Ukrajnában gáz van

 Az elmúlt hetek egyik legjelentősebb energetikai híre volt, hogy az ukrán állam és a Royal Dutch Shell 50 évre szóló, nem hagyományos gáztermelési megállapodást kötött.

A nem konvencionális gáz, más néven palagáz olyan szénrétegekbe vagy sziklába zárt gáz, amely többnyire 4–6 km mélyen található a föld alatt. Ez a mélység hozzávetőlegesen a kétszerese a konvencionális földgáz lelőhelyének. Azok, akik energiapolitikában jártasabbak, 2008 óta tudják, hogy Lengyelország rendelkezik Európa legnagyobb palagáztartalékával. Az viszont eddig kevesek számára volt ismert tény, hogy Ukrajnában – Franciaországot követve – találhatóak Európa harmadik legnagyobb palagázlelőhelyei.

Ukrajnát hagyományosan az orosz földgáz tranzitútvonalának egyik legfontosabb és minden kétséget kizáróan legproblematikusabb elemeként szokás emlegetni. A kétezres évek kereskedelmi vitái, de azok közül is elsősorban a 2009-es gázháború az orosz Gazprom és az ukrán állam között olyan horderejű változásokat generáltak, amely mind Oroszországot, mind pedig a közép-európai államokat a tranzitútvonalak diverzifikációjára kényszerítették. Az orosz Északi és Déli Áramlat projektek is erről is tanúskodnak. A Gazprom egyre kevésbé titkolt célja, hogy a földgázt egyenesen a nyugat-európai partnerekhez juttatja el. Véglegesen meg kívánnak megszabadulni ezáltal a lehetséges vitáktól Ukrajnával, amely egyértelműen rontja a cég és egyben Oroszország hitelét, mint megbízható kereskedelmi partner. Hosszú távon ez pedig nem jelent mást, minthogy Ukrajna egyre kevésbé fog részesülni az orosz gázból.

Annak ténye, hogy az ukrán állam ilyen hosszú távú szerződést kötött, nem jelent mást, minthogy a kelet-európai állam felismerte az orosz szándékokat. Ukrajna maga is hosszú ideje szabadulni akar a fennálló orosz földgázfogságból, de legalábbis jobb tárgyaló pozícióba kerülve alacsonyabb gázárat akar kiharcolni. Éppen ezért Viktor Janukovics ukrán elnök a Shellel kötött megállapodás aláírásakor úgy fogalmazott, hogy „ez csak a kezdet”. Nyilvánvaló paradigmaváltás ment tehát végbe az ukrán vezetésben, azonban ennek kivitelezése nem kevés akadályba fog ütközni a jövőben. Az ukrán gázlobbicsoportok tevékenysége mellett a fő problémát a kitermelés technológiája okozza. Ez a speciális eljárás, az ún. hidraulikus repedeztetés igen komoly környezetvédelmi aggályokat vet fel, ugyanis földrengéseket idézhet elő, és súlyosan szennyezi a talajvizeket.

A környezetvédelmi problémák ellenére az ukránok szerződése egészen biztosan jelentős változásokat fog hozni a térség energiabiztonságában, új lendületet adva egy új „energiaforradalom” kibontakozásának.