Németországban 2013.
szeptember 22-én tartják az országos választásokat, amely a kormánypárt
népszerűség-vesztésének és a formálódó ellenzék megerősödésének okán magában rejti
a jelenlegi kancellár, Angela Merkel leváltásának lehetőségét is.
A 2009-ben
többséget szerzett kereszténydemokrata CDU/CSU és a liberális FDP koalíciója az
utóbbi hónapokban támadások kereszttüzében próbálja tartani magát a legnagyobb
riválisnak tartott piros-zöld együttműködés, vagyis az SPD-Die Grüne
összefogásával szemben. A kormánypártot az ellenzék megerősödésén kívül komoly belső
feszültségek is gyengítik. Utóbbi abból ered, hogy a szövetségen belül a három
összefonódott párt nem képes az érdekeit egységesen megfogalmazni. Ez a
széthúzás pedig az együttes bukást eredményezheti, hiszen mostanra Angela
Merkel személye szolgál a párt egyetlen adu ászaként - írja a Der Spiegel című lap online hírportálja.
A
Forschungsgruppe Wahlen napokban közzétettet közvélemény-kutatása alapján, ha
februárban tartanák a választásokat, a szövetséges FDP - a baloldali Die Linke megnövekedett 6 százalékos eredményével szemben - már a bejutási küszöb átlépésére sem lenne
képes, de a Kalózpárt is csupán 4 százalékos támogatottságot élvez a tavaly
májusi 9 százalékos arányhoz képest. A kereszténydemokrata és a
szociáldemokrata párt esetében is megfigyelhető, hogy a kancellárjelöltek személyes
népszerűsége jóval meghaladja a saját pártjukét. A megkérdezettek közül minden
második ember tartotta megfelelőnek Angela Merkelt a legfőbb politikai pozíció
betöltésére, míg pártját csupán 39 százalék szeretné továbbra is vezetőként
látni.
A CDU-SPD
nagykoalíció idején pénzügyminiszterként tevékenykedő szociáldemokrata
kancellárjelöltet, Peer Steinbrücköt a kezdeti lelkesedés után hamar negatív
kritikákkal illette a közvélemény. A neves közgazdász megítélésén sokat rontott
az a hír, miszerint szakmai előadásaival a hivatalos jövedelme mellett
sok ezer eurós bevételre tett szert. Ez elsősorban az általa gyakran
hangoztatott retorikával áll éles ellentétben, hiszen magát és pártját az alacsony keresetűek, illetve a munkásréteg képviselőjeként állítja be.
A kancellárjelöltek személyén kívül azonban az is kétséges, hogy a két legnagyobb koalíció közül
valamelyik kormányt tud-e majd egyáltalán alakítani, ugyanis jelenleg
egyiküknek sincs meg a biztos többsége ehhez. A Die Linke épp ezért
folyamatosan nyomatékosítja a baloldal számára, hogy hajlandó Steinbrücköt
támogatni, amennyiben a piros-zöld helyett, piros-piros-zöld uniót alakítana velük az
SPD. A hármas koalíció együtt már 48 százalék körül teljesíthetne, ennek ellenére
Steinbrück mégsem tekinti opciónak a Die Linke-vel történő társulást.
A
szociáldemokrata kancellárjelölt rendszeresen elítéli Angela Merkel bel-, és
külpolitikáját, hiszen a mostani költekező gazdasági programot, amely magában
foglal olyan szociális kedvezményeket, mint a kisgyermekesek támogatása, a
vizitdíj eltörlése, vagy a nyugdíjemelés, hosszú távon veszélyesnek és károsnak
tartja. Németország ezeket a lépéseket most könnyedén meg tudja tenni, hiszen a
recessziót alig érezte meg. A munkanélküliség 1990 óta nem volt ilyen alacsony,
a növekvő járulékbefizetéseknek is köszönhetően jelentős bevételeket halmozott
fel az ország, illetve a külföldi befektetői kedv változatlanul magas.
Steinbrück és az ellenzék szerint azonban – a „last minute kancellárnak”
nevezett - Merkel nem fektetett elég hangsúlyt a válság globális kezelésére, az
utolsó pillanatban reagál az eseményekre, ami az eurózóna problémáinak
elmélyítését is fogja eredményezni.
A két
kancellárjelölt közkedveltségét tekintve tehát kétségtelen, hogy Merkel asszony
a komoly kritikák ellenére is jelentős elsőbbséget élvez kihívójával szemben,
de a CDU/CSU-FDP összefogásnak szüksége van még a hátralevő néhány hónapra,
hogy az ebből származó előny segítségével megerősítse és megtartsa vezető
szerepét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése