Identitásválság és kultúrák keveredése Macedóniában

Identitásválság és kultúrák keveredése Macedóniában

Az 1991-ben megalakult Macedónia, a mai napig a Balkán egyik legellentmondásosabb államának mondható. Az ország Nagy Sándor hajdani birodalma után nevezte el magát, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a volt Jugoszláv Köztársaság egyik egyszerű utódállama. Emiatt a jobboldali vezetés 2006-tól makedón identitás kialakítását a nemlétező kultúra és történelem hangsúlyozására építette. A fővárosban hatalmas építkezések kezdődtek, Nagy Sándor után neveztek el minden fontosabb utat, teret és középületet. Macedónia másik érdekes vonása, hogy kulturálisan is megosztott, hiszen népességének fele ortodox keresztény, míg másik fele muszlim vallású.

Ha európaiként Macedónia fővárosába, Skopjéba utazunk igen ambivalens érzésekkel térhetünk haza. Ennek legfőbb oka a mesterségesen kialakított identitás és a kulturális sokszínűség, amely jellemzi az országot.

Ha a belvárosban barangolunk elhaladhatunk Nagy Sándor gigantikus lovasszobra mellett, mely szintén az ő neve által fémjelzett főtér közepén áll, átsétálhatunk az ókori mintára készült makedón hősöket ábrázoló diadalív alatt, nemsokkal arrébb megcsodálhatjuk Cirill és Metód szobrát, mely mellett rögtön I. Jusztiniánusz császár foglal helyet, aki a főváros közelében született. Az első benyomásunk az lehet, hogy ezek a macedónok nagyon be akarnak bizonyítani valamit, ha hegyén hátán halmozzák történelmi gyökereiket igazoló emlékműveiket.

Láthatjuk, hogy van itt bizánci, szláv és makedón örökség is. Vagyis még ők sem döntötték el igazából kik is valójában. Ez valószínűleg lehetetlenség is lenne, annak fényében, hogy a nyelvében egyértelműen szláv népesség, aki ortodox hagyományokkal rendelkezik valójában nem is Nagy Sándor leszármazottja. Ennek ellenére a nacionalista politikai vezetés a kulturálisan is különböző nemzetet a makedón kulturális tradíciókkal akarta egybekovácsolni. Ez többé kevésbé sikerült is.

A kulturális megosztottság azonban továbbra is meghatározó jellemezője az országnak. A lakosság fele ugyanis muszlim vallású, ennek ellenére jól megférnek az ortodox keresztények mellett. Teljesen természetesnek számít, az utcán férje kíséretében sétálgató fejkendős asszony, akiről azonban megállapíthatjuk, hogy biztosan nem „makedón”.

Macedóniáról tehát végeredményben azt a következtetést vonhatjuk le, hogy kicsit szláv, kicsit muszlim, de semmiképpen se makedón.