Folytatódik a lengyel reálpolitika

Következetesen kitartva elvei mellett, Lengyelország tovább erősítette Ukrajna támogatása iránti elköteleződését. Ennek legfőbb jele a 2015. március 5-én aláírt lengyel-ukrán biztonságpolitikai együttműködési megállapodás. Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök asszony és Olekszandr Turcsinov az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (NSDC) vezetője azonban további egyezményekről is tárgyaltak. Az Oroszország ellen bevezetett szankciók jövőjéről ugyanakkor Barack Obama és Donald Tusk folytatott eszmecserét.

Olekszandr Turcsinov kétnapos varsói látogatása során még szorosabbá fűződtek az ukrán válság következtében megerősödő lengyel-ukrán gazdasági és politikai kapcsolatok. A protokolláris megállapodást lengyel részről Stanislaw Koziej, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal (BBN) főnöke írta alá. A dokumentumban a felek kinyilvánították együttműködési szándékukat a térségben jelen lévő biztonsági veszélyekkel kapcsolatban, illetve a biztonsági és védelmi kérdések esetében kooperációra való törekvésüket is kihangsúlyozták. Az ezt követő vezetői találkozók során szó volt többek között az EU-Ukrajna kapcsolatokról, két- és többoldalú katonai együttműködési szerződések létrehozásáról, illetve a 2009 óta alakuló lengyel-litván-ukrán dandár megvalósításáról.

Ewa Kopacz miniszterelnök asszony biztosította az NSDC vezetőjét Ukrajna további támogatásáról, elsősorban a reformfolyamatok területén, a stabilitás mielőbbi megteremtése érdekében. Mindezt a még januárban odaígért 100 millió eurós kölcsön biztosításával, illetve a NATO Ukrajnáért indított projektjében (Vagyonkezelő Alap) való lengyel részvétellel is megerősítették.

Mindeközben sorra zajlanak a találkozók, melyek célja a harmadik minszki fegyverszüneti egyezmény betartásának elősegítése. A lengyel álláspont továbbra is a biztonsági érdekek előtérbe helyezése, így az ország nem hátrál meg a további szankciók bevezetése, illetve a meglévők erősítése elől sem. Sőt, egyenesen támogatja azokat. Bár március 9-i, washingtoni látogatása során Donald Tusk egykori lengyel kormányfő az Európai Tanács elnökeként tárgyalt Barack Obama amerikai elnökkel, álláspontja, miszerint Európának a szankciók tekintetében egységesen kell kiállnia Oroszországgal szemben, egybevág a lengyel kormány véleményével. A találkozón Tusk hangot adott azon véleményének is, mely szerint Oroszország célja elválasztani Európát és az Egyesült Államokat egymástól, így külön kiemelte a két kontinens közötti, egyre szorosabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét, melyet az alakuló TTIP szerződés is bizonyít. Abban Obama elnök is egyetértett, hogy az Oroszországgal szembeni egységes kiállás kulcsfontosságú a szankciók tekintetében.

A további gazdasági szankciók bevezetése, vagy az eddigiek erősítése azonban még várat magára, hiszen Angela Merkel és Francoise Hollande egyelőre azon dolgoznak, hogy a felek betartsák a törékeny fegyverszüneti egyezményben foglaltakat. A NATO szövetséges országok nagyköveteinek március 11-i találkozóján  is egyetértés született arról, hogy a fegyverszüneti megállapodás feltétlen betartására van szükség a stabilitáshoz. A szankciók a válság további eszkalálódása esetén kerülnek majd újra terítékre. 

Források:

https://www.premier.gov.pl/en/news/news/meeting-between-prime-minister-ewa-kopacz-and-oleksandr-turchynov.html

http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_50082.htm

http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-03-09/obama-tusk-call-for-u-s-eu-unity-on-sanctions-against-russia

http://www.euractiv.com/sections/global-europe/tusk-obama-russia-trying-divide-us-312758

http://www.president.pl/en/news/news/art,791,komorowski-and-biden-discuss-ukraine-and-polish-us-relations.html

http://www.nato.int/cps/en/natohq/news_118114.htm

Orosz, görög két jó barát?

Európa elkezdett figyelni az orosz-görög viszonyra. A Kelet-Ukrajnai válság kirobbanása óta Görögország folyamatosan biztosítja Oroszországot támogatásáról. Az elmúlt időszak eseményei hosszú évtizedek óta jól működő partnerségi politikát igazolnak.  Azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy önös érdekek miatt Görögország nem hátrálna ki ebből az együttműködésből.

Az orosz- görög kapcsolatok régóta elég zökkenőmentesnek mondhatóak (habár a hidegháború időszaka alatt a két fél más-más oldalon volt, de az 1970-es évektől kezdve ezt a jó kapcsolatot megpróbálták újra felépíteni), ami többek között a közös ortodox gyökerekre, a jól működő katonai és gazdaság kapcsolatokra vezethető vissza. A legnagyobb energiaellátója Görögországnak ugyanis Oroszország: a görög energiaszükségletek 75%-a származik onnan; a bilaterális kereskedelmi kapcsolatok jelentősége pedig csak nőtt az elmúlt néhány év leforgása alatt. A két ország jó viszonyát ’megpecsételendő’ aláírtak 1993-ban egy partnerségi szerződést, ezzel hivatalossá téve a hosszú távú együttműködést.

Nem meglepő tehát, hogy Brüsszelben azon aggódnak, hogy Görögország ideológiai és anyagi megfontoltságból inkább Moszkva felé húzna. Ez kifejezetten problémás lehet a Kelet-ukrajnai konfliktus tükrében. Görögország a kezdetektől fogva támogatja Oroszország Ukrajnával kapcsolatos magatartását. A Sziriza képviselői sorozatosan nemmel szavaztak a szeparatisták elítélésére irányuló és az Európai Unió és Ukrajna együttműködését támogató törekvésekre, valamint nem írták alá a Krím félsziget elfoglalását elítélő nyilatkozatot sem. Nem alaptalan a félelem tehát, hogy az új kormány kül-és védelmi politikája Oroszország felé tolódhat. Csak hogy ezt megerősítendő pár példa említésre kerüljön: az új görög külügyminiszter, Nikosz Kociasz állítólag baráti kapcsolatban van az orosz Alexander Duginnal, a Kreml fő ideológusával; Alekszisz Ciprasz pedig Moszkvában jártakor nyíltan elítélte az Oroszország ellen irányuló nyugati szankciókat.

Figyelembe véve azt a tényt, hogy az Európai Unióban a lényeges külpolitikai kérdésekben a tagállamok között konszenzusnak kell lennie (ugyanis mindegyik ország vétójoggal rendelkezik), így a közeljövőben valószínűleg számítani lehet egy Görögország-Brüsszel összetűzésre az Oroszország elleni fellépés kapcsán. Előfordulhat, hogy Görögország a kedvezőbb gazdasági feltételekért cserébe használná vétójogát, mondván ’adósság elengedés fejében nincs vétó’. Pénz beszél alapon így egy régóta jól működő partnerség szakadhat meg. Kérdés azonban, Görögország melyik helyzetből jön ki jobban: ha marad Moszkva mellett vagy együttműködik a nyugati politikával.  

Források:

http://www.southeast-europe.org/pdf/02/DKE_02_A_W_Hegedus-Krisztina.pdf

http://www.theguardian.com/world/2015/jan/29/greece-delays-eu-agreement-russia-sanctions

http://www.theguardian.com/world/2015/jan/28/eu-russia-ukraine-greece-mogherini-tusk-putin-alexis-tsipras-merkel

http://www.themoscowtimes.com/opinion/article/is-greece-russias-greatest-ally-in-europe/515440.html

http://www.independent.co.uk/news/world/europe/greece-threatens-eu-veto-over-russian-sanctions-10010138.html

http://www.origo.hu/nagyvilag/20150205-putyin-szoros-kapcsolatot-akar-az-uj-gorog-kormannyal.html

http://komlomedia.hu/hir.php?hir=5263#sthash.wSCtReRo.dpbs

http://hvg.hu/vilag/20150205_putyin_meghivta_magahoz_cipraszt

A medve önállósodik, avagy az orosz szankciós politika új iránya

A szeptemberi európai uniós szankciókra Oroszország ellenszankciókkal reagált. Ezen szankciók azonban ahelyett, hogy közvetlenül az EU-s érdekeket csorbítanák, sokkal inkább egy orosz függetlenedési kísérletet vetítenek elő.

Oroszország és az Európai Unió - különösképp Németország - között rendkívül fontos és nagy volumenű gazdasági kapcsolatok húzódnak. Az EU Oroszország legnagyobb és legfontosabb kereskedelmi partnere. A két nemzetközi szereplő közti éves kereskedelem 330 milliárd dollárt tesz ki évente, ezzel Oroszország a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Uniónak, az Egyesült Államok és Kína után. A gazdasági kapcsolatok miatt is különösen érinti a két felet a jelenlegi ukrán válság, mely során az orosz agressziós külpolitika miatt az Európai Unió kénytelen volt szankciós ellenlépéseket tenni. Vlagyimir Putyin és az orosz kormány nem hagyhatta az európai szankciós politikát szó nélkül, és az akciót reakció követte.

Az első orosz ellenszankciók a mezőgazdasági termények importjára fókuszáltak, ezt pedig egy második szankciós hullám is követte. Míg az első ellenszankciók célja az európai gazdaság gyengítése - ugyanakkor közvetve az orosz gazdaság is sújtva volt ezen szankcióktól - , addig a második szankciók már inkább az orosz függetlenedést szolgálják. A második ellenszankciók már nem a mezőgazdasági termékeket érintik, hanem Andrej Belousov - Vlagyimir Putyin gazdasági tanácsadója - szavaival élve azokat a területeket, „…ahol az európai partnerek kiszolgáltatottabbak Oroszországnak, mint Oroszország nekik. Ezek magában foglalják például, a gépkocsi importot, a használt gépkocsikat, és egyes típusú könnyűipari cikkeket, amiket maguk is meg tudnak termelni…”, például ruházati termékeket.

A második hullám leginkább az orosz-német kapcsolatokat érinti, mivel Németország a legfőbb beszállítója az orosz autópiacnak, olyan nagy nevekkel, mint a BMW vagy a Volkswagen. A két állam közti függőségi viszonyt vizsgálva, Oroszország az a szereplő, mely inkább rá van utalva Németországra. Az orosz függést jól mutatja, hogy Oroszország 28.5 milliárd dollár értékben importált új személygépkocsikat, mely a piac 50%-át teszi ki az ott összeszerelt kocsikkal együtt. Továbbá 5.6 millió használt autót importált (több, mint a duplája az új kocsiknak) és az Oroszországban lévő kocsik közel 50%-a külföldi (ez 2008-ban még csak 32% volt). Az Oroszországba érkező ruházati export évente 6 milliárd

dollárt tesz ki, ami az gépkocsi importhoz képest nem olyan számottevő, ugyanakkor szintén jelentős, különösképpen annak tükrében, hogy ezen termékeket Oroszország is képes előállítani.

Tehát Oroszország egyrészt a nagyhatalmi képen esett csorbát, másrészt az Európától való függést kívánja ellensúlyozni az ellenszankciókkal. Az, hogy az állami érdekközpontok átcsoportosításával mennyire képes ezt megoldani az orosz fél, az hosszútávon kérdéses, ahogy az is, hogy ez milyen belpolitikai folyamatokat gerjeszt és az Európai Unió miként alakítja ehhez érdekeit.

Források:

http://rt.com/business/189648-sanctions-russia-de-facto-alstrom/

http://www.cityam.com/1410512543/russias-counter-sanctions-used-cars-and-clothes

http://qz.com/264437/putins-new-counter-sanctions-are-aimed-at-selling-more-russian-stuff-not-punishing-the-west/

http://www.economist.com/news/briefing/21615603-effective-sanctions-have-always-been-hard-craft-too-smart-half

http://www.russia-direct.org/debates/sorting-out-winners-and-losers-russias-food-sanctions

USA nélkül nincs NATO

Az ukrán válság a hidegháború óta nem először, újra felszínre hozta az amerikai katonai szerepvállalás fontosságát az európai biztonsági térségben. Jelenleg a konkrét hadászati jelenlét növelése a cél és úgy tűnik, a Kongresszus is erősebb lépéseket sürget. Azonban nem csak a válság kimenetele, hanem a NATO jövője is az amerikai döntéseken múlhat.

Amióta a hidegháborúnak vége, a NATO és az EU nagymérvű kelet-európai terjeszkedésbe fogott. A kilencvenes évektől így a két államközi szervezetnek még több szüksége volt az amerikai katonai támogatásra, hogy megvédjék a térséget egy esetleges újabb orosz expanziótól, hiszen közelebb kerültek a határaihoz. 

Napjainkban ehhez képest már csak hozzávetőlegesen 67.000 amerikai katona állomásozik Európában, amely csekély szám a hidegháborús 400.000 fős létszámhoz képest. Politikai elemzők ezt a létszámcsökkentést azzal indokolták, hogy a világ más területein nagyobb szükség van az USA haderejére. Ennek következtében Washington arra sarkallta európai szövetségeseit, hogy hozzanak létre saját hadi alakulatokat, amelyek lehetővé teszik számukra a függetlenedést. Ezek a próbálkozások azonban nem voltak túlzottan sikeresek, hiszen az európai közös biztonság- és védelempolitika még napjainkra sem alakult ki a kellő mértékben és minőségben.

Mindennek ellenére, vagy épp ezért az Obama-adminisztráció jelenleg szívügyének tekinti NATO-szövetségesei megsegítését, így 2011-ben például létrehoztak egy hadi szállításra specializált légi egységet Lengyelországban, amelynek kapcsán F-16-os repülőgépeket kapott az ország. 2011 óta a ballisztikus rakétavédelmi program keretein belül továbbá kihelyezésre kerültek amerikai torpedóromboló hajók a mediterrán térségbe, rádiólokátor-állomás létesítésére került sor Törökországban, illetve 2015-ben Románia, 2018-ban pedig Lengyelország számíthat elfogó vadászrepülőgép-állományra. 

Minden intézkedés ellenére azonban még ez a rakétavédelmi rendszer sem lenne elegendő, amennyiben Moszkva teljes katonai arzenálját bevetve vonulna Ukrajna ellen. Így ismét napirendi ponttá vált az amerikai katonák számának növelése és permanens állomásoztatásuk a kelet-európai térségben. 

2014. március 26-án Buck McKeon kongresszusi tag nyílt levélben fordult Obama elnökhöz, hogy "késlekedés nélkül fokozza a készenléti állapotot, az előre telepített gyors reagálású egységeket is beleértve". Április 10-én a nemzetközi biztonsági ügyekért felelős amerikai védelmi miniszterhelyettes, Derek Chollet pedig már azt nyilatkozta, hogy "az amerikai alakulatok telepítésének rotációs megoldása folyamatban van".

Mindemellett Washington eddig csupán halált nem okozó eszközökkel (golyóálló mellények, éjjellátó készülékek, kommunikációs berendezések) támogatta Ukrajnát, jelenleg azonban a harcok kiújulásával egyre erősebb a nyomás a Kongresszus részéről a fegyveres segítségnyújtás ügyében. Ebből jól látható, hogy a Kongresszus továbbra is jelentős mértékben alakíthatja az eseményeket. Innen pedig egyenesen következik, hogy az amerikai befolyás és az európai államok katonai gyengesége miatt a NATO jövője is Washington hozzáállásán múlhat.

Erdélyi Zsófia írása

Felhasznált források:

http://www.wsj.com/articles/u-s-lawmakers-call-on-obama-to-provide-lethal-aid-to-ukraine-1425572759

http://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_37750.htm
http://www.nato.int/docu/review/2014/russia-ukraine-nato-crisis/Ukraine-crisis-NATO-Russia-relations/EN/index.htm

http://thebulletin.org/partnership-plus-future-nato-ukraine-relationship7236

http://netk.uni-nke.hu/uploads/media_items/svkk-elemzesek-2014-15-a-nato-walesi-csucstalalkozojanak-napirendje-csiki-t-talas-p-varga-g.original.pdf

Függőségek, vagy játék a gázzal?

Az orosz-ukrán ideiglenes egyezmény a téli gázszállításról március 31-én lejár, azonban új megállapodás helyett csak a jelenlegi szerződés alkalmazásával kapcsolatban vitáznak a felek. Konkrét előrelépések a nyári csomagról való megállapodás felé nem történetek, de Ukrajna próbál függetlenedni az orosz gázexporttól.

A gázkérdés továbbra is kétélű kard a konfliktusban, hiszen az orosz földgáz fele Ukrajnán keresztül érkezik Európába. Az EU próbál erősen közvetíteni a két fél között az energiaellátás biztonságának érdekében, ezért március 2-án az ukrán és orosz energiaügyi miniszterekkel tárgyalt Brüsszelben az októberben aláírt ideiglenes gázmegállapodásról. A tárgyalás során abban állapodtak meg, hogy Oroszország márciusban továbbra is szállítja Ukrajnának az előre kifizetett mennyiséget, valamint az EU irányában is teljesíti a kötelezettségeit, Ukrajna pedig zavartalanul lebonyolítja a tranzitszállításokat. A megállapodáshoz képest a Naftogaz március 5-én kiadott nyilatkozata arra mutat rá, hogy Oroszország továbbra sem tartja magát a tranzitról szóló megállapodásokhoz, és nem juttat megfelelő mennyiségű gázt Ukrajnába.

A télen Ukrajnának sikerült csökkentenie az orosz gáztól való függőségét, és a korábbi 95%-os orosz gázimport 33%-ra csökkent, nyilatkozta Arszenyij Jacenyuk ukrán miniszterelnök. 2013-ban Ukrajna 27,9 milliárd köbmétert importált, 25,8 milliárd Oroszországból jött, és 2,1 milliárd köbméter az EU-ból. Ebben az évben összesen 20 milliárd köbmétert tervez importálni, melyből mindössze 7-8 milliárdot szerezne be az oroszoktól, a többit Európából. Ez annak is köszönhető, hogy Ukrajna a korábbi 8 millió köbméterhez képest márciusban már 23 millió köbmétert gyűjtött a tározókba. Petro Poroshenko ukrán elnök szerint Ukrajna a továbbiakban orosz gázt fog visszavásárolni európai partnereitől, 245 dollárért 1000 köbméterenként, ami 15%-kal kevesebb, mint az orosz ár.

Ukrajna további intézkedéseket is foganatosít: februárban a kormány 300 százalékkal emelte a lakossági energia árakat, hogy az IMF-től pénzügyi segítséget kaphasson, valamint a gázárak növelésével visszaszorítsa a fogyasztást. Más energiapiaci intézkedésekkel együtt három-négy éven belül Ukrajna függetlenedhet az orosz gázszállítástól- nyilatkozta Volodimir Demcsisin, ukrán energiaügyi miniszter.

A Európai Bizottság továbbra is új megállapodást sürget a nyári hónapokra, amíg a stockholmi bíróság döntése nem érkezik meg, és nem szabályozza Ukrajna vitatott tartozásait Moszkvának. Az új egyezmény hiányában a 2009-ben aláírt, 10 évre szóló „take-or-pay” („vedd át, vagy fizess”) szerződés lép életbe, melynek anyagi vonzata egyáltalán nem lenne kedvező Ukrajna számára.

A téli gázmegállapodás fényében úgy tűnik, március végéig biztosítva van Ukrajna kedvezőbb feltételű gázellátása. A nyári csomag hiányában viszont Oroszországnak még nagyobb lehetősége lesz mind politikai, mind gazdasági nyomásgyakorlására a gázexporton keresztül is.

Források:

http://sputniknews.com/politics/20150303/1018971561.html

http://sputniknews.com/business/20150105/1016526132.html

http://sputniknews.com/business/20150310/1019278012.html

http://rt.com/business/238385-eu-ukraine-gas-storage/

http://rt.com/business/239193-ukraine-poroshenko-interview-gas/

http://uk.reuters.com/article/2015/03/05/ukraine-crisis-gas-idUKL5N0W72I920150305

http://www.naftogaz.com/www/3/nakweben.nsf/0/9F293C68D5F259D5C2257DFF006E36C0?OpenDocument&year=2015&month=03&nt=News&

http://rt.com/business/239193-ukraine-poroshenko-interview-gas/

http://www.gazprom.com/press/news/2012/march/article132411/

Renzi lepaktált az ördöggel

Renzi lepaktált az ördöggel

Állítják egyes külpolitikai szakértők. Az már azonban nem szubjektív vélemény, hanem tény, hogy az olasz miniszterelnök múlt héten látogatást tett a Kremlben, ahol órákon át beszélgetett Vlagyimir Putyinnal. Ezzel Renzi lett az első az európai nagyhatalmak vezetői közül, aki a Krím annektálása óta tárgyalt az orosz elnökkel. Hogy mi sarkallta erre? Íme a válasz.

Matteo Renzi moszkvai látogatását a legtöbb európai vezető nem fogadta kitörő lelkesedéssel, ám ez a legkevésbé sem meglepő, az olasz-orosz tárgyalás ugyanis megtöri az európai álláspont eddig egységességét. Nyomós indokkal kellett tehát rendelkeznie Renzinek ahhoz, hogy a Nyugat nemtetszését figyelmen kívül hagyva tárgyalásokat folytasson Putyinnal. Döntése hátterében három rendkívül fontos tényező állhat: az olasz gazdaság gyengülése, a líbiai válság Olaszországra irányuló fenyegetése, illetve az Eni olajtársaság jövőjének kérdése. Egyértelmű tehát, hogy Renzi sokkal inkább olasz, mint uniós érdekből tárgyalt Putyinnal, ennek megfelelően míg az európai vezetők kevésbé lelkesen fogadták a találkozó hírét, az olasz közvélemény rendkívül pozitívan reagált, úgy vélik, hogy a látogatás enyhítheti a feszültséget Oroszország és az Unió között, előmozdíthatja a párbeszédet és különben is, – az olasz katolikus püspöki kar kiadványa szerint – jobb összebarátkozni Putyinnal, ha egyszer legyőzni nem tudják.

De miért is fontos számukra az oroszok barátsága? Például azért, mert az olasz gazdaság olyan mélypontra süllyedt, amiből még orosz segítséggel sem lesz egyszerű kilábalni, nemhogy a nélkül. Bár Renzi több különféle reformmal állt elő megválasztása óta és azokat következetesen végre is hajtja, a várt javulás és gazdasági fellendülés elmaradt. Ennek következtében rendkívül rosszul érintette Olaszországot, amikor az Európai Unió szankciókat kezdett alkalmazni Oroszországgal szemben és ezeknek részeként betiltották az élelmiszer kereskedelmet az uniós országok és Oroszország között. Ez különösen érzékeny pont volt az olaszok számára, ugyanis élelmiszeriparuk egyik legjelentősebb felvevőpiacát Oroszország jelentette.

Szintén nagyon fontos kérdés Olaszország számára a líbiai konfliktus rendezése. A háborús helyzet elől menekülve rengetegen érkeznek Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül. Ez egyrészt komoly gazdasági és szociális terhet ró az ország lakosságára, másrészt biztonsági fenyegetést is jelentenek. Különösen igaz ez az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet megerősödése óta, akik több alkalommal jelentettek meg fenyegető hangvételű videókat, amelyben a Colosseumot fekete zászlóval ábrázolják. Renzi Moszkvában elmondta, az oroszok segítségére feltétlenül szükség van a konfliktus békés rendezéséhez, ezért számít aktív részvételükre a megoldás keresésében.  

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az Eni olajtársaságot sem, amely nagy részben az olasz állam tulajdona. Az Eni több mint 40 éve működik sikeresen együtt az orosz Gazprommal, többek között ők építették volna a Déli áramlatként emlegetett gázvezetéket is, amely a tervek szerint Oroszországból Európába juttatta volna a gázt. Ez az elképzelés végül meghiúsult, de a két gázipari óriás kapcsolata töretlen maradt, és az olaszok érdeke azt diktálja, hogy ez maradjon is így.

A fenti tények ismeretében talán már jobban érthető, hogy Matteo Renzi miért tárgyalt Vlagyimir Putyinnal a többi nyugati vezető rosszallása ellenére. Az olasz kormányfő cselekedetével azt üzenete: akár támogatják akár nem, ő elsődlegesen az olasz állam érdekeit tartja szem előtt.

http://governo.it/Notizie/Palazzo%20Chigi/dettaglio.asp?d=78013

http://governo.it/Presidente/AudioVisivi/dettaglio.asp?d=78005

http://www.corriere.it/esteri/15_marzo_06/renzi-putin-l-ucraina-non-detto-un-vertice-scomodo-c4b9054e-c3cf-11e4-8449-728dbb91cb1a.shtml

https://euobserver.com/foreign/127896

http://www.cnbc.com/id/102483086

http://www.ft.com/cms/s/0/c1ef0ec4-c35e-11e4-9c27-00144feab7de.html#axzz3U16H9rgd

Megvan a felelős az ukrán konfliktusért?!

Legalábbis ezt állítja jelenleg a svédországi orosz nagykövetség, amely a napokban súlyos vádakkal illette Helsinkit az ukrán konfliktussal kapcsolatban. Az agresszív feltételezés Margot Wallström nyilatkozatára jött válaszként, miszerint Oroszország krími annexiója vált a béke legnagyobb fenyegetőjévé egész Európára nézve, amióta a hidegháború lezárult.

Az oroszok az ukrán helyzet kialakulásáért azért okolják főként Svédországot –, mint a Keleti Partnerség egyik kezdeményezőjét –, mert Ukrajnát mindenáron az Unióba akarják integrálni, amely komoly további konfliktusforrásként szolgálhat a térségben. Ráadásul mindezt „erőszakos katonai puccsal” kívánják véghezvinni, amely egy estleges polgárháború kitörésének lehetőségét is magában rejti – nyilatkozta az orosz nagykövetség az egyik hivatalos közösségi hírportálján.

Stefan Löfven, svéd miniszterelnök, röviden úgy kívánt reagálni, hogy „Svédország értékeli a diplomáciai megoldás erőfeszítéseit és nem számol katonai beavatkozással”. Moszkva vádaskodását az is alátámasztja (legalábbis szerintük), hogy Svédország miniszterelnöke éppen ma tett látogatást Kijevben, hogy tárgyalhasson a politikai vezetőséggel, amely a Kreml szerint csak tovább szítja az indulatokat. Oroszország nagykövetei továbbá igencsak nehezményezték, hogy a svéd politikai vezetőség csak egy oldalról szemléli az eseményeket, amely őket rossz színben tűnteti föl.

Az orosz parlament múlt hónapban küldött levelet a svéd politikusoknak, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a további szankciók és az Európán belüli széthúzás igencsak veszélyes. Az üzenet tartalma azonban erősen vitatott: sokak szerint ugyanis fenyegető hangvételű –, amit viszont most már konkrét vádaskodás követett –, míg mások csak jóindulatú figyelmeztetésnek vélik.

A háborús állapotért felelős konkrét ország vagy személy kiléte tehát továbbra is csak rejtély maradt számunkra, de ami ennél sokkal fontosabb az az, hogy az energiáinkat nem a felelősök felkutatására és az egymásra mutogatásra kellene fordítanunk, hanem inkább a békés és mihamarabbi megoldás megkeresésére.

KoG@

Források:

http://sverigesradio.se/sida/artikel.aspx?programid=2054&artikel=6111785

https://afghanhindsight.wordpress.com/2015/03/09/russia-blames-sweden-for-ukraine-crisis/

Újabb beutazási botrány az ukrán válság kapcsán – tovább romlanak a lengyel-orosz kapcsolatok?

Az ukrán válság következtében még ellenszenvesebbé válik a lengyel-orosz viszony, ugyanis lengyel barátaink parlamenti képviselőjét, a kommunista ellenállás, a Szolidaritás nagy vezéregyéniségét, Bogdan Borusewicz szenátus elnököt az orosz hatóságok nem engedték beutazni az országba. Borusewicz így nem tudott részt venni, a nemrég meggyilkolt orosz ellenzéki politikus Boris Nemtsov temetésén.

Váratlanul érte a lengyeleket, hogy Borusewicz úrtól megtagadták a vízumot, aki Lengyelországot képviselte volna a temetési szertartáson és búcsúbeszédet is mondott volna. Napokig kérdéses volt továbbá, hogy az egész delegációra vonatkozik-e a beutazási tilalom vagy csak Borusewiczre. Utóbb kiderült, hogy Marcin Zaborowski, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) igazgatója se utazhat. Így a négyfős delegáció kettőre csökkent.

A lengyel kormány magyarázatot várt és kapott is ez ügyben Oroszországtól. S mint kiderült az ukrán válság kapcsán, Oroszország ellen hozott EU-s szankciók miatt tették tiltólistára Borusewiczet. Marcin Wojciechowski, a lengyel külügyminisztérium szóvivője twitter üzenetéből is ezt az álláspontot tükrözi. Ezek szerint Moszkva készített egy beutazási listát az EU-val szemben, amit nem hozott nyilvánosságra. Jó példa még a lett parlamenti képviselő Sandra Kalniete esete, akitől szintén megtagadták a beutazást a reptéren.

A hivatalos állásfoglalással ellentétben olyan magyarázatok is napvilágot láttak, hogy Putyin elnök nem szívesen látná a politikáját bíráló Borusewiczet. Ám a temetés előtt már tudni lehetett, hogy Putyin nem vesz részt a búcsúszertartáson, tehát kevés esély adódott volna, hogy személyesen találkozzanak. A beszédét, pedig ha nem is mondhatta el személyesen Borusewicz, a lengyel delegáció másik két tagja - a külügyminiszter-helyettes Konrad Pawlik és az elnöki tanácsadó Jan Litynski - megtette helyette. Így demonstrálva nemtetszésüket az orosz intézkedéssel szemben.

A választási kampány hivatalos beindulásával az elnökválasztáson az ellenzék színeiben (Jog és Igazságosság Pártja) induló Andrzej Duda diplomáciai válságnak nevezete a helyzetet és felvetette, hogy EU-s szinten kellene megvitatni az incidenst. Az ellenzéknek ismét lehetősége nyílik felerősíteni az oroszellenes retorikát, amellyel felidézhetik a katyni mészárlást, a kommunista éveket, a szmolenszki tragédiát, a lehallgatási botrányt, és nem utolsó sorban az ukrajnai válság tisztázatlan pontjait, mint például a Malaysian Airlines lezuhanása. Valószínűleg az Oroszország elleni keményebb állami szerepvállalást is sürgetni fogják az új szavazatok nyerése érdekében, ugyanis a legújabb felmérések szerint (Public Opinion Research Center) a jelenlegi elnök Bronisław Komorowski felé billen a mérleg, Duda pedig csak a szavazatok 15%-ban reménykedhet a közelgő választáson.

Forrás:

http://www.bbc.com/news/world-europe-31704254

http://abcnews.go.com/International/wireStory/polish-top-senator-russia-banned-nemtsovs-funeral-29327285

https://twitter.com/maw75

http://www.reuters.com/article/2015/03/03/us-russia-nemtsov-foreigners-idUSKBN0LZ1GL20150303

http://www.warsawvoice.pl/WVpage/pages/article.php/27913/article

Washington vízumkorlátozással szankcionál

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke március 5.-én vízumkorlátozást léptetett életbe az Ukrajna területi egységét veszélyeztető oroszokkal és krímiekkel szemben. Ezen felül még aláírt az elnök egy olyan rendeletet is, amely befagyasztja az Ukrajnát veszélyeztetők vagyonát az Egyesült Államokban.

A szankciókkal sújtott emberek listáján nem szerepel Vlagyimir Putyin orosz elnök neve. Egy nevét eltitkolni kívánt magas rangú amerikai tisztségviselő állítása szerint „szokatlan és rendkívüli körülmény lenne egy államfő szankcionálása” és az Egyesült Államok se szeretné rögtön ezzel kezdeni a büntetéseket.

Az amerikai kormány még nem adott azzal kapcsolatban pontos választ, hogy a szankciók Moszkvát is érintik-e. A Fehér Ház nyilatkozatban közölte, hogy a rendelkezést azok ellen vezetik be, akik érintettek az ukrán helyzet destabilizálásában, beleértve a krími katonai intervenciót.

Az Egyesült Államok azonban kijelentette, hogyha a helyzet tovább romlik, további szankciók léphetnek életbe. Barack Obama ugyanakkor kifejezte készségét, hogy a büntetőeljárásban érintett személyekkel együttműködve kidolgozzon egy diplomáciai megoldást, amely csökkentené és segítene helyreállítani az ukrán helyzetet. Ezeken felül az amerikai elnök felszólított Oroszországot, hogy kezdjen mielőbb közvetlen tárgyalásokat Ukrajnával.

A büntetőeljárás azokat a személyeket érinti, akik az ukrán demokrácia és az új ukrán kormány ellen tevékenykednek, ezzel veszélyeztetve az ország békéjét és szuverenitását. A szankciók megtiltják az amerikai állampolgároknak az üzleti viszonyt az érintett személyekkel.

Az Egyesült Államok már korábban határozott arról, hogy nem ad beutazási engedélyt azoknak, akik megsértették az emberi jogokat Ukrajnában. A vízumkorlátozás azonnal hatályba is lépett.

Az amerikai kormány elítéli az oroszokat a Krím megszállása kapcsán. Ennek értelmében gyorsított ütemben dolgozik a kongresszus azon, hogy büntetőeljárásokat léptessenek érvénybe Oroszország ellen. A készülő intézkedések korlátozásokat vezetnek be az orosz kormány tisztségviselői, orosz bankok, vállalatok és petrokémiai cégek ellen. Ezeken felül a kongresszus újabb hitelgaranciákat kíván nyújtani Ukrajnának.

Az Egyesült Államok úgy gondolja, hogy szankciójuk akkor lesz csak sikeres, ha az Európai Unió is hasonló szankciókat léptet életbe.

Források:

http://www.theguardian.com/world/2014/mar/06/us-visa-restrictions-officials-ukraine-russia

http://articles.latimes.com/2014/mar/06/world/la-fg-wn-us-visa-restrictions-russians-ukraine-20140306

http://www.scpr.org/news/2014/03/06/42640/ukraine-crisis-us-announces-visa-restrictions-on-r/

http://rt.com/news/us-sanctions-russians-ukraine-206/

http://www.voanews.com/content/us-imposes-visa-restrictions-on-russians-crimeans-that-threaten-ukraine/1865441.html

„Puha szövetség”? Orosz-kínai kapcsolatok alakulása az ukrán válság következtében

Az ukrán válság nem csak az Orosz Föderáció és a Nyugat közötti kapcsolatokban hozott változást, hanem Moszkva és Peking közti kooperációt is intenzívebbé tette. Miután az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) szankciókat vezettek be Oroszország ellen, Vlagyimir Putyin elnök Kína felé fordult és számos megállapodást írt alá az ázsiai országgal, többek között egy 400 milliárd USD értékű gázszerződést. Kína, eközben egyedülálló lehetőséget lát a válságban, hogy növelje a hozzáférését az orosz természeti erőforrásokhoz, infrastrukturális szerződéseket írjon alá, és új piacot szerezzen a kínai technológiák számára.

            Három fontos stratégiai váltás zajlott le a két állam együttműködésében: első és egyben a legfontosabb az energetika területe, ahol három újabb gázvezeték megépítésében állapodtak meg. A „Sila Sibin” nevű vezeték, valamint egy Szibériából, illetve egy másik Vlagyivosztokból vezetne Kínába. A második terület a pénzügy, melynek keretében egy három éves valutaváltási szerződést írt alá a két ország. A harmadik az infrastrukturális és technológiai együttműködés, melynek alapján kínai cégek részvételével zajlik a moszkvai metróépítési projekt, továbbá a Huawei technológiáját beengedték a Sberbank rendszerébe.

Puha szövetség

            Moszkva és Peking már az ukrán válság kirobbanása előtt is nem demokratikus rezsimeket támogattak világszerte, ezzel fejezték ki tiltakozásukat a Közép-Ázsiai amerikai katonai jelenléttel szemben. A katonai együttműködés elmélyítésére a közeljövőben nincsenek reális esélyek, hiszen nem kívánnak sem területi vitába, sem egyéb konfrontációba keveredni egymással. A politikai kooperáció három területen terjeszthető ki: együttműködés Közép-Ázsiában, Bretton Woodsi intézmények alternatíváinak létrehozása, és fokozott együttműködés belpolitikai kérdésekben.

            Az ukrajnai válság kitörése előtt Moszkva vegyes érzelmekkel fogadta Peking terjeszkedését Közép-Ázsiában. Egyrészt a Kreml elégedett volt azzal, hogy Peking olcsó gázt keresett a térségben, ezáltal a Gazprom megvédhette részesedését az európai piacokon. Továbbá összefogtak az amerikai katonai jelenlét ellen a térségben, melynek következtében megszűntek az üzbegisztáni és kirgizisztáni amerikai bázisok. Másrészt, Moszkva aggódik, hisz a volt szovjet szocialista tagköztársaságok napjainkban nagyobb mértékben függenek Pekingtől, mint Oroszországtól. Úgy tűnik, hogy Moszkva kész elfogadni Peking új szerepét, mint jelentős gazdasági hatalom a Közép-Ázsiai térségben, és reméli, hogy a biztosított pénzügyi forrásokból ő is részesülhet.

            2014-ben Oroszország támogatta Kína tervezetét, melynek értelmében a BRICS keretein belül egy fejlesztési bankot hoznának létre. Moszkvának nem sikerült a kínai alapítású Ázsiai Infrastruktúra és Befektetési Bank alapító tagjává válnia, ellenben csatlakozhat 2015-ben.

            Mivel nem demokratikus államok, ezért Kínában és Oroszországban számos közös pont van. Az első együttműködési terület az internet lesz, amelyre mindkét állam eszközként tekint, mely révén az ellenzék hatalmát tudják gyengíteni. 2014-ben megszületett egy keretmegállapodás tervezet számítógépes biztonság területén, de az aláírást elhalasztották, mert tovább szeretnék mélyíteni az együttműködést a kiberbiztonság területén.

A két állam közötti kapcsolatok a jövőben valószínűleg erősödni fognak, de Oroszország számára Kína nem tudja teljes mértékben helyettesíteni az európai, valamint nyugati piacokat, azok tőkéjét és technológiáit, viszont mentőövet nyújthat, hogy az orosz gazdaság működőképes maradjon. Bárhogy is alakul a reláció, befolyással lesz az Európai Unióra, például alááshatja a szankciók hatását. Hosszú távon súlyosabb következményei lehetnek az intenzívebb együttműködésnek, elsősorban megerősítheti Pekinget, ami még inkább magabiztossá teheti a környéken. Eddig az EU a két országot külön-külön elemezte, de most szükség van egy hosszú-távú koherens stratégiára. Az Uniónak két lehetősége van a fellépésre: USA-val közösen nyomást gyakorolni azokra a kínai vállalatokat amelyek üzleti kapcsolatokat folytatnak a szankcionált orosz cégekkel és magánszemélyekkel; illetve megpróbálhatja aláásni az orosz-kínai kapcsolatokat más ázsiai országokat (Japán, Dél-Korea) ösztönözve arra, hogy működjenek együtt Oroszországgal.

Források:

http://thediplomat.com/2015/03/what-to-expect-from-chinese-diplomacy-in-2015/

http://thediplomat.com/2015/03/china-and-russia-vs-the-united-states/

http://www.businessspectator.com.au/article/2015/1/6/china/russia-and-chinas-tenuous-strategic-relationship
http://nationalinterest.org/feature/washingtons-creation-russia-china-alliance-10843
http://www.theguardian.com/world/2014/may/20/russia-looks-to-china-as-relations-with-west-get-worse

http://darussophile.com/2014/05/a-very-brief-history-of-chinese-russian-relations/

Az ukrán helyzet négy szemmel – második rész

Az ukrán válságot az emberek szemszögéből vizsgáló sorozat második részében újabb két személy történetén keresztül kaphatunk bepillantást a történések mögé. Ezúttal egy igen elszánt, orosz önkéntes harcos, illetve egy ukrán polgár lesz az elemzés alanya. Olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy milyen a modern kori keresztes háború orosz változata, vagy, hogy mire jó egy játék pisztoly, ha már minden elveszett.

Pavel Rasta
38 éves – pénzügyi menedzser 

A szakadárok fellegvárában, azaz Donyeck városában gyakran hallani, hogy ott bizony szent háború folyik. Sőt van, aki ennél messzebb megy, és egyenest Jeruzsálemhez hasonlítja a várost. Azaz a modern kor egy keresztes háborúja zajlik. „Ami itt történik, az az orosz emberek szent háborúja a saját jövőjükért, a saját eszményeikért”- nyilatkozott Pavel Rasta az ukrán válságról.

Pavel Rasta orosz állampolgár, egy önkéntes csoport tagjaként érkezett Ukrajna területére. Fegyvert még sosem fogott a kezében, mégis, úgy tekint magára, mint egy középkori lovagra. Célja pedig az, hogy megvédje a védteleneket. Jelen esetben tehát az ukrán területen élő oroszokat, akiket veszély fenyeget az ukrán kormányzat felől. Ez alatt értendő a kulturális ellehetetlenítés vagy akár a tényleges fizikai elűzetés. 

Elmondása szerint ő és társai nem a pénz vagy kitüntetések miatt vállalták a feladatot, hanem az orosz, cári birodalom újjáépítésének érdekében. „A 25 éve felbomlott hatalmas országért is küzdünk” – teszi hozzá. Ennek ellenére az sem meglepő, hogy utazási költségeit illetve a fegyverzetének jelentős részét magának kellett beszereznie, saját pénzen. Persze vannak csatornák, amiken Oroszországból érkezik némi felszerelés és élelmiszer, s ezekből Pavel is részesült. A csapat jelvénye is meglepően hat az előbb felvázolt ortodox szellemiség ellenére. Egy koponya szerepel rajta, melyet körülvesz az alábbi szöveg: Több ellenség, több becsület.

 

Hogy meddig bírják majd Pavel és társai a küzdelmet, jó kérdés. Azonban ő határozottan kifejezte magát: „csak akkor megyünk haza, ha az egész munkát bevégeztük.” Azt pedig, hogy meddig terjed a munkájuk, valahol Ukrajna legnyugatibb határán kell keresnünk. Legalábbis addig, amíg Pavel csoportjához hasonlóak adják a ritmust.

Alyona
24 éves – családanya

A Nobel díjas Médecins Sans Frontieres (Orvosok Határok Nékül, továbbiakban MSF) nevű szervezet aktívan részt vesz az ukrán válság okozta felfordulás humanitárius orvoslásában. Az általuk ellátottak közül Alyona története nyújt betekintést a védtelen, békére vágyó, és válságos időket élő polgárok életébe. Az MSF-nek adott beszámolójából olvashatunk most.

Alyona családja Debaltseve-ben lakott, mígnem ott is harcok törtek ki. Egy távolabbi településre menekültek, ahonnan hamarosan vissza kellett térniük, mert a férje közel állt állása elvesztéséhez. Az újabb harcok és bombázások elől a pincékbe menekültek. Hónapokon át több emberrel együtt osztoztak földalatti szállásukon víz és elektromosság hiányában. Huszon néhány embernek egy hideg, dohos, kvázi bunker nem fenntartható életforma. Alyona elbeszélése szerint a városban minden pince zsúfolásig megtelt akkoriban. Ehhez társult az állandó fegyverropogás és a fejük felett bekövetkező robbanások moraja.

A gyógyszerellátás akadozott, az élelmet is nehéz volt beszerezniük. Az ellehetetlenült helyzetből végül önkéntesek segítették kimenekülni Alyona családját és másokat is. A szálláshelyen már az MSF kezei alatt leltek biztonságot. A gyermekekkel külön foglalkoznak pszichológusok, játékokat is szereznek nekik. Alyona kisfiának játék pisztoly is jutott. A Donyeck régióban található 19 MSF tábor egyikében tehát egy kis időre fellélegezhettek a reményüket vesztett emberek.

„Nincsenek terveink a jövőre nézve. Nehéz a remény. Az embereknek megvolt mindenük, de így most a fiam hajléktalanná vált. Az idő kerekét lehetetlen visszafordítani”- hangzik Alyona záró sora.

Források:

http://www.bbc.com/news/magazine-30518054

http://www.bbc.com/news/world-europe-31055060

https://www.msf.org.au/about-msf/what-is-msf.html

https://www.msf.org.au/from-the-field/field-news/field-news/article/ukraine-when-the-shelling-startsyou-just-run-to-the-closest-basement.html