A medve önállósodik, avagy az orosz szankciós politika új iránya

A szeptemberi európai uniós szankciókra Oroszország ellenszankciókkal reagált. Ezen szankciók azonban ahelyett, hogy közvetlenül az EU-s érdekeket csorbítanák, sokkal inkább egy orosz függetlenedési kísérletet vetítenek elő.

Oroszország és az Európai Unió - különösképp Németország - között rendkívül fontos és nagy volumenű gazdasági kapcsolatok húzódnak. Az EU Oroszország legnagyobb és legfontosabb kereskedelmi partnere. A két nemzetközi szereplő közti éves kereskedelem 330 milliárd dollárt tesz ki évente, ezzel Oroszország a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Uniónak, az Egyesült Államok és Kína után. A gazdasági kapcsolatok miatt is különösen érinti a két felet a jelenlegi ukrán válság, mely során az orosz agressziós külpolitika miatt az Európai Unió kénytelen volt szankciós ellenlépéseket tenni. Vlagyimir Putyin és az orosz kormány nem hagyhatta az európai szankciós politikát szó nélkül, és az akciót reakció követte.

Az első orosz ellenszankciók a mezőgazdasági termények importjára fókuszáltak, ezt pedig egy második szankciós hullám is követte. Míg az első ellenszankciók célja az európai gazdaság gyengítése - ugyanakkor közvetve az orosz gazdaság is sújtva volt ezen szankcióktól - , addig a második szankciók már inkább az orosz függetlenedést szolgálják. A második ellenszankciók már nem a mezőgazdasági termékeket érintik, hanem Andrej Belousov - Vlagyimir Putyin gazdasági tanácsadója - szavaival élve azokat a területeket, „…ahol az európai partnerek kiszolgáltatottabbak Oroszországnak, mint Oroszország nekik. Ezek magában foglalják például, a gépkocsi importot, a használt gépkocsikat, és egyes típusú könnyűipari cikkeket, amiket maguk is meg tudnak termelni…”, például ruházati termékeket.

A második hullám leginkább az orosz-német kapcsolatokat érinti, mivel Németország a legfőbb beszállítója az orosz autópiacnak, olyan nagy nevekkel, mint a BMW vagy a Volkswagen. A két állam közti függőségi viszonyt vizsgálva, Oroszország az a szereplő, mely inkább rá van utalva Németországra. Az orosz függést jól mutatja, hogy Oroszország 28.5 milliárd dollár értékben importált új személygépkocsikat, mely a piac 50%-át teszi ki az ott összeszerelt kocsikkal együtt. Továbbá 5.6 millió használt autót importált (több, mint a duplája az új kocsiknak) és az Oroszországban lévő kocsik közel 50%-a külföldi (ez 2008-ban még csak 32% volt). Az Oroszországba érkező ruházati export évente 6 milliárd

dollárt tesz ki, ami az gépkocsi importhoz képest nem olyan számottevő, ugyanakkor szintén jelentős, különösképpen annak tükrében, hogy ezen termékeket Oroszország is képes előállítani.

Tehát Oroszország egyrészt a nagyhatalmi képen esett csorbát, másrészt az Európától való függést kívánja ellensúlyozni az ellenszankciókkal. Az, hogy az állami érdekközpontok átcsoportosításával mennyire képes ezt megoldani az orosz fél, az hosszútávon kérdéses, ahogy az is, hogy ez milyen belpolitikai folyamatokat gerjeszt és az Európai Unió miként alakítja ehhez érdekeit.

Források:

http://rt.com/business/189648-sanctions-russia-de-facto-alstrom/

http://www.cityam.com/1410512543/russias-counter-sanctions-used-cars-and-clothes

http://qz.com/264437/putins-new-counter-sanctions-are-aimed-at-selling-more-russian-stuff-not-punishing-the-west/

http://www.economist.com/news/briefing/21615603-effective-sanctions-have-always-been-hard-craft-too-smart-half

http://www.russia-direct.org/debates/sorting-out-winners-and-losers-russias-food-sanctions