Japán támad, Kína számonkér

Tovább mérgesedik a konfliktus Japán és Kína között Abe Sinzó, japán miniszterelnöknek múlt szombaton, az amerikai Washington Postnak adott interjúja nyomán. A miniszterelnök még amerikai látogatása előtt kijelentette, hogy Kína „mélyen berögződött” hajlama a konfliktuskeresés, melyet a pekingi politikai réteg döbbenettel vegyes felháborodással fogadott.

 A japán vélemény szerint Kína agresszív diplomáciáján keresztül belső támogatottságát kívánja stabilizálni, mely egyidejűleg gyengíti a térség befektetői bizalmát, különösen nagy kárt okozva ezzel a japán gazdaság számára. A gazdasági megfontolások mellett továbbá rámutatott a kínai oktatás helytelen rendszerére, mely hazafiasságra tanító jellege által japánellenes érzületet továbbít a fiatalok felé, ezzel a jövőbeli külpolitikai kapcsolatokat mérgezve.

 Az érdekellentétek éleződése hosszabb időre tekint vissza; a két állam már tavaly szeptember óta heves vitákat folytat a japánul Senkaku-nak, kínaiul Daioyutai-nak nevezett szigetcsoport tulajdonlása felett, ez év januárjától pedig Kína erőfitogtatás és ellenlábasa katonai készültségének felmérésével próbálja a hurkot szorosabbra vonni Japán nyaka körül.

Abe Sinzó a héten Washingtonba tett látogatása nyomán a közeljövő hatalmi berendelkezését japán irányba elbillent erőviszonyok jellemezhetik, mely mindkét félt bátrabb felszólalásra ösztönözheti és a két állam közti viszonyok további romlását eredményezheti. A kínai Külügyminisztérium szóvivője, Hong Lei a japantoday.com szerint így nyilatkozott: „Ritkaságszámba megy, hogy egy állam vezetője ilyen arcátlanul ferdít el tényeket, támadja szomszédait és uszít térségbeli konfrontációra.”

Román- magyar külügyminiszterek a zászló-ügyben

Martonyi János levelet intézett Titus Corlatean, román külügyminiszterhez, válaszolva a Bukarestben megjelenő hírekre, miszerint a magyar hatóságok továbbra is jelképes gesztusokkal provokálják a román közvéleményt.

A székelyek helyzete máig nem tisztázott. Állandó feszültség- forrás ez a román és magyar állam szempontjából is. A bukaresti média arról számolt be, hogy a nemzeti szolidaritás jelképeként, Kövér László kezdeményezésére, az Országgyűlés Hivatala kitűzte a székely zászlót a Parlament Kossuth téri homlokzatára.

A román külügyi közlemény nem nevezte meg a "jelképes gesztusokat", azt viszont határozottan kijelentette, hogy mindezen események teljesen ellentétesek Magyarország és Románia külügyminiszterei által, nemrégiben tett, megállapodással. Adatok alapján a magyar fél román külügyminiszternek írt levelében megerősítette abban, hogy mindez nyugtató hatással bírt a felmerült problémákra. Az erre kapott reakció szerint a román fél tartja is magát ehhez, ugyanakkor kiemelte, hogy az, egy kétoldalú stratégiai partnerség esetében elengedhetetlen, hogy mindkét fél betartsa ígéreteit. Román állam mindezt a továbbiakban is szigorú törvényi szabályozások mellett kívánja érvényesíteni,  ide értve a jelképek nyilvános használatának szabályozását is.
A magyar fél, levelében, javaslatot tett a személyes találkozó időpontjára, hogy a vitás kérdéseket rendezni tudják. Továbbá jelezte, hogy a kétnyelvűség és szabad jelkép- használattal kapcsolatos konfrontációk érdekében lépéseket kell tenni, szemmel tartva a diplomácia és média különállóságát, sérelmezve, hogy az utóbbi időben egyre erősödött a román politikai hatásgyakorlás és meggyőzési retorika, amely sérti a diplomácia szabályait és veszélybe sodorja a két ország pozitív irányban megindult közös törekvéseit is.

Bukaresti, kormánypárti média ezen eseményeket úgy adta hírül, miszerint Magyarország ismét semmibe veszi Romániát, ezzel súlyosan megsértve a közös együttműködés szabályait.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelkép használatában érintett települések (Kovászna és Hargita megye) kormánymegbízottjai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, szimbolikus agresszióra hivatkozva.

A párbeszéd pontos és további adatai még egyeztetés alatt állnak...

 Amerikai katonák Nigerben

Barack Obama amerikai elnök pénteken megerősítette, hogy száz amerikai katonát vezényeltek Nigerbe, hogy onnan segítsék a Maliban állomásozó francia erőket a lázadók felkutatásában különböző hírszerzési és felderítési eszközökkel.

Az Egyesült Államok eddig csupán a logisztikai feladatok elvégzésében segédkezett az intervenciós erőknek, de egy Nigerrel megkötött egyezség eredményeképpen most már más területen is közreműködik a háborúban. Az említett szerződés értelmében ugyanis Niger engedélyezte, hogy az országban amerikai katonák állomásozzanak. Fontos ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy ezek a csapatok ugyan felfegyverezettek, de azt csak a saját biztonságuk érdekében használhatják.

Ezáltal létrejöhetett a pilóta nélküli repülőgépek, úgynevezett drónok számára egy bázis, melynek legfőbb célja, hogy a felkelők helyeit felderítse. Az értesülések szerint ezek a gépek csupán felderítést fognak végezni, és nem vesznek részt légicsapásokban, habár azt nem lehet tudni, hogy pontosan hány és milyen típusú drónokat szállítottak a térségbe. Másfelől azonban az amerikai jelenlét segítségével próbálják meg erősíteni a nigeri biztonsági erőket is, bár ez Maliban nem a várt eredményeket hozta meg.

Annak ellenére, hogy Leon Panetta, az amerikai védelmi miniszter kijelentette, szárazföldi erők nem lépnek be Mali területére, azt mindenesetre kijelenthetjük, hogy a légi harcokban érintettek lesznek. Egyes vélemények szerint azonban mindez nem elég, egyrészt mivel a líbiai beavatkozás következtében alakulhatott ki ez az állapot Maliban, másrészt pedig az Egyesült Államokon kívül más nem tudja megoldani az országban fennálló problémát.Ez a lépés mindenesetre jól mutatja az USA azon vágyát, hogy csökkentse a szélsőségek, legfőképpen pedig az al-Quaida terjedését a világban, anélkül, hogy ebbe nagyszámú katonát vonna be.

Az új uniós költségvetés körvonalai

Az Európai Unió 27 tagállamának állam- és kormányfői hosszú ülésezés után február 8-án Brüsszelben megállapodtak az Unió 2014-2020 közötti költségvetésének kereteiről.

A következő hétéves ciklusra szóló költségvetési terv megállapítása összetett feladat. Ahogy Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke egy ülés előtt megjegyezte: „Ez a gyűlés talán hosszú lesz és bonyolult, de szerencsére ez a kérdés csak minden hetedik évben kerül elő.” Nemcsak a büdzsé összegéről kell dönteni, hanem az összetételéről és a prioritásokról is konszenzusra kell jutni. Nem meglepő módon minden tagállam a saját országának és állampolgárainak érdekeit akarja elsősorban érvényesíteni, ami jelentősen nehezíti a megegyezés folyamatát.

A legfőbb vita a költségvetés mérsékléséről folyik. A fennálló gazdasági körülményeket szem előtt tartva a tagállami helyzethez hasonlóan uniós szinten is meg kell szorítani a kiadásokat. A jelenlegi javaslatban szereplő 960 milliárd eurós kötelezettségvállalást és a körülbelül 908 milliárd eurós kifizetést összehasonlítva a 2007-2013-as időszakbeli számokkal enyhe csökkentés figyelhető meg.

Az Európai Tanács elnökének 2012. novemberi 970 milliárd eurós ajánlásához képest is már 10 milliárd euróval szűkebbre szabták a büdzsét, és számos nettó befizető tagállam, köztük Nagy-Britannia úgy véli, hogy további 30 milliárddal kellene lejjebb vinni a plafont.

Ezzel szemben azt az álláspontot is többen képviselik, hogy a kötelezettségvállalás 3 százalékos lefaragása visszalépést jelent Európa számára. „Ez nincs így. Csakúgy, mint mindenütt máshol Európában, arra koncentrálnak, hogy kevesebb pénzzel többet érjenek el és biztosítani kell, hogy minden egyes euró oda kerüljön, ahol a legnagyobb hatást tudja elérni” - mondta február 18-ai beszédében Herman van Rompuy az Európai Parlamentben. Továbbá megjegyezte, hogy a kifizetések várhatóan magasabbak lesznek a megelőző hét év 875 milliárd eurós forrásaihoz viszonyítva.

A második törésvonal a kiadások megoszlását illetően húzódik a „modernizálók” és a „tradicionalisták” között. Előbbiek nagyobb hangsúlyt fektetnének a kutatásra, a versenyképesség fejlesztésére és az infrastruktúrára, az utóbbiak azonban fenn akarják tartani a közös agrárpolitika és a kohéziós politika hagyományosan nagymértékű finanszírozását.

A 2014-2020 közötti MFF (Multiannual Financial Framework) elfogadását egy márciusi előszavazás és számos bizottsági vita előzi még meg, végleges formájáról júniusban szavazhat az Európai Parlament - olvasható az Európai Tanács honlapján.

Vita a nemzetközi közösség szerepvállalásáról Afganisztánban

A 2014-es Afganisztánból való kivonulás lehetséges opcióiról szólt a pénteki NATO-ülés Brüsszelben, ahol a NATO-tagállamok védelmi miniszterei, valamint az ISAF-ben részt vevő nem NATO-tagországok képviselői találkoztak.

2014. a kivonulás éve Afganisztánból. A művelet végrehajtása nem könnyű feladat. Leon Panetta, az amerikai védelmi miniszter és a NATO tagállamok 8,000-12,000 főnyi csapatok állomásoztatását tervezik Afganisztánban 2014 után. Azonban a létszámról vita merült fel a február 22-i, brüsszeli NATO-ülésen Németország és az Amerikai Egyesült Államok között.

Thomas de Maizière, a német védelmi miniszter azt állítja, hogy Panetta az említett létszámot tisztán az amerikai haderő létszámára értette. Azonban az amerikai védelmi miniszter szerint Maizière állítása pontatlan, a több ezres létszám a nemzetközi közösség által küldött haderő nagyságát tükrözi.

George Little, Panetta szóvivője azt állítja, hogy a 8,000-12,000 fős arány a nemzetközi erők nagyságára vonatkozik. Tehát 2014. után a lehetséges haderő nagysága az egész NATO misszióra vonatkozik és nem csak az amerikai hozzájárulást takarja. Little elmondta továbbá, hogy Obama még nem döntött a kivonulás utáni amerikai jelenlét méretét illetően. „Még folytatjuk az egyeztetést a szövetségeseinkkel és az afgánokkal, hogy mely a legcélravezetőbb út két legfontosabb küldetésünk végrehajtásához: az al-Quaida és annak leányvállalatainak felszámolásához és az afgán erők kiképzéséhez és felszereléséhez”.

Új flamand szövetség?

Bart De Wever, a flamand elszakadási törekvéseket támogató párt, az Új Flamand Szövetség (NVA) elnöke tölti be Antwerpen polgármesteri tisztségét 2013 eleje óta, a 2012 októberében tartott önkormányzati választások eredményeként.

Az NVA jelenleg Belgium legnagyobb támogatással rendelkező pártja. A 2010-es választásokon ez a párt érte el a legtöbb szavazatot, de nem sikerült megegyeznie a koalíciós partnerekkel, így végül a Szocialista Párt alakíthatott kormányt Elio Di Rupo vezetésével. Az Új Flamand Szövetség erősödése Belgium szakadásához vezethet, hiszen Bart De Wever konföderációs alapon szervezné át az államot, melyben mind a flamand, mind a vallon területek pénzügyi függetlenséget élveznének. Ez azt jelentené, hogy a déli, francia nyelvű területekkel csak néhány közös ügyet tartana meg, ilyen lenne például a védelempolitika- tudósít a BBC. 

Bart De Wever jó úton halad ennek elérése felé, hiszen januártól Antwerpen polgármesteri székét is elfoglalhatta alig két hónappal az önkormányzati választások után és sikerült megegyezni a kereszténydemokrata CD&V párttal a flamand város koalíciós vezetéséről. A Le Monde szerint a következő célkitűzés a 2014-es választásokon való győzelem és a vezető pozíció biztosítása Flandriában. A végső cél pedig nagy valószínűséggel a konföderáció megszervezése lesz. A kereszténydemokrata párt és az NVA közötti együttműködés nem új keletű, hiszen már 2010-ben is velük léptek volna koalícióra. A mostani szövetség már egy, a 2014-es választásokat előkészítő együttműködésnek is tekinthető, mert a következő választásokra már sikerrel felosztották a szerepeket; a CD&V megtarthatja majd a flandriai elnökséget 2014. után, cserébe viszont jóváhagyja az NVA konföderációs javaslatát. A konföderációs átszervezés egy újabb hosszú távú válságba taszíthatja majd a belga királyságot- írja a Le Monde. 

A flamand területek nagyobb függetlensége nem aratott osztatlan sikert királyi körökben sem. Ugyanis a karácsonykor elmondott beszédében II. Albert királynak az Új Flamand Szövetséget sikerült magára haragítania, amikor a szeparatizmust a fasizmussal hozta kapcsolatba. Az egyértelmű utalás: a „populizmust”, valamint azokat, akik „az ország másik felén élőket” hibáztatják, az 1930-as években zajló fasiszta mozgalmakhoz hasonlította. Bart De Wever nem késlekedett a válasszal és kritikával illette Albert királyt, amiért nyíltan politikai szerepet vállalt. „Azt gondolja, hogy fasiszta vagyok. A karácsonyi üzenete alapján elgondolkodtató, hogy alkalmas-e még a szerepe betöltésére, hiszen az uralkodónak a politikán felül kell állnia, csak így képviselheti az egész nemzetet”- nyilatkozta Bart De Wever. A fasisztákhoz való hasonlítás rendkívül kényes téma, mert egykor a flamand nacionalisták valóban részt vettek a deportálásokban. 

Az NVA napjainkban tehát Belgium legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártja, melyet az antwerpeni önkormányzati választások sikere is alátámaszt. A polgármesteri tisztség csak az első lépés, de ha Bart De Wever pártjának népszerűsége töretlen marad továbbra is, jó esélyekkel indulnak a szocialistákkal szemben a 2014-es választásokon.

Béketeremtő próbálkozás Addisz-Abebában

Február 24-én került sor annak a keretegyezmények az aláírására, amely a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó háborús helyzeten szeretne javítani. Az eseményt Etiópia és egyben az Afrikai Unió fővárosában, Addisz-Abebában rendezték.

Az alapvetően Kongóra és az afrikai Nagy Tavak régiójára vonatkozó keretegyezmény aláírásán részt vett a Jacob Zuma, dél-afrikai elnök is. A 11 érintett ország mellett a keretegyezményt tanúként az Afrikai Unió Bizottságának elnöke, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség elnöke és Ban Ki-moon, ENSZ-főtitkár is aláírta. Az eseményre az Afrikai Unió elnöke és Etiópia miniszterelnöke is meghívást kapott.

Az AU, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek már több éve aktívan jelen vannak a térségben. 2006-ban a felek már aláírtak egy paktumot, ami a biztonság, a fenntarthatóság és a fejlődés fontosságát hangsúlyozta a régióban. De hiába ért véget a háború, hiába vonultak ki a ruandai csapatok Kongóból, hiába szerelték le a milíciák nagy részét, 2008-ban újra kiújultak a harcok. Az ország helyzetét nehezíti a gyenge és rosszul működő biztonsági, igazságügyi és kormányzati rendszer valamint a szomszédos államok folyamatos beavatkozása. Ruanda és Uganda kiemelten támogatja az M23 lázadócsoportot.

A 2013-as egyezmény már kötelezettségeket is előír és lefektet egy ellenőrzési mechanizmust. Az ENSZ reméli, hogy az egyezménnyel fordulóponthoz érkezhetünk, a kritikusok szerint azonban ez is olyan lesz, mint a többi: képtelen megoldást találni a probléma gyökereire.

Később Zuma elismerte, hogy az egyezmény tényleg nem jelent minden problémára megoldást, de jó eszköz arra, hogy a felek „együtt jussanak ki a mocsárból.” Ban Ki-moon szerint ez egy átfogó dokumentum, ami állandó együttműködést igényel. A felek az ENSZ kongói missziójának, a MONUSCO-nak a megerősítését is üdvözölték.

Merkel kontra Steinbrück: Hatalmon maradhat-e „Európa legbefolyásosabb asszonya”?

Németországban 2013. szeptember 22-én tartják az országos választásokat, amely a kormánypárt népszerűség-vesztésének és a formálódó ellenzék megerősödésének okán magában rejti a jelenlegi kancellár, Angela Merkel leváltásának lehetőségét is.

A 2009-ben többséget szerzett kereszténydemokrata CDU/CSU és a liberális FDP koalíciója az utóbbi hónapokban támadások kereszttüzében próbálja tartani magát a legnagyobb riválisnak tartott piros-zöld együttműködés, vagyis az SPD-Die Grüne összefogásával szemben. A kormánypártot az ellenzék megerősödésén kívül komoly belső feszültségek is gyengítik. Utóbbi abból ered, hogy a szövetségen belül a három összefonódott párt nem képes az érdekeit egységesen megfogalmazni. Ez a széthúzás pedig az együttes bukást eredményezheti, hiszen mostanra Angela Merkel személye szolgál a párt egyetlen adu ászaként - írja a Der Spiegel című lap online hírportálja.

A Forschungsgruppe Wahlen napokban közzétettet közvélemény-kutatása alapján, ha februárban tartanák a választásokat, a szövetséges FDP - a baloldali Die Linke megnövekedett 6 százalékos eredményével szemben - már a bejutási küszöb átlépésére sem lenne képes, de a Kalózpárt is csupán 4 százalékos támogatottságot élvez a tavaly májusi 9 százalékos arányhoz képest. A kereszténydemokrata és a szociáldemokrata párt esetében is megfigyelhető, hogy a kancellárjelöltek személyes népszerűsége jóval meghaladja a saját pártjukét. A megkérdezettek közül minden második ember tartotta megfelelőnek Angela Merkelt a legfőbb politikai pozíció betöltésére, míg pártját csupán 39 százalék szeretné továbbra is vezetőként látni.

A CDU-SPD nagykoalíció idején pénzügyminiszterként tevékenykedő szociáldemokrata kancellárjelöltet, Peer Steinbrücköt a kezdeti lelkesedés után hamar negatív kritikákkal illette a közvélemény. A neves közgazdász megítélésén sokat rontott az a hír, miszerint szakmai előadásaival a hivatalos jövedelme mellett sok ezer eurós bevételre tett szert. Ez elsősorban az általa gyakran hangoztatott retorikával áll éles ellentétben, hiszen magát és pártját az alacsony keresetűek, illetve a munkásréteg képviselőjeként állítja be.

A kancellárjelöltek személyén kívül azonban az is kétséges, hogy a két legnagyobb koalíció közül valamelyik kormányt tud-e majd egyáltalán alakítani, ugyanis jelenleg egyiküknek sincs meg a biztos többsége ehhez. A Die Linke épp ezért folyamatosan nyomatékosítja a baloldal számára, hogy hajlandó Steinbrücköt támogatni, amennyiben a piros-zöld helyett, piros-piros-zöld uniót alakítana velük az SPD. A hármas koalíció együtt már 48 százalék körül teljesíthetne, ennek ellenére Steinbrück mégsem tekinti opciónak a Die Linke-vel történő társulást.

A szociáldemokrata kancellárjelölt rendszeresen elítéli Angela Merkel bel-, és külpolitikáját, hiszen a mostani költekező gazdasági programot, amely magában foglal olyan szociális kedvezményeket, mint a kisgyermekesek támogatása, a vizitdíj eltörlése, vagy a nyugdíjemelés, hosszú távon veszélyesnek és károsnak tartja. Németország ezeket a lépéseket most könnyedén meg tudja tenni, hiszen a recessziót alig érezte meg. A munkanélküliség 1990 óta nem volt ilyen alacsony, a növekvő járulékbefizetéseknek is köszönhetően jelentős bevételeket halmozott fel az ország, illetve a külföldi befektetői kedv változatlanul magas. Steinbrück és az ellenzék szerint azonban – a „last minute kancellárnak” nevezett - Merkel nem fektetett elég hangsúlyt a válság globális kezelésére, az utolsó pillanatban reagál az eseményekre, ami az eurózóna problémáinak elmélyítését is fogja eredményezni.

A két kancellárjelölt közkedveltségét tekintve tehát kétségtelen, hogy Merkel asszony a komoly kritikák ellenére is jelentős elsőbbséget élvez kihívójával szemben, de a CDU/CSU-FDP összefogásnak szüksége van még a hátralevő néhány hónapra, hogy az ebből származó előny segítségével megerősítse és megtartsa vezető szerepét.

Fagyos orosz-amerikai viszony

Ismét kihűlni látszik az orosz-amerikai kapcsolat, szűrhetjük le az elmúlt néhány hónap történéseiből. Barack Obama, amerikai elnök és Vladimir Putyin, orosz elnök által gyakorolt, egymást figyelmen kívül hagyó és a kölcsönös megtorláson alapuló politikája súlyos kérdéseket kockáztathat. 

Az elmúlt évek együttműködése és a lelkesedés ellenére, mely a kétoldalú kooperációt kísérte, a két nukleáris szuperhatalom közti kapcsolat továbbra is hűvös marad. Ehelyett most lenne itt az ideje annak, hogy ne csak állami szinten, hanem a lehető legtöbb csatornát felhasználva létrejöjjön egyfajta hatékony kommunikáció a két társadalom között, írja a The Guardian.

A legfontosabb kérdés, ami napjainkban aláássa az orosz-amerikai kapcsolatok újraindítását, az a Washington által megalkotott terv, melynek értelmében egy rakétavédelmi pajzsot helyeznének üzembe Európában. A Russia Today hírportál tudósítója szerint a pajzsot állítólag azért hoznák létre, hogy megvédjék Kelet-Európát az esetleges támadásoktól. Ugyanakkor egy a NATO és az Egyesült Államok által szorgalmazott rakétavédelmi pajzs létrehozása veszélyeztetheti a stratégiai egyensúlyt ebben a térségben.

December folyamán az Egyesült Államok kongresszusa előnyös kereskedelmi jogszabályok elfogadása mellett elfogadta a Magnitsky törvényt is, amely pénzügyi és utazási szankciókat vet ki prominens orosz személyiségekre, melyekről úgy vélik, hogy felelősek emberi jogi jogsértésekért. Oroszország erre a sértésre igyekezett támadással válaszolni. Putyin elnök kijelentette, hogy az orosz állam megtiltja, hogy amerikai családok örökbe fogadhassanak orosz árvákat, továbbá az elnök aláásta a két évtizede érvényben lévő Nunn-Lugar együttműködési veszélycsökkentő program (CTR) megújítását is. Az Obama adminisztráció kivonta magát a civil szférában működő kétoldalú munkacsoportok tevékenységéből, azt már értelmetlennek titulálva. Ezt követően jelezte, hogy nem áll szándékában elfogadni Putyin elnök meghívását Moszkvába a szeptemberi G20 csúcstalálkozó előtti tárgyalásra.

A Bush adminisztrációt követően Barack Obama amerikai elnök és Dimitrij Medvegyev, akkori orosz elnök a 2009-es londoni G20 csúcson már közös nyilatkozatban kifejezték, hogy újra kívánják indítani az orosz-amerikai kapcsolatokat. Ez az elköteleződés több eredményhez is vezetett. Többek között megalkották a nukleáris fegyverek csökkentését célzó új START szerződést, valamint Oroszország csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez. Azonban azt követően, hogy Vladimir Putyin megkezdte elnökségét 2012 májusában, a két állam viszonya újból hűvössé vált. 

A németek aggódnak Olaszország miatt

Valójában hihetetlen, ám korántsem érthetetlen a bukott olasz politikus töretlen és újból egyre növekvő népszerűsége a választások előtt álló Olaszországban. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke,s mellette a német pénzügyminiszter és külügyminiszter mégis óva intik az olaszokat az ex-miniszterelnök újraválasztásától.

Legutóbb Martin Schulz fejezte ki aggodalmát Berlusconi újraválasztása felől, amikor a Bild nevű német bulvárlapnak a volt olasz miniszterelnök felelőtlen kormányzati politikájáról és az általa előidézett gazdasági örvényről beszélt. „Az elnök valójában az európai baloldal minél szélesebb körű támogatását szeretné magénak tudni majdani bizottsági elnökjelöltként a 2014-es európai parlamenti választásokra” – írja twitter oldalán Lara Comi európai néppárti képviselő.

Noha a legutóbbi közvélemény-kutatások – melyek egyben az utolsók is, a választások előtt elrendelt kéthetes kampánycsend miatt – éppen pár százalékpontos esést mutatnak a Lovag népszerűségét illetően, széles körű támogatottságára a kancellária több tagja is felfigyelt.

A héten Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, majd Guido Westerwelle, külügyminiszter intette az olaszokat óvatosságra. Westerwelle hangsúlyozta, hogy noha jómaga nem vesz részt az olasz kampányban, egyértelműen kiáll a szükséges reformok és a Monti által megkezdett európai út mellett.

A Spiegel Online szerint a volt olasz kormányfő főképp annak köszönheti népszerűségét, hogy az olaszok hajlamosak a kisebbik rossz helyett inkább az ismert rosszat választani.

Kína elutasítja a vádakat

Hong Lei, az ázsiai ország Külügyminisztériumának szóvivője a napokban tartott sajtótájékoztatón „felelőtlennek” nevezte azokat az állításokat, melyek szerint Pekingnek bármiféle köze lenne a különböző amerikai cégek és kormányzati szervek ellen évek óta zajló hackertámadásokhoz.

A Mandiant Biztonsági Vállalat a héten hozta nyilvánosságra azon hatvan oldalas jelentését, melyben részletezi az elmúlt hat évben véghezvitt hackertámadásokat. Ezen akciókat annak a Comment Crew elnevezésű hackercsoportnak tulajdonítják, melyek a vállalat szerint kapcsolatba hozhatóak a kínai hadsereggel.

Grady Summers, a Mandiant elnökhelyettese elmondta, hogy világszerte száznegyven áldozata volt a számítógépes offenzíváknak, melyekből száztizenötöt az Egyesül Államokkal szemben hajtottak végre.

Kína természetesen cáfolja ezen állításokat. Hong szerint hazája a szenvedő fél, és az országot érő kibertámadások éppen Amerikából erednek. A szóvivő kifejtette: „Kína fontos jogszabályokat alkotott meg a hackelésekkel szembeni szigorú bánásmód érdekében.” Szerinte a kiberbűnözés egy nemzetközi probléma, melyet éppen ezért csak nemzetközi együttműködés útján lehet megoldani. Egy ilyen összefogásnak azonban előfeltétele a kölcsönös bizalom és tisztelet.

Ugyancsak a héten nyilatkozott Kína katonai szóvivője, aki szintén alaptalannak minősítette a Mandiant kiadványában felsorakoztatott bizonyítékokat, továbbá hangsúlyozta, hogy az ország hadserege semmilyen formában nem támogatott hasonló akciókat.

A növekvő veszélyforrásra való tekintettel Barack Obama amerikai elnök e hónapban írta alá azt az elnöki rendeletet, mely a legalapvetőbb és legszükségesebb kiberbiztonsági intézkedéseket tartalmazza. Azt pedig, hogy egy újabb hidegháború, a kiber hidegháború kibontakozásának vagyunk-e tanúi, hamarosan ki fog derülni.  

Szír Humanitárius Segítségnyújtási Fórum-SHF

Ez év február 19-én Genfben gyűlt össze közel 300 ország és szervezet képviselője, hogy a Szíriának nyújtandó újabb segélyekről tanácskozzon.

A sorban immár hetedik Szír Humanitárius Segítségnyújtási Fórum célja az volt, hogy a még mindig szükséget szenvedő több millió szír állampolgárnak nyújtandó segélyekről tárgyaljanak. A tervek szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Világélelmezési Programja áprilisig 2,5 millió szír állampolgárhoz jut el, az UNICEF és a Világegészségügyi Szervezet pedig a gyermekek körében folytatja oltási kampányait.

Valerie Amos, az ENSZ humanitárius ügyekkel foglalkozó főtitkárhelyettese azonban hangsúlyozta, hogy a válság megfékezéséhez politikai megoldásra van szükség.

Az érintettek egy hónapja már Kuwaitban is tanácskoztak, ahol összesen 1,5 milliárd amerikai dollár értékben tettek bőkezű felajánlásokat. Didier Burkhalter svájci külügyminiszter, mint házigazda, emlékeztette a feleket, hogy nem elegendő a felajánlásokat megtenni, azokat teljesíteni is kell. Majd jó példával elöl járva a korábbi 20 millió svájci frankot kitevő segélyt további 10 millióval toldotta meg. Svájc a Financial Tracking Service adatai szerint egyébként eddig 18 032 958 dollár értékben nyújtott segélyt Szíriának, s ezzel az országba áramló összes felajánlás 1,8 százaléka származik az alpesi országból. A listát az Amerikai Egyesült Államok vezeti 20,8 százalékkal, őt követi az Európai Unió 11,3 és Németország 10,6 százalékkal.

Mint ismeretes, Szíriában 2011. március 15-én robbant ki országos méretű demonstráció a kormány ellen. A tüntetési hullám időközben polgárháborúvá fajult, melynek az ENSZ becslései szerint 70 000 halottja van, és 830 000 embert kényszerített lakóhelye elhagyására.

A halálért való küzdelem

2012. augusztus 22-én, pontosan hat nappal azután, hogy a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmét a halálhoz való hozzásegítéshez, elhunyt a brit nemzetiségű, bezártság-szindrómában szenvedő Tony Nicklinson.

Családja állítása alapján, halála természetes okokra vezethető vissza, azonban az ügyvédjük elmondása szerint, Tony a bírói döntést követően napokig nem volt hajlandó enni, ami állapota rohamos romlásához vezetett.

Az 58 éves Tony Nicklinson, a korábbi rögbijátékos és ejtőernyőző, egy 2005-ben kapott agyvérzés következtében kényszerült tolószékbe. Az úgynevezett bezártság-szindróma egy olyan állapot, mikor a beteg teljes mértékben öntudatánál van, de nem képes kommunikálni, vagy mozogni. Tony az utolsó 7 évét nyaktól lefelé bénultan élte le. Képtelen volt beszélni, enni vagy akár a fogát megmosni. Az egyetlen kommunikációs csatornája egy készülék volt, mely pislogását érzékelve, kivetítette üzeneteit egy számítógép képernyőjére.

Tony azt akarta elérni, hogy orvosi segítséggel véget vethessen életének, mivel saját maga, fizikális korlátozottsága következtében erre képtelen. A Bíróság az esetet mélyen megindítónak találta, azonban nem tehetett eleget kérésének, mert ehhez az Angliában érvényes jogi keretek nagybani megváltoztatása volna szükséges. Az ottani szabályzásnak megfelelően az, aki egy másik ember halálában bármilyen okból kifolyólag is közreműködik, komoly büntetőeljárással nézhet szembe.

Európán belül három ország van, ahol engedett az eutanázia, ezek a Benelux államok. Továbbá Svájc az egyetlen olyan ország, ahol amellett, hogy van segített öngyilkosság, ezt a külföldiek számára is elérhetővé tették.

A bírósági ítéletet követően napvilágra került egy videó, melyben Tony látható, mellette feleségével, Jane-el. „Az elutasító döntés következtében Tonynak két lehetősége maradt; halálra éheztetnie magát, vagy elutazni Svájcba, ahol elfogadott az asszisztált öngyilkosság” mondta Jane a szívszorító felvételben.

Ukrajnában gáz van

 Az elmúlt hetek egyik legjelentősebb energetikai híre volt, hogy az ukrán állam és a Royal Dutch Shell 50 évre szóló, nem hagyományos gáztermelési megállapodást kötött.

A nem konvencionális gáz, más néven palagáz olyan szénrétegekbe vagy sziklába zárt gáz, amely többnyire 4–6 km mélyen található a föld alatt. Ez a mélység hozzávetőlegesen a kétszerese a konvencionális földgáz lelőhelyének. Azok, akik energiapolitikában jártasabbak, 2008 óta tudják, hogy Lengyelország rendelkezik Európa legnagyobb palagáztartalékával. Az viszont eddig kevesek számára volt ismert tény, hogy Ukrajnában – Franciaországot követve – találhatóak Európa harmadik legnagyobb palagázlelőhelyei.

Ukrajnát hagyományosan az orosz földgáz tranzitútvonalának egyik legfontosabb és minden kétséget kizáróan legproblematikusabb elemeként szokás emlegetni. A kétezres évek kereskedelmi vitái, de azok közül is elsősorban a 2009-es gázháború az orosz Gazprom és az ukrán állam között olyan horderejű változásokat generáltak, amely mind Oroszországot, mind pedig a közép-európai államokat a tranzitútvonalak diverzifikációjára kényszerítették. Az orosz Északi és Déli Áramlat projektek is erről is tanúskodnak. A Gazprom egyre kevésbé titkolt célja, hogy a földgázt egyenesen a nyugat-európai partnerekhez juttatja el. Véglegesen meg kívánnak megszabadulni ezáltal a lehetséges vitáktól Ukrajnával, amely egyértelműen rontja a cég és egyben Oroszország hitelét, mint megbízható kereskedelmi partner. Hosszú távon ez pedig nem jelent mást, minthogy Ukrajna egyre kevésbé fog részesülni az orosz gázból.

Annak ténye, hogy az ukrán állam ilyen hosszú távú szerződést kötött, nem jelent mást, minthogy a kelet-európai állam felismerte az orosz szándékokat. Ukrajna maga is hosszú ideje szabadulni akar a fennálló orosz földgázfogságból, de legalábbis jobb tárgyaló pozícióba kerülve alacsonyabb gázárat akar kiharcolni. Éppen ezért Viktor Janukovics ukrán elnök a Shellel kötött megállapodás aláírásakor úgy fogalmazott, hogy „ez csak a kezdet”. Nyilvánvaló paradigmaváltás ment tehát végbe az ukrán vezetésben, azonban ennek kivitelezése nem kevés akadályba fog ütközni a jövőben. Az ukrán gázlobbicsoportok tevékenysége mellett a fő problémát a kitermelés technológiája okozza. Ez a speciális eljárás, az ún. hidraulikus repedeztetés igen komoly környezetvédelmi aggályokat vet fel, ugyanis földrengéseket idézhet elő, és súlyosan szennyezi a talajvizeket.

A környezetvédelmi problémák ellenére az ukránok szerződése egészen biztosan jelentős változásokat fog hozni a térség energiabiztonságában, új lendületet adva egy új „energiaforradalom” kibontakozásának.