Irán és a világ kapcsolata

Robert Keohane- neoliberalizmus (institucionalizmus)

Az Európai Unió gazdasági szankciókkal próbálja nyomását gyakorolni Iránra és ezzel megakadályozni az atomprogram fejlődését.  Az embargó célja az iráni kormány tárgyalóasztalhoz ültetése, amivel egy közös norma kiépítését remélik. Az intézkedések nem csak a fém és olajtermékek illetve a gázra vonatkoznak, hanem a pénzügyi szektort is teljesen aláássák.

 Azt mondhatjuk, hogy az Európai Uniótól nem kevéssé függő országot e lépések nem tántorították el, és megakadályozni sem sikerült a célba érést. A New York Times szerint ugyanis elkészült a földalatti urándúsító üzem, tehát a korlátozások nem lassították le az iráni atomprogramot.    

Láthatjuk, hogy míg az Európai Unió szankciókkal és tárgyalásokkal próbálja Iránt az együttműködés felé terelni, Izrael és az Egyesült Államok politikája eltér. Bár nem tagadható, hogy elsősorban mindenki a gazdasági megszorításokra és bojkottra gondol, viszont a katonai beavatkozás sem tekinthető kizárt lépésnek.

         Az érintett témában nem csak államok közti kapcsolatáról beszélünk, hanem a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) szerepét is figyelembe kell vennünk. Nem rég ismét látogatást tettek Iránba a nemzetközi szervezet ellenőrei, tárgyalásukról ugyan még nincs jelentés, viszont tudjuk, hogy folyamatos ellenőrzéseket tartanak.

Az iráni atomprogram egy globális problémát jelent, egy olyan veszélyt jelenthet, ami az egész világot érinti. Ezzel is magyarázható a nemzetközi összefogás, akár az Izrael- Egyesült Államok, az Európai Unió, vagy Oroszország szerepét nézve.  

Az eddigi gazdasági megszorítások ugyan generáltak feszültséget az országban, de se kooperációhoz se további konfliktusokhoz nem vezettek a nyugattal szemben. Az Iránnal való esetleges összefogásból eredhet egy rezsimváltás, ami elősegíthetné a béke fenntartását, és a harmadik világháború kitörés esélyét is csökkentheti.

B.H.T