Afganisztán tálibok nélkül- lehetséges?

Jeles kutatók úgy vélik, hogy stabil Afganisztán nem jöhet létre anélkül, hogy a tálibok meghatározó befolyást ne szereznének a jövőben. De vajon mit jelent ez a nyugat számára? Abban biztosak lehetünk, hogy a 2014-es év sorsfordító lesz mindannyiunk számára.

Afganisztán megosztottsága történetileg legendás: a sok egymással és mindenki mással is ellenségeskedő törzsek, a vallási nézetkülönbségek a mindennapi élet részei. Az ország évszázadok óta az egyik leginstabilabb a térségben. A jelenlegi NATO misszió éppen ebben a széttagoltságban igyekezett az együttműködést, és a demokratizálódást elősegíteni. Az utolsó harcoló alakulatok 2014-ben hagyják el az országot, emiatt jogosan merül fel sokakban a kérdés: mi lesz ezután?

Egyesek azzal próbálják nyugtatni a kedélyeket, hogy Afganisztán nem marad magára a demokratizálódási folyamatban, csupán a támogatás milyensége alakul át, de ez az érv önmagában kevéssé meggyőző. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt években mennyi katonát küldtek, és mennyi pénzt fordítottak erre az egész misszióra, naiv feltételezés lenne azt hinni, hogy az a néhány jogász, közgazdász vagy egyéb szakember majd egy csapásra megoldhatja a helyzetet.

Mindenképp az „országon belül” kell valamiféle megoldást találni, és a külföldiek számát a lehető legkevesebbre redukálni.

Köztudott, hogy a társadalomban jelenleg meglehetősen magas a tálibokat támogatók aránya. Így valószínűleg a következő választásokon szimpatizánsok vagy akár a mozgalom tagjai is legitim formában állami hatalomhoz jutnak. Tekintettel arra, hogy az USA korábban is támogatta őket, logikusnak tűnik, hogy újra tárgyalásokat kezdjenek a csapatok kivonása utáni helyzetről. A tárgyalások alapjául mindenképp azt kell kijelölni, hogy Afganisztán nem válhat újra menedékké a terrorista csoportok számára.

Ha figyelembe vesszük a helyi viszonyokat, azok egyértelműen afelé mutatnak, hogy Afganisztán stabilitása a tálibok kezében van. A jelenlegi katonai misszió kivonulásával újra erőre kaphatnak a korábbi törzsi ellenségeskedések, amelyek megfékezéséhez kizárólag a Tálibán rendelkezik kellő háttérrel. A tárgyalások ugyanakkor kellő körültekintést és határozottságot igényelnek a nyugati fél részéről. Megengedhetetlen, hogy visszatérjenek azokhoz a régi és diszkriminatív szabályokhoz, amelyek például a nők elnyomását eredményeznék.

Bele kell azonban gondolnunk abba is, hogy a demokratizálódás útján elindított ország önmagában az intézményrendszeréből nem él meg. Az igazi kihívás, hogy vonzóvá tegyék az országot a külföldi befektetők számára. Ehhez első lépésként be kell fejezni a háborút, hogy a kockázatok minimalizálódjanak. A tőkebefektetések számára a nyersanyag-kitermelés jó terület lehet. Ebből a szempontból Kína és India szerepe felértékelődik. A ma kezdődött háromoldalú tárgyaláson, melyen az USA, Afganisztán és India vesz részt, vélhetően ezek a témák is szóba kerülnek.

A nyugati emberek várakozása a háború végére teljesen jogos, de szembe kell néznünk az ezzel járó kockázatokkal, és ezeket felelősen, hosszú távú szempontokat figyelembe véve igyekezni kell kezelni ill. kivédeni. Európa túl közel van a térséghez, semhogy megengedhetné magának azt a luxust, hogy egy válsággócot hagy magára, amely nyilvánvalóan a terrorizmus melegágyává válhat.

PE