR nak több szakasza van. jelenleg a „tervezés” névvel ellátott első szakasz vége felé járunk, ami a tervek szerint 2021ig tart. A projekt ez után lép a „megvalósítás” névvel ellátott szakaszba. A kérdés tehát adott; vajon az ÚJ Selyem Út második fázisba lépésével párhuzamosan a dél kínai-tengeri konfliktus is új szintre fog emelkedni?
Források:
Xi Jinping – Kína kormányzásáról,
Antall József Tudásközpont, 2017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése