Mi lenne, ha a vezető politikusok többre tartanák a gyermekek életét a pénznél?

Ezzel a provokatív kérdéssel kezdi videóját a 17 éves Jaclyn Corin, a február 14-ei floridai lövöldözés egyik túlélője. Bár nem ez az első halálos áldozatokat szedő iskolai lövöldözés, amelynek túlélői a fegyverviselési jogok reformjáért kezdtek harcolni, ám kétségtelenül ez az első olyan kampány, amely már hetek óta igazán nagy visszhangot kelt nemcsak az amerikai, de a nemzetközi sajtóban is. Az átlag tinikből egy délután alatt fegyverellenes aktivistává avanzsáló diákok történetei, videói, az általuk szervezett megmozdulások a közösségi médián keresztül már több mint egymillió emberhez eljutottak, a CNN nyilvános vitát, Donald Trump pedig beszélgetést szervezett velük, illetve tanáraikkal és a gyászoló szülőkkel.

Február 14-én a floridai Marjory Stoneman Douglas középiskolába besétált az iskola egy volt diákja, a 19 éves Nikolas Cruz egy AR-15-ös gépkarabéllyal, és 17 ember életét kioltva az utóbbi évek legtöbb halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözését vitte véghez. A tragédiát túlélő diákok eltökélték: fordulóponttá teszik ezt a napot. Habár a korábbi iskolai lövöldözések túlélői is mind eltökéltek voltak, ennyire nagyszabású fegyverellenes kampányt tőlük még nem láthattunk. Ennek elsődleges oka pedig abban keresendő, hogy ezek a fiatalok a közösségi médián nőttek fel, pontosan tudják, hogyan használják azt a személyes történeteik terjesztésére, figyelemfelhívásra, egy egész nemzet mozgósítására.

Az első közösségi médiában megjelenő mozgalom a Never Again névre hallgat: ezt a mozgalmat Alex Wind és négy barátja indította Facebookon egy nappal a tragédia után, azóta közel 160 ezren követik őket. Mozgalmuk március 24-ére meghirdette a March for Our Lives nevű menetet, melynek célja, hogy a jogalkotóknál prioritást harcoljanak ki a gyermekek és a családok ügyeinek. A menetet egyelőre washingtoni helyszínnel hirdették meg, azonban szeretnék, ha ezen a napon más városokban is megvalósulnának ehhez hasonló demonstrációk.

A kampány mindeddig talán legemlékezetesebb pillanata, a 18 éves Emma Gonzalez felszólalása egy 16-ai felvonuláson: „Szégyelljék magukat!”, üzente az összes politikusnak, aki pénzadományokat fogad el a fegyverlobbitól – köztük magának Donald Trumpnak is, aki választási kampánya alatt 30 millió dollárt fogadott el a Nemzeti Fegyverszövetségtől (NRA), a legnagyobb amerikai fegyverlobbiként elhíresült nonprofit szervezettől. Emma ugyan csak a tragédiát követően csatlakozott a Twitterhez, azonban máris 1,22 millió követője van.

A kampány terjesztésének sikerét mutatja, hogy a CNN nyilvános vitát szervezett Marco Rubio szenátorral és az NRA szóvivőjével, Dana Loesch-sel a túlélő diákoknak, tanároknak, illetve gyászoló szülőknek, Donald Trump pedig meghallgatásra hívta őket a Fehér Házba, és korábbi nézeteivel szembemenve korlátozásokat vezetne be a fegyvervásárlásra: többek között 18-ról 21-re emelné a fegyverbirtoklás korhatárát, előzetes ellenőrzéshez kötné a vásárlást, és azt javasolja, az arra kiképzett tanárok hordjanak maguknál kézi fegyvert az iskolában.

A közösségi média erejét használta ki a 17 éves Jaclyn Corin is, hogy megszervezzen osztályának egy kirándulást Tallahasse-be, Florida fővárosába – végül több, mint 100 diák és két egyetem is csatlakozott hozzájuk február 21-én, hogy a floridai parlament előtt tüntessenek egy héttel a tragédia után. A jogalkotókkal szerettek volna beszélni a fegyveres erőszak megelőzéséről és a mentális egészség kérdéséről, ám végül többen csalódottan tértek haza, úgy érezve, a jogalkotók megkerülték a válaszadást. Azonban látogatásuk eredménye mégsem maradt el: március 9-én Florida kormányzója, Rick Scott aláírta a nyilatkozatot, amely a Trump által vázolt korlátozásokhoz hasonló pontokat tartalmaz.

Jaclyn február 26-án elindította a What If kampányt: Twitterre feltöltött videójában többek között az ellen szólal fel, hogy a politikusok a pénzt előbbre helyezzék a gyermekek életénél, illetve hogy egy 19 éves, regisztráltan mentálisan instabil fiatal mindenféle előzetes ellenőrzés nélkül háborús célokra tervezett fegyvert vásárolhasson magának. Posztjában arra buzdítja diáktársait, ők is osszák meg hasonló videóikat #WhatIf megjelöléssel. Jaclyn videóját már 3 nap alatt 1,4 millióan tekintették meg, az ő és a Never Again mozgalomért felelős társainak munkássága országszerte számos egyéb megmozdulást inspirált.

Források:

http://www.bbc.com/news/world-us-canada-43105701

http://www.bbc.com/news/world-us-canada-43105699
http://www.bbc.com/news/world-us-canada-43138544
https://www.cnbc.com/2018/03/05/neveragain-gun-control-debate-pits-nra-against-kids-on-twitter.html
https://www.cnbc.com/2018/03/09/gov-rick-scott-signs-school-safety-bill-drafted-in-wake-of-parkland.html
https://edition.cnn.com/2018/02/21/politics/cnn-town-hall-florida-shooting/index.html
http://people.com/crime/florida-school-shooting-survivor-activist-jaclyn-corin/

Progress of women’s rights in Saudi Arabia

Progress of women’s rights in Saudi Arabia

Although Saudi Arabia has undergone a significant transformation regarding women’s rights, gender inequality is still a current issue in the country

Nowadays increasing attention is being paid to the issue of gender inequality worldwide and feminist movements are taking place every second week. However, there are still lots of countries in which there is a long road to gender equality. The Islamic world is especially infamous for the oppression of women, but Saudi Arabia is far the most conservative country in terms of women’s rights.

Women in Saudi Arabia could not exercise some of their fundamental rights for a long time. The first school for girls, Dar Al Hanan, opened in 1955 in Riyadh, while the first higher education institution for women, Riyadh College of Education, was founded only in 1970. In addition, the first time Saudi Arabian women could own ID cards was in 2001 which was an essential step in the progress of their rights, as without ID cards they could not prove their identity so inheritance and property issues were completely out of the question. In 2005 Saudi Arabia banned forced marriages, but marriage contracts between the future husband and the father of the bride are still common.

The participation in politics took women a long time all over the world. In Saudi Arabia the first female government minister, Noura al-Fayez, was appointed in 2009 and was responsible for women’s affairs in education. As for women’s suffrage, it was only in 2015 that women were able to vote and get elected. In contrast to this, the first country where all women were allowed to vote was New Zealand in 1893.

Saudi Arabia is also quite strict in the field of sports. The first time women were allowed to compete on the national team was at the 2012 Olympic Games in London. One of the team members was Sarah Attar, a female athlete, who ran the women’s 800 meter wearing a headscarf. This was an important step for the country as well, because if they had not allowed women to participate in the national team, they might have been banned for gender discrimination.

Concerning present situation, King Salman of Saud Arabia has promised several reforms for female citizens. Saudi Arabia is the only country in the world where women are not allowed to drive, but this seems to be changing. A royal decree announced in September 2017 that women will be able to get a driver’s licence without the permission of their male guardian and they will be able to drive by themselves. The decree will come into effect in June this year.

Although women’s rights are slowly progressing in Saudi Arabia, the public behaviour of women is still severely restricted and their life is highly determined by their male guardianship. Women’s clothing is governed by strict laws and they need the permission of their guardian for activities like travelling, getting married or signing contracts. The new driving law will provide more freedom for women, but at the same time it seems as if it diverted attention from some more serious issues such as male guardianship. Today women’s rights activists in the country set the goal of ending the guardianship in Saudi society; however, given the pace of former progress in women’s rights, it will need some time to achieve the desired goal.

Sources:

-        DW: “Women’s rights in Saudi Arabia: a timeline”

http://www.dw.com/en/womens-rights-in-saudi-arabia-a-timeline/g-40709135

-        CNN: “Women in Saudi Arabia still can’t do these things”

https://edition.cnn.com/2017/09/27/middleeast/saudi-women-still-cant-do-this/index.html

-        The Week: “Six things women in Saudi Arabia cannot do”

http://www.theweek.co.uk/60339/nine-things-women-cant-do-in-saudi-arabia

-        Independent: “Eight things women still can’t do in Saudi Arabia”

http://www.independent.co.uk/news/world/middle-east/saudi-arabia-womens-rights-driving-ban-lifted-marriage-custody-bank-accounts-travel-medical-a7969551.html

Immigration Crisis Worldwide - Dreamers Kept Away From Dreams

IMMIGRATION CRISIS WORLDWIDE - DREAMERS KEPT AWAY FROM DREAMS

     Dreamers are facing now a danger higher as ever in the USA due to the Trump administration. They are at risk of being deported from their home to their country of origin - to an unknown land. These children and young adults known as dreamers - ranging from 15 to 36 years old - were taken at a young age mostly from Mexico, El Salvador, Guatemala by their parents escaping from poverty to the land of opportunities.

The title "dreamer" can be derived from this thought as well: youngsters looking for the American Dream, dreaming for a better future.  However, in reality, the phrase is an abbreviation of the "Development, Relief and Education for Alien Minors" Act which would have offered permanent residency for those who arrived illegally to the country as minors and which the Obama administration failed to pass. Thus the DACA program was introduced under Obama's presidency which temporarily allow these immigrants to live, study and work in America. However in order to be in this program, illegal immigrants had to register which certainly was a scary step for them - to be put on the map. But as a DACA recipient, Ximena Magnana says: they "gave a trust to the administration".

American Alien

DACA is attacked by many Republicans since it was created as an alternative when the DREAMER Act was rejected. Republicans believe this was an executive overreach thus it should be scrapped, however anti-immigrant feelings also play along. Donald Trump during his campaign promised to put an end to illegal immigration with radical steps if necessary. He claimed to expel every unauthorized immigrant and to build a wall to the Mexican border. The number of undocumented immigrants is about 11 million of which the number of DACA recipients are about 700-800,000.  

In September Trump softened his previous threats and gave a 6 months deadline to the Congress to create a solution. Meanwhile, both Republican and Democratic politicians started to stand with the preservation of DACA and even 350 leaders of influential companies wrote an open letter in which they argued that Dreamers boost competitiveness. In fact, Dreamers have a strong bond and emotion to their country, the United States, because they have to work twice as hard to reach their goals and dreams. Many believe that is why they deserve to be the part of the community. After all, "community" describes the best the American spirit.

Decisions Far, Far Away

In January Trump implied that he allows the staying of undocumented immigrants brought to the country underage if the Democratic fraction votes the budget to strengthen the Southern border. However, the latest news are that Trump threatened to veto any attempts to save DACA - even those that would fund the border wall. The deadline given by the President has expired couple of days ago but the decision to end DACA has been stalled by the courts thus no reform has been made.

In this uncertainty live now many young immigrants who put faith in their country. The advocacy of the Dreamers focuses on the failures of the Democrats since they have been willing to sacrifice very little to mend the legislative background of DACA. 

Hungarian immigration

The situation at the other side of the Atlantic sets an example to the European immigration crisis. With hundred thousands of illegal immigrants arriving to this continent and the criticized Hungarian border wall in the South, it could be a good idea to examine the American situation for the political elite. In a couple of years any European country may find itself in an impossible situation like this. Those immigrant children who may arrive and stay will see Hungary as their home - will the political leadership send them back when the immigrant rate will be at record highs? A multinational state will meet major difficulties at the end of the day - USA example shows.     

Sources:

https://www.theguardian.com/us-news/2017/sep/04/donald-trump-what-is-daca-dreamers

http://www.bbc.com/news/av/world-us-canada-41167898/daca-dreamers-america-is-the-only-country-i-ve-known

https://theintercept.com/2018/03/10/daca-program-congress-dreamers/

https://www.telegraph.co.uk/news/0/daca-dreamers/

https://magyaridok.hu/kulfold/trump-az-almodok-rovasara-donthet-2170540/

http://nepszava.hu/cikk/1140450-trump-a-fraszt-hozza-sajat-partjara

https://merce.hu/2018/01/31/bekulne-a-vilaggal-donald-trump/

Dél-kínai Erőleves - Forrósodik a dél-kínai-tengeri konfliktus

Dél-kínai Erőleves

Forrósodik a dél-kínai-tengeri konfliktus

Kína az elmúlt években egyre aktívabb politikát folytat a dél-kínai-tengeri térségben mely a közelmúltban elérte azt a szintet, ami a konfliktus eszkalálódásával fenyeget.      

               
  Bár Észak-Koreát mostanában kitüntetett figyelem övezi, egy nem is olyan távoli területen zajló konfliktus, egészen pontosan a dél-kínai-tengeri, méltánytalanul kevés figyelmet kap. Mentségére szóljon, ezen a területen nem is atomfegyverektől kell tartani, katonai parádéhoz azonban itt sem kell a szomszédba menni. A vitában álló felek az Egyesült Államok szívéjes hozzájárulásával gondoskodnak róla.                
                De mi is a vita tárgya? Körülbelül 3,5 millió km² víz, a rajta lévő, nem egyszer Kína által gyártott szigetekkel; a térség halászata; annyi kőolaj és földgáz, hogy pontosan senki sem tudja; valamint 5 trilliárd dollár, mely a térségen áthaladó kereskedelem éves értéke. A vita oka pedig az egymással szembeni területi igények.                
                A konfliktus zászlóshajója Kína, aki történelmi okokra hivatkozva a területek több mint
90%-át magának követeli 1947 óta, ekkor nyilvánította ki ugyanis a Kuomintang kormány először területi igényeit. Ezt a szakzsargon 9 dash-line-nak (kilencszakaszos vonal) nevezi, ugyanis kilenc szaggatott vonallal sikerült a kommunista Kínának a Dél-kínai-tenger egészét körberajzolni. A konfliktus fő gócpontjai a Paracel szigetek, a Spratly szigetek, illetve a Scarborough zátony. Az első esetben Vietnamnak és Taiwannak, a másodikban Vietnámnak, Taiwannak, a Fülöp-Szigeteknek illetve Malajziának, míg a harmadikban Vietnámnak, Taiwannak illetve a Fülöp- Szigeteknek vannak területi igényei. A konfliktust tovább bonyolítja a Brunei szultanátus előzőektől eltérő területi ambíciói. A térség egyre növekvő kínai aktivitása, mely napjainkban tapasztalható, nem maradhatott viszonzatlanul, a választ pedig elsőként - még ha felemás sikerrel is - Vietnám és az Egyesült Államok fogalmazta meg.                 
                Vietnám részéről a terv Indiát invitálni a konfliktusba. A két ország egyre szorosabbra fűződő kapcsolata tavaly (2017) érte el tetőpontját, amikor is a legmagasabb szintű partnerségre léptek egymással. Indiának azonban a Vietnám által egyre gyakrabban hangoztatott kijelentésén – mely szerint országaiknak közös érdekei vannak a térségben – túl további okai is vannak az együttműködésre. India ugyanis egyre nagyobb figyelmet szentel Kína viselkedésének és politikájának az ázsiai térségben, ezen belül többek között az Egy Öv Egy Út kezdeményezésnek. Ennek ugyanis részét képezi egy Kína-Pakisztán gazdasági folyosó, mely egyes elemei Kasmír India által követelt területén haladnának át. Hosszú távon tehát India is partnerei számának maximalizálásában érdekelt.
            Az Egyesült Államok a második világháború óta van jelen a térségben, mely mára a legfontosabb globálstratégiai területévé vált. A konfliktus fokozódását jelzi, hogy az USA is szeretné szövetségeseit bevonni, elsősorban Ausztráliát. Ausztrália azonban vonakodik belépni a konfliktusba, hiszen nem áll érdekében legnagyobb kereskedelmi partnere ellen fellépni, akivel ezen kívül ráadásul még a kultúra és oktatás területén is szoros kapcsolatban áll. Így az ausztrál megnyilvánulások egyelőre kimerülnek a szabad hajózás és kereskedelem melletti diplomáciai nyilatkozatokban. Bár az USA más szövetségesei Pl.: Anglia jelezte elkötelezettségét - amit bizonyítandó egy hadihajót küldött a térségbe - kérdéses hogy az egyelőre csupán egyre gyakrabban megismétlődő tengeri őrjáratokban kimerülő fellépés meggyőző eszközkén szolgál–e az USA részéről Kína ambícióinak letörésére. 
                Egy leves általában akkor igazán jó, minél gazdagabb a tartalma, a jelen helyzet azonban már inkább a túlfűszerezettség veszélyével fenyeget.

Források:

https://projects.voanews.com/south-china-sea/

https://www.youtube.com/watch?v=luTPMHC7zHY

http://www.geopolitika.hu/hu/2016/12/06/bill-hayton-the-south-china-sea-the-struggle-for-power-in-asia-konyismertetes/

https://www.forbes.com/sites/outofasia/2017/08/22/making-sense-of-the-south-china-sea-dispute/#10866ff1c3b9

https://www.cnbc.com/2017/12/20/east-china-sea-could-be-riskier-than-south-china-sea.html

https://www.theguardian.com/world/2017/dec/15/militarisation-beijing-south-china-sea-islands

https://www.lowyinstitute.org/the-interpreter/vietnam-and-india-s-shared-interests-south-china-sea

https://thediplomat.com/tag/south-china-sea-disputes/

https://thenewdaily.com.au/news/world/2018/02/26/south-china-sea-australia-usa/

https://www.smh.com.au/opinion/a-rush-to-judgement-wont-benefit-australia-in-south-china-sea-dispute-20180227-h0wpx6.html

http://www.news.com.au/finance/work/leaders/chinese-newspaper-publishes-disturbing-warning-to-australia-over-south-china-sea-dispute/news-story/32b418a040c706b1cd84138ec0d276ab

https://www.lowyinstitute.org/issues/south-china-sea
https://www.lowyinstitute.org/publications/xi-jinping-s-ideological-ambitions

Görögország nyomására engedhet a kultúrarabló szomszéd

Görögország nyomására engedhet a kultúrarabló szomszéd

Saját országuk nevének megváltoztatására bírhatják a görögök macedóniát

27 év után sor kerülhet a görög-macedón névvita megoldására. A baloldali szociáldemokrata kormány vezetője Zoran Zaev és a görög miniszterelnök Aléxisz Ciprasz már január óta megbeszéléseket folytat a 2006-ban még inkább elmérgesedett helyzet rendezésére. A háttérben az EU integráció állhat.

 Az 1991-ben megalakult Macedónia (hivatalos nevén: Macedón Volt Jugoszláv Köztársaság) már névválasztásával is felkorbácsolta az indulatokat Görögországban.  A görög kormány már a kezdetektől hangot adott azon aggodalmának, mely szerint azonos nevű tartományukkal szemben Macedónia bármikor területi követelésekkel léphet fel. A görögök ezen felül kijelentették, hogy makedónia -  és vele együtt annak kultúrája - kizárólag az övék és az is marad hiszen a volt Jugoszláv Köztársaságból kiváló Macedónia valójában csak igen kis része állt Nagy Sándor uralma alatt.

 Ennek ellenére a 2006-ban kormányra került konzervatív-nacionalista párt a nemzetépítés folyamataként, továbbra is a történelmi múlt hangsúlyozására törekedett. Az ország nemzetközi repülőterét és autópályáját Nagy Sándorról nevezték el csakúgy, mint számos középületét. Mindennek a tetejében főtere szintén a makedón hódító nevét viseli, melynek közepére nemzeti hősük gigantikus lovasszobrát emelték.

 A jobboldal a név és kultúra használatából, annak ellenére sem engedett, hogy Görögország folyamatosan megvétózta a NATO-hoz és EU-hoz való csatlakozásukat. A Zoran Zaev vezette szociáldemokrata kormány, azonban már 2017-óta a megegyezés lehetőségét keresi és bizonyos engedményekre is hajlandóságot mutat. Az áttörést 2018. februárja hozta el, amikor is a Nagy Sándor repülőteret, Skopje Nemzetközi Repülőtérre az autópályát pedig a Barátság névre keresztelték át, melyet többek között Angela Merkel német kancellár is üdvözölt. A jobbosok persze tüntetnek miszerint Macedónia neve nem eladó.

 Hozhat-e tehát megegyezést ez az év? A miniszterelnök már az ország nevének megváltoztatására is rábólintott, melyet egyelőre a parlament nem szavazott meg, de az eddig követett politikai irányvonal és a gyakorlati megvalósítások mindenképpen pozitív irányba mutatnak.

 Lesz-e tehát 2018-ban egy új névvel rendelkező állam, mely az európai elszigeteltségből kilépve és nemzeti indulatoktól fűtött külpolitikáján felülemelkedve nyitni tud a nyugat és fejlődés felé.

Felhasznált források:

Magyar:

https://magyaridok.hu/kulfold/ujra-teriteken-macedon-nevvita-2716672/

http://www.origo.hu/nagyvilag/20180204-tuntetes-athen-macedonia.html

Külföldi:

http://www.scmp.com/news/world/europe/article/2134617/alexander-great-pulled-macedonia-airport-name-goodwill-gesture

http://foreignpolicy.com/2018/03/06/a-macedonia-by-any-other-name/

https://www.irishtimes.com/news/world/europe/macedonia-is-more-than-a-name-to-greece-1.3400271

https://www.reuters.com/article/us-macedonia-greece/macedonia-has-four-options-to-resolve-name-dispute-with-greece-pm-idUSKCN1GB1WA

A FLEC miértje – dekolonizációból rekolonizáció

Cabinda, Angola éléskamrája

Az 1975-ös afrikai gyarmat-felszabadulási hullám során Angola véglegesen függetlenedett Portugáliától, magához láncolva a szintén függetlenedésre vágyó Cabindát. Cabinda valóságos El Dorado-nak bizonyult Angolának, a kőolajban és trópusi fában gazdag terület rengeteg lehetőséget tartogatott egy újonnan önállósodó állam számára. Cabindának azonban elege lett az állandó elnyomásból és a kizsákmányolásból. A függetlenség kiharcolása érdekében különböző felszabadulási mozgalmak bontakoztak ki, melyek végül a FLEC nevű politikai csoportosulásban egyesültek, közösen folytatva a harcot az új gyarmatosító, Angola ellen.

Afrika rejtett kincséről, Cabindáról nemzetközi viszonylatban talán 2010-ben hallhattunk utoljára. Ekkor került megrendezésre Angolában az Afrikai Nemzetek Kupája, ahol a FLEC - Cabinda Enklávé Felszabadításáért Küzdő Front - tagjai tüzet nyitottak a togói labdarúgó-válogatottat szállító autóbuszra. A támadásban három ember vesztette életét, kilencen pedig megsebesültek, köztük több játékos is.

Cabinda exklávé Angola olyan tartománya, mely földrajzilag nem határos az anyaországgal, jogilag azonban részét képezi. Angola Afrika második legnagyobb kőolajtermelője, fő bányászati területei és olajtartaléka pedig Cabinda tartományban találhatóak. Az ország olajbevételének 60 százaléka innen származik; a főbb olajvállalatok, mint a Sonangol, a Total, az Eni, a Galp és a Chevron egyes platformjai Cabindában helyezkednek el. 

1975. november 11-én lépett érvénybe az Angola függetlenedését deklaráló alvori megállapodás, melyet a három fő angolai front; az MPLA, az FNLA és az UNITA hitelesített. Ebben szerepel, hogy Cabinda Angola határon túli tartományának minősül, habár ezt a szerződést a FLEC nem írta alá. Ugyanebben az évben, az Afrikai Egységszervezet (OAU) csúcstalálkozóján a FLEC vezetője, Luiz Ranque Franque már kinyilvánította Cabinda függetlenségét, ezt azonban sem az OAU, sem más nemzetközi szervezet nem ismerte el; tartva attól, hogy a beleegyezés ösztönzően hatna más afrikai népek számára. A megállapodást követően a tartomány területén fegyveres lázadás vette kezdetét, melyet az MPLA – Népi Mozgalom Angola Felszabadításáért – egy 15.000 fős kubai hadsereg segítségével győzött le. A felkelés leverését követően a  FLEC kormánya Párizsba emigrált, remélve, hogy nemzetközi támogatásra talál a függetlenedés eléréséhez. A gerillamozgalommá átalakuló FLEC-ben még erősen élt az anti-kolonialista mentalitás. Célja elsősorban az igazság és a függetlenség kivívása lett, valamint a nemzetközi közösség tájékoztatása kiszolgáltatottságukról. Szerintük Angola kizsákmányolja őket és belőlük profitál, míg a munkát külföldi cégek külföldi alkalmazottai végzik, a tartományban pedig éhínség, szegénység, és járványok dúlnak.

2006-ban António Bento Bembe, a FLEC főtitkára, (később az angolai kormány tárca nélküli minisztere) tűzszüneti szerződést kötött Angolával, amit az USA, az EU, az Afrikai Unió, Oroszország és Japán is elismert. A FLEC ezt árulásnak tekintette, így újabb harcot hirdetett a totális függetlenségért. A békekötés utáni váratlan, 2010-es merénylet egész Afrikát megrázta, miközben a FLEC globális figyelmet nyert magának. A mozgalom új, kitűzött célja a cabindai gazdaság hátráltatása és  külföldről betelepedő vállalatok megfélemlítése lett, helyi olajcégek telephelyén dolgozó külföldi alkalmazottakat raboltak el és tartottak fogságban.

2010 után a fegyveres összetűzések Angolával rendszeressé váltak, majd 2016-ban, mikor Nzita Tiago, a mozgalom egyik alapítója elhunyt, a FLEC tagjai ismét meghirdették a harcot. 2016 nyarán közel 40 angolai és cabindai fegyveres vesztette életét az összetűzésekben. A probléma súlyosságára ráébredő új, 2017-ben megválasztott angolai elnök, João Lourenço egyik fő céljának a cabindai életkörülmények javítását, a korábbi harcosok és családjuk megsegítését, valamint a társadalomba történő reintegrálását tűzte ki. Másik legfontosabb törekvése a cabindai gazdaság fejlesztése, beruházások és technikai újítások segítségével. Ehhez azonban az államfőnek azt a lehetetlen helyzetet kell mérlegelnie, hogyan érhetné el, hogy se a gazdasági, se a szociális érdekek ne sérüljenek.

Fennáll tehát egy paradoxon, hiszen a máig korruptként elkönyvelt angolai kormányt ismerve a finomítók fejlesztéséből származó bevétel nagyobb valószínűséggel folyik az „afrikai Dubai”-ként emlegetett Luanda fényűző világába, mintsem az elmaradott, marginalizált társadalom kompenzálására. Az elégedetlen cabindai nép pedig hogy máshogy juttathatná elnyomója tudtára, hogy szenved, mint egy újabb (fegyveres) felkeléssel.  Ez lehet az afrikai dekolonizált államok ördögi köre, így használja ki az erősebb a gyengébbet és így válik az áldozat is zsarnokká.

Források:

http://www.angop.ao/angola/pt_pt/noticias/politica/2016/0/1/Cabinda-miltares-FLEC-comecam-ser-registados,33ea429a-d17d-46ce-ad77-edaa4b5045bb.html

http://www.cabinda.org/portugues.htm

https://elpais.com/elpais/2012/05/03/africa_no_es_un_pais/1336032780_133603.html

https://www.mindennapiafrika.info/2016/03/14/helyzetjelentes-cabindabol-tovabbra-is-fegyveres-konfliktusrol-beszelnek/

http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/8452228.stm

https://www.reuters.com/article/us-angola-war-cabinda/death-toll-in-angolas-oil-rich-cabinda-rises-to-nearly-40-idUSKCN10J1BG

https://www.theguardian.com/world/2010/jan/11/two-arrested-togo-football-attack

https://www.voaportugues.com/a/activistas-degradacao-situacao-cabinda/4243216.html

A Kelet Donald Trumpjának brutális háborúja – új kampány, régi problémák

A Fülöp-szigeteki elnök, Rodrigo Duterte a közelmúltban véres, világszerte kritizált háborút indított a hazájában tevékenykedő drogbandák és drogfogyasztók ellen: az elnök támogatásával a rendőrség (sőt még a civil lakosság is) mindenki ellen fellép, akit drog fogyasztással vagy terjesztéssel gyanúsítanak. Vajon jogosak azok a kritikák, melyek szerint az elnök túllőtt a célon? Vagy Dutertének van igaza, aki szerint a bűnözők ellen másként nem lehet eredményt elérni?

A 2016 májusában fülöp-szigeteki elnökké választott Rodrigo Duterte világhírnévre tett szert keményvonalas politikájával, szókimondó stílusával és a pápára, vagy éppen az amerikai elnökre tett keresetlen megjegyzéseivel. Leginkább azonban a bűnözés és a drog ellen meghirdetett, eszközökben nem válogató háborújával vált ismertté, melyet megelőzően Duterte a választást a drogfogyasztók és a drogdílerek elleni kíméletlen harc ígéretével nyerte meg, s mint később kiderült a politikus nem a levegőbe beszélt. Az országban ugyanis már másfél éve kíméletlen és véres háború folyik a drogcsempészek ellen, melynek eredményeként országszerte több, mint 95 ezer embert vettek őrizetbe és közel 4000 emberrel végeztek arra hivatkozva, hogy kábítószer kereskedők vagy drog fogyasztók voltak (egyes jogvédő csoportok szerint ez a szám meghaladja a 13 ezret). A gyilkosságok jelentősebb részéért a kormány által pénzelt úgynevezett „halálosztagok” a felelősek, melyek tagjai egy-egy ember megöléséért több tízezer pesot is kaphatnak, amely az ottani jövedelmek többszöröse, ezért a megélhetés miatt egyre több civil áll be közéjük. Duterte nem csak a rendőrségnek adott ugyanis szabad kezet, hanem az állampolgárokat is arra szólította fel, hogy végezzenek bátran bárkivel, akiről úgy gondolják, hogy kábítószerekhez lehet köze. A brutális kampány ellenére azonban a drogfogyasztást nem tudták jelentősen redukálni a Fülöp szigeteken, a rossz közbiztonságot és a korrupt hatóságokat megelégelő emberek körében pedig Duterte népszerűsége a kegyetlen módszerek ellenére továbbra sem csökken.

Napjainkra már a fülöp-szigeteki katolikus egyház is – amely a legnagyobb Ázsiában – szembefordult az államfővel és nyíltan bírálja a kampányt, mivel a nagy befolyású bíboros érsek szerint a bűnüldözésben is be kell tartani a törvényességet. Ezzel szemben Duterte elnök viszont úgy véli, hogy bármi áron meg kell és meg is lehet szabadítani a Fülöp szigeteket azoktól a fegyveres bandáktól, melyek a kábítószert árulják, sőt még nyíltan is dicsekedett azzal, hogy polgármesterként egykoron maga is végzett kábítószer kereskedőkkel. A drogellenes-kampány híre az ENSZ-hez is eljutott, amely az emberi jogok tiszteletben tartására szólította fel az elnököt. Duterte azonban többször is nyilvánvalóvá tette, hogy ez nem érdekli, a szervezet részéről érkező folyamatos bírálatok miatt pedig még azt is felvetette, hogy országa akár ki is léphet a nemzetközi szervezetből, amely csak sértegetni képes őt.

Habár Duterte kampánya már lassan másfél éve folyik, a probléma azért vált ismét aktuálissá és került újra a nemzetközi reflektorfénybe, mert a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság a múlt hónapban bejelentette, hogy megkezdi az elnök és több magas rangú kormányzati tisztségviselő ellen benyújtott panaszok előzetes kivizsgálását. A vád szerint az elnök „ismételten, folyamatosan és rutinszerűen” követett el emberiesség elleni bűncselekményeket, ezért Duterte bűnrészesnek minősül több ezer filippínó meggyilkolásában. Az elnök válasza hűen tükrözte stílusát: annak ellenére, hogy a hágai törvényszéket „ostobának, álszentnek és hasztalannak” tartja, áll az ellene indult vizsgálatok elébe, de mint mondta inkább lövessék le, minthogy börtönbe kerüljön.

Összességében a legfőbb kérdés továbbra is az, hogy hat év után hová fog Duterte véres háborúja vezetni – az országban ugyanis ennyi ideig tart egy elnöki ciklus. Egyvalami azonban biztos: az elnök leszögezte, hogy a heves bírálatok ellenére sem tervezi visszafogni drogellenes kampányát. 

Források:

https://www.huffingtonpost.com/anthony-papa/end-the-drug-war-phipresi_b_10889944.html
https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/01/02/miert_rajonganak_a_fulop-szigeteken_az_elnokert/
https://thediplomat.com/2018/02/dutertes-drug-war-in-the-philippines-new-campaign-old-problems/
http://www.origo.hu/nagyvilag/20160829-rodrigo-duterte-droghaboru-fulop-szigetek-gyilkossag.html
https://www.theguardian.com/world/2016/oct/04/philippines-secret-death-squads-police-officer-teams-behind-killings
https://444.hu/2018/02/09/duterte-uzent-a-hagai-biroknak-lovessenek-le-ne-pereljenek

„Az oroszok már megint a spájzban vannak?” - Avagy az orosz befolyás megjelenése Szerbiában

„Az oroszok már megint a spájzban vannak?” - Avagy az orosz befolyás megjelenése Szerbiában

Visszatér hazánkba az orosz befolyás? Ugyanez az érzés már a Balkánon is felmerült, sőt forrósítja a helyzetet, hogy adott esetben Szerbia tartalmas közös múltra tekint vissza, kultúra vagy akár vallás kapcsán is Oroszország tekintetében. Olykor Belgrád üzeneteit sem tudja az Európai Unió értelmezni. De miképp jelennek meg az oroszok a térségben, és ha kelet felé kacsingat Szerbia, hogyan válhatna az EU tagjává?

Nem szükséges határainktól túl messzire tekintenünk, ha konfliktust keresünk, ugyanis a Balkánon is forrósodik a helyzet. Szerbia és Albánia közti feszültség, Koszovó nehéz helyzete csak a legszembetűnőbb bonyodalmak. Ezt a feszült helyzetet súlyosbítja az oroszok megjelenése a térségben. Ugyanis balkáni társaikat, szövetségeseiket –a szerbeket - egyre jobban bízatják arra, hogy számoljanak le ellenségeikkel. Még Koszovó felosztása, pontosabban kettéosztása is felmerült a közelmúltban.  

Na de milyen az oroszokhoz fűződő viszony? Lényeges momentum, hogy korábban közös hadgyakorlatot is tartott az orosz és szerb hadsereg, sőt az Orosz Föderáció több páncélozott járművet, tankot és hat darab Mig-29-es repülőgépet is adott Szerbiának. (Utóbbiról még 2016 decemberében tárgyalt Aleksandar Vučić köztársasági elnök- akkor még Szerbia miniszterelnöke- és Vlagyimir Putyin.) A helyzete szépsége, hogy a vadászgépeket ajándékba kapták a szerbek és csak a felújítási munkálatokat kellett elvégezniük. A korszerűsítéseket követően Szerbia 18 vadászgép tulajdonosává vált. Ez a „gesztus” nyilvánvalóan jólesett a Nyugat-balkáni országnak, sőt talán pont ezért is, nem meglepő, hogy Putyin orosz elnök számít a legnépszerűbb külföldi vezetőnek a szerbek között- derült ki a Gallup felméréséből. Oroszország nemcsak az „ajándékaival”, hanem tanácsaival és pénzével is igyekszik kivenni a neki járó szeletet ebből a hatalmas tortából. Ezt is alátámasztja, hogy orosz tanácsadók közvetítésével a boszniai szerb rendőrség 2500 automata fegyvert vásárolt Szerbiától. Egy másik figyelemfelkeltő tényező, hogy a szerb cégek sok esetben orosz nagyvállalatoknak adják el potom pénzért a kulcsfontosságú cégeiket. Ezzel is növelve az orosz befolyást. Véletlen volna?

Legfrissebb esemény a két ország történetében, az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov belgrádi látogatása februárban. A külügyminiszter utazásának egyik apropója volt, hogy 180 évvel ezelőtt vette fel a diplomáciai kapcsolatot Belgrád és Moszkva. Emellett a balkáni helyzet elemzése is terítékre került.  

Azonban a szerb szituáció nem egyszerű, hiszen szoros történelmi, vallási és kulturális kapcsolatok fűzik Oroszországhoz, melyeket természetesen nem kíván megszakítani. Ugyanakkor az Európai Unióhoz való csatlakozás is fontos célja Szerbiának, azonban e kapcsán két fontos elvárás szerepel a balkáni országgal szemben -melyek fejtörést okoznak számára-: rendeznie kell a kapcsolatát Koszovóval, és össze kell hangolni Szerbia külpolitikáját az EU külpolitikájával, márpedig ez azt is jelentené, hogy Szerbiának is csatlakoznia kellene az Oroszországgal szembeni szankciókhoz.

Tehát a kép egyre homályosabbá válik, és hiába hangoztatják a szerb vezetők a kívánt csatlakozást, ha közben láthatóan egyre szorosabbá válik kapcsolatuk orosz barátaikkal. 

Források:

http://www.balkaninsight.com/en/article/russian-fm-visit-to-serbia-underline-division-02-20-2018 

http://www.balkaninsight.com/en/article/russian-yandex-break-into-serbian-market-02-28-2018 

http://www.korkep.sk/cikkek/kulugyek/2018/02/13/balkani-tuzfeszek-orosz-segedlettel-fegyverkeznek-boszniai-szerbek 

https://www.washingtonpost.com/national/eu-and-russia-vie-for-influence-in-volatile-balkans-region/2018/02/24/85da8b46-1957-11e8-930c-45838ad0d77a_story.html?utm_term=.fc60b8b6f079

https://www.washingtonpost.com/national/eu-and-russia-vie-for-influence-in-volatile-balkans-region/2018/02/24/85da8b46-1957-11e8-930c-45838ad0d77a_story.html?utm_term=.d49f79dc99a5