Külpolitikai újságírás mindenkinek: február 2015

2015. február 25., szerda

(S)védelempolitika az ukrán válság kapcsán

Az orosz-ukrán konfliktus igencsak megváltoztatta Svédország hozzáállását Oroszországhoz és egyúttal nagyban hozzájárult a növekvő aggodalomhoz is a térség biztonságát illetően. Azonban ennek ellenére továbbra sem várható, hogy Svédország a közeljövőben csatlakozna a NATO-hoz, melynek hátterében erősen szerepet játszik az ország történelmi semlegessége, amelyet nem kívánnak feladni.

A svéd biztonságpolitika eddigi elemei továbbra is fennmaradnak, bár kissé ki lesznek szélesítve bizonyos elemekkel (pl. szorosabb katonai együttműködés a NATO-val). Azonban a változások hiányában Svédország rákényszerül a bevethető-képességének erőteljes növelésére, hogy kellőképpen meg tudja magát és környezetét védeni. Ez szükségszerűen a védelmi költségvetés megnövekedésével jár.

Helsinki és Stockholm már a védelmi együttműködésük fokozását tervezi, amely részét képezi egy közös haditengerészeti egység felállítása. Ennek oka a térségben kialakult feszültség Oroszországgal. A skandináv országokat aggodalommal tölti el a Balti-tenger térségében megnövekedett orosz katonai aktivitás, nem különben Moszkva ukrajnai akciói is.[1] Mrs Margot Wallström svéd külügyminiszter szerint „az orosz agresszió Ukrajna ellen az európai béke és biztonság legnagyobb kihívása a hidegháború vége óta.”[2]

Az ország céljai közt szerepel az Európai Unión belüli civil és katonai kríziskezelés. A Svéd Királyság újabb katonai együttműködési szerződések megkötésével (pl. Lengyelországgal és Németországgal) kívánja kapcsolatait fejleszteni, illetve ezáltal biztonságát támogatni. A svéd haderő természetesen készséggel együttműködik a NATO haderejével is.

Kereskedelmi viszonylatban Svédország az egyik legjobban globalizálódott országok közé sorolható, éppen ezért nagyobb szerepet is játszik a világpolitikai színtéren, mint azt sokan gondolnák. Fontos részt vállal például az ENSZ békefenntartó hadműveleteiben, vagy az Unión belüli kríziskezelésekben. A légierő és a haditengerészet folyamatos megerősítése jelzi az ország elszántságát a térség még biztonságosabbá tételére. A svéd hadsereg az aszimmetrikus harcmodor ellen is képes felvenni a harcot a jól képzett és rendezett csapataival.

A Saab svéd védelmi és biztonsági csoport bejelentése alapján az ország az ukrán konfliktus kapcsán jóval megnövelte bevételét a fegyverek értékesítésével, mivel a környező államok egyre többet kezdenek el költeni a védelmük érdekében.[3]

Azonban mint mindenhol, itt is akadnak problémák. Hiány van a katonai személyzetből, és komoly költségvetési megszorítások alá kell vetni a hadseregben szolgálókat. Ennek eredményeképpen a magasan képzett tisztek száma drasztikusan lecsökkenhet, akiket ideiglenes és alacsonyabban kiképzett, avagy kevesebb tapasztalattal rendelkező katonákkal helyettesíthetnek. A svédek a GDP-jük kb. 1,2%-át költik védelemre, amely már most úgy tűnik, nem lesz elegendő a jövőbeli beruházásokra. [4]

Visszatekintve a leírtakra összességében az országról elmondhatjuk, hogy a biztonságpolitika terén egy olyan állammal van dolgunk, amelyik olyan, mint egy jó kapus, tehát beáll a kapuba, s véd.

[1] http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=445291:6004019-ukran-valsag-fokozza-katonai-egyuttmukodeset-svedorszag-es-finnorszag&catid=77:kuelfoeldi-hirek&Itemid=186

[2] Mrs Margot Wallström: Statement of Government Policy in the Parliamentary Debate on Foreign Affairs, 2015. február 11.

[3] http://www.thelocal.se/20150210/boost-for-swedish-defence

[4] http://www.osw.waw.pl/en/publikacje/analyses/2014-05-28/future-swedens-security-and-defence-policy-after-russian-ukrainian

2015. február 24., kedd

Hová lett Matteo Renzi harci kedve?

Az olaszok temperamentuma világszerte ismert. Azonban az mégis merész húzás, hogy Matteo Renzi olasz miniszterelnök megtorlással fenyegeti Oroszországot. Erre talán ő maga is rájött, vagy talán mások bírták jobb belátásra? Továbbra is rejtély, hogy mi sarkallta az olasz miniszterelnököt álláspontja újragondolására, azonban az elmúlt pár hónapot vizsgálva egyértelmű a változás.

Az olaszországi Demokrata Párt vezetője, Matteo Renzi rendkívüli támogatás mellett került kormányra 2014 elején, az olaszok 56 százaléka szerette volna, hogy ő vegye át az ország irányítását. Stabilitást, kiszámíthatóságot és határozott fellépést vártak tőle, a bel- és külpolitikai ügyeket illetően egyaránt. Ezeknek az elvárásoknak a belpolitikát tekintve teljes mértékben eleget tett, jól kidolgozott reformjait következetesen véghezviszi, ezt többek között Angela Merkel német kancellár is elismerésre méltónak nevezte és arra bíztatta a miniszterelnököt, hogy a megkezdett úton tovább haladva folytassa munkáját.

Ez a következetesség azonban nem minden területen jelenik meg. A Renzi által képviselt olasz külpolitika az ukrán válságot tekintve erősen változó. Sőt, áttekintve az elmúlt időszak eseményeit, talán a legmegfelelőbb szó az lenne: halványuló. Előző év augusztusában, fél évvel kormányra kerülése után Renzi rendkívül határozott hangnemet ütött meg az ukrajnai orosz megszállással kapcsolatban, élesen bírálta az oroszok cselekedetét, nemtetszésének minden további nélkül hangot is adott. A magyar sajtó példaként állította elénk az olasz kormányfőt, a HVG ezzel a címmel jelentetett meg cikket a témában: „Ukrán válság: más nem finomkodik úgy, ahogyan a magyar külügy”. Az írásból kiderül, Renzi olyannyira nem kívánta véka alá rejteni felháborodását az oroszok lépéseivel kapcsolatban, hogy telefonon közölte Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel: az Ukrajnába való bevonulásuk „tűrhetetlen, és a következményei igen súlyosak lesznek”. Egy ehhez mérten kemény véleménynyilvánítás után joggal volt várható a folytatás.

A folytatás azonban elmaradt. Az ominózus telefonbeszélgetést követően a további hírek kivétel nélkül arról szóltak, hogy Olaszország mindenben az Európai Unió álláspontját támogatja és a konfliktus békés lezárását sürgeti. Nyoma sem volt már a Putyint fenyegető Renzinek többek között a 2015. február 14-én Párizsban tartott G7 találkozón, ahol az Olaszország által is aláírt közleményben a minszki tűzszüneti megállapodás tiszteletben tartását hangsúlyozták. Az olasz miniszterelnök a korábbinál jelentősen engedékenyebb hangnemet ütött meg a tegnapi olasz-francia csúcstalálkozón is, ahol a francia elnökkel egyetértésben reményét fejezte ki, hogy Oroszország hamarosan visszatér a tárgyalóasztalhoz.

http://www.repubblica.it/economia/2015/02/12/news/renzi_la_battaglia_cambiare_politica_economica_ue-107135066/?ref=search

http://mno.hu/kulfold/ukrajna-most-a-fenyegetozes-van-eloterben-1272845

http://www.governo.it/Notizie/Palazzo%20Chigi/dettaglio.asp?d=77871

http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/az_olaszok_biznak_matteo_renzi_kormanyaban.577761.html

http://www.hirado.hu/2015/01/23/merkel-olaszorszagnak-folytatnia-kell-a-megkezdett-reformokat/#

http://hvg.hu/vilag/20140828_Ukran_valsag_mas_nem_finomkodik_ugy_ahogy

Hiába feszegeti Putyin a Nyugat tűrőképességét, Merkel higgadtsága megrendíthetetlen

Már több mint egy éve, hogy szerte a világban az ukrán-orosz konfliktustól hangos a média. Az egyre véresebb összecsapásokat látva, a válság rendezésére napjainkig csupán halvány reménysugarak vannak. A február 15-től életbe lépő újabb minszki megállapodás – melynek létrejöttében a német kancellár, Angela Merkel meghatározó szerepet töltött be –, továbbra is azon az elven nyugszik, hogy a diplomáciai út hosszú távon eredményesebb a nyugati fegyverek bevetésével szemben. Kérdés azonban, hogy a békés erőfeszítések ez alkalommal elegendőnek bizonyulnak-e, vagy pedig a sokkal harciasabb amerikai álláspont lesz-e képes végleg térdre kényszeríteni az orosz és szakadár erőket?

Merkel szerint napjainkban egy olyan válságot élünk, melyben az államok racionális magatartását egyértelműen felülírják az eltérő nagyhatalmi érdekek. Több mint húsz évvel a Kelet és a Nyugat közeledése után a párbeszéd helyett ismét az a veszély fenyeget, hogy a szembenálló két oldal az erőszakos konfliktuskezelésnek kedvez. Félő - a történelem tanulságairól megfeledkezve - a válság további eszkalálódása akár egy újabb világégéshez vezethet. Ennek elkerülése érdekében meghatározó jelentőséggel bír Európa területi átrendeződésének a megakadályozása, vagyis az orosz terjeszkedő politika felszámolása. Mivel a kijevi kormány minden erejével egy egységes Ukrajnát szeretne ezért semmiképp sem szabad hagyni, hogy a krími eseményeket követően az ország újabb területi veszteségeket szerezzen. Mindezt azonban nem vérontással, hanem mielőbbi fegyvernyugvással kell elérni az együttműködés jegyében.

Vitathatatlan tény, hogy Angela Merkel a kezdetektől fogva kulcsfontosságú szereplő az ukrán válság rendezésében. Sikeres fellépése leginkább annak köszönhető, hogy - mint az Európai Unió egyik alapító országának vezetője - igyekszik közvetítőként helytállni Nyugat és Oroszország párbeszédében, ezáltal egységes álláspontot kialakítani a kontinens államainak körében. Ami a fellépésében a legkiemelkedőbb az a fajta végtelen higgadtság és megfontoltság, ahogy az egyre radikálisabb orosz és szakadár atrocitásokra, valamint a békés politizálását erőteljesen bíráló hangokra reagálni képes. Barack Obama felvetéseivel szemben nem hisz a fegyverek elrettentő erejében, sőt kifejezetten úgy gondolja, hogy az amerikai fegyverszállítmányok csupán további erőszakot szülnének a Vlagyimir Putyin által támogatott szakadár erőkben. Jóllehet, a tavaly szeptemberben szintén Minszkben megkötött tűzszüneti egyezmény nem hozta meg a várva várt sikert és így több államnak is megrendült a hite a diplomáciai erőfeszítések sikerében, ettől függetlenül be kell azt látni, hogy a fegyverek számának növelése még több emberveszteséggel járna.

Az elmúlt napok eseményei egyenlőre ugyan nem hoztak pozitív változást a kelet-ukrajnai válságövezetben, ennek ellenére a német álláspont továbbra is kizárja a nyugati fegyverek szállítását az érintett térségbe. Abban az esetben, ha a februári megállapodás hosszú távon sem váltaná be a hozzáfűzött reményeket, Németország készen áll az oroszokkal szemben korábban is foganatosított gazdasági szankciók újragondolására és alkalmazására.

Források:

http://www.spiegel.de/politik/ausland/angela-merkel-und-barack-obama-treffen-in-washington-zu-ukraine-und-is-a-1017535.html

http://www.spiegel.de/politik/ausland/merkel-bei-us-praesident-obama-debatte-um-waffenlieferung-an-ukraine-a-1017396.html

http://kitekinto.hu/europa/2015/02/12/kelet-ukrajna_megallapodas_van_valodi_attores_meg_nincs/#.VOzkmvmG8-g

http://www.theguardian.com/world/2015/feb/12/ukraine-crisis-reports-emerge-of-agreement-in-minsk-talks

http://mno.hu/kulfold_archiv/rendezodhet-az-ukran-valsag-jon-a-minszki-tizenket-pont-1272462

http://www.bild.de/politik/ausland/ukraine/russen-rebellen-wollen-waffenruhe-brechen-39772522.bild.html

Ukrán válság lengyel szemüvegen keresztül

Lengyelországot súlyos döntéshelyzet elé állította az ukrán válság: gazdasági és biztonsági érdekek között kénytelen választani. Az európai integrációt erősíteni kívánó, az önálló európai hadsereg felállítását szorgalmazó ország azonban döntött: kész feladni gazdasági érdekeit egy stabil, biztonságos Európáért. Ennek érdekében, amennyiben szükséges, megfontolná az Ukrajna számára történő fegyverszállítást is - jelentette be a lengyel nemzetvédelmi miniszter, Tomasz Siemoniak.

Lengyelország sokáig tűrte, hogy marionett bábuként játsszanak vele, a rendszerváltás óta azonban minden erejével azon van, hogy egy erős, stabil, regionálisan meghatározó szerepet betöltő állam legyen. Ennek érdekében 1989 óta a mindenkori kormány magáévá tette a folytonosság és következetesség politikáját, az emberi jogok és demokrácia védelmét, valamint a racionális érdekpolitizálást. Többek között ennek köszönhetően tudta az ország nagyobb károk nélkül átvészelni a 2008-as gazdasági válságot, illetve így tudott a Visegrádi Együttműködés éllovasává válni.

Az ukrán válság azonban a lengyeleket is megrendítette. A Donald Tusk kormánya alatt normalizálódni látszó lengyel-orosz kapcsolatok újabb negatív fordulatot vettek, hiszen Lengyelország elítéli az orosz agressziót, és egyértelműen az Egyesült Államok szövetségese a kialakult hidegháborús helyzetben. Teszi ezt annak ellenére, hogy az EU szankciók következtében létrehozott orosz ellen-embargó súlyosan érintette a lengyel gazdaságot, hiszen új felvevőpiacot kellett keresni elsősorban a lengyel alma számára. A 2014 októbere óta kormányzó Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök asszony éppen a gazdaságra nehezedő problémák miatt külön hangsúlyt fektet a szankciók által sújtott vállalatok és gazdasági szereplők támogatására. Ennek érdekében 2015. február 1-én életbe lépett az ún. Anti-crisis Act - olvasható a hivatalos lengyel kormányoldalon.

Lengyelország nem csak a további gazdasági szankciók támogatásával és Ukrajna esetleges felfegyverzésével fejezi ki az orosz agresszió elítélését. Bronislaw Komorowski lengyel államfő szimbolikusan is kifejezte az ukrán néppel való együttérzését és az őket érintő lengyel támogatást, amikor Kijevbe utazott a február 20-i "Mennyei Százak" (a tiltakozás során elhunytak) emléknapjának nyilvánított megemlékezésre.

A régió legmeghatározóbb országa szinte a kezdetektől fogva saját problémájaként kezeli az ukrán válságot - mondta Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete egy decemberi interjúban. Ennek is köszönhető, hogy a lengyelek élen járnak a hadseregfejlesztésben, és Ewa Kopacz kormánya már 2016-ra beütemezte a NATO azon elvárását, hogy tagállamai a GDP 2%-ára emeljék a hadi kiadásokat. Tomasz Siemoniak Rigában, az EU nemzetvédelmi minisztereinek február 18-i találkozóján hangsúlyozta a NATO-EU együttműködés szükségességét, valamint kiemelte, hogy a Visegrádi Együttműködés tagjainak fokozott szerepvállalására is szükség van.

Mitől nyílnak a gázcsapok?

Oroszország újra a gázexport leállításával fenyeget, mivel Ukrajna nem fizetett előre a következő gázszállításért. A Gazprom szerint csak 219 millió köbméter gáz ára érkezett meg Ukrajnától, ami csupán két napra elegendő az ország számára. További kifizetés hiányában, Oroszországnak le kell állítani a gáz szállítását- nyilatkozta az orosz gázipari cég február 24-én.

Az orosz-ukrán gázvita újra kiéleződni látszik. Február 18-án, a Naftogaz ukrán állami gázvállalat bejelentette, hogy felfüggesztette a szakadár területekre irányuló gázellátást, a vezetékek sérülése miatt. Moszkva válaszul közvetlen gázszállítást indított a kelet-ukrajnai területekre, és felvetette, hogy ezeket is az ukrán számlára írja. Kijev kijelentette, hogy nem fog fizetni a szakadár területeknek juttatott gázért, amely az ellenőrzésén kívüli vezetékeken érkezik a területekre.

A Naftogaz továbbá azzal vádolja a Gazpromot, hogy az októberi brüsszeli megállapodás ellenére, a napi kifizetett 114 millió köbméter földgáznak csak a fele érkezett meg Ukrajnába február 22-23-án. Az ukrán cég kijelentette, hogy csak abban az esetben fog előre fizetni, ha Moszkva új garanciát vállal a brüsszeli megállapodás betartására. A Gazprom még nem adott hivatalos magyarázatot a szerződés megszegésének okára.

2014. október 31-én, az Európai Bizottság közreműködésével átmeneti megállapodás született a gázvitában, melyet Günther Oettinger, az Európai Unió energiaügyi biztosa, Jurij Prodan ukrán és Alexandr Novak orosz energiaügyi miniszter írtak alá. Ennek köszönhetően Oroszország 6 hónap szünet után ismét elindította gázszállítását Ukrajna felé. A megállapodás részét képezte egy 4,6 milliárd dolláros segélycsomag biztosítása Ukrajnának az IMF és az EU által, melyből az ország finanszírozni tudta adósságát és a téli gázimportot. Novak orosz energiaügyi miniszter kijelentette, hogy Ukrajnának minden új szállításért havonta előre kell fizetnie. A gázvita ezzel nem ért véget: mindkét ország a Stockholmi Kereskedelmi Kamara nemzetközi választott bíróságához fordult, melynek ítélete idén júniusra várható.

Az átmeneti gázmegállapodás március végén jár le Oroszország és Ukrajna között. Ukrajna már kevésbé függ az orosz gázexporttól európai partnereinek köszönhetően, de továbbra is az ország gázellátásának diverzifikálása a cél. Ukrajna készen áll a téli megállapodás után egy „nyári csomagról” és a piaci feltételekről tárgyalni – nyilatkozta Arszenyij Jacenyuk február 6-án. Az ukrán miniszterelnök kiemelte, hogy míg 2013-ban az Ukrajnába irányuló gázellátás 5 százaléka jött Európából és 95 százaléka Oroszországból, mára ez az arány 67-33 százalékra módosult.

A gázvita az ukrán-orosz konfliktus kezdetétől kulcskérdés volt. Oroszország 2014 júniusában állította le a gázexportot, mivel a két ország nem tudott megegyezni a gáz árában és Ukrajna 5,3 milliárdos adósságának visszafizetésében.

Források:

http://s3.reutersmedia.net/resources/r/?m=02&d=20141030&t=2&i=987655336&w=976&fh=&fw=&ll=&pl=&r=LYNXMPEA9T136

http://www.bbc.com/news/business-29842505

http://www.bbc.com/news/world-europe-29521564

http://www.kmu.gov.ua/control/en/publish/printable_article?art_id=247934379

http://www.reuters.com/article/2015/02/24/russia-crisis-ukraine-gas-idUSL5N0VY23I20150224

Az ukrán helyzet négy szemmel – első rész

Az ukrán válság legelemibb szereplői kétségkívül azok az egyének, akik szerveznek, szítanak, küzdenek, és mindent igyekeznek kiharcolni az általuk ideálisnak tekintett jövő érdekében. Ebben a rövid elemzésben két személyt szeretnék megvizsgálni, a két ellentétes oldalról. Nevezetesen egy donyecki szakadárt és egy donyecki ukrán párti milliomost. Mindketten más és más úton-módon alakították-alakítják az események menetelét, de egy közös mindenképpen van bennük: azért küzdenek, ami igazán fontos a számukra, bármi áron. Az ukrán helyzet elemzése négy szemmel sorozat első része.

Alexander Zakharchenko

39 éves – bányaműszerész végzettség – üzletember

A majdan-téri tüntetések során tűnt fel először, az Oplot militáns csoport tagjaként, méghozzá annak donyecki ágának vezetőjeként. Ez az Oplot „segítette” akkoriban az ukrán vezetést a pro-demokrácia tüntetések leverésében. 2014 májusában aztán kinevezték a donyecki szakadárok katonai parancsnokává. Sőt, novemberben megkapta a „miniszterelnöki” címet is Donyeckben. A leköszönő miniszterelnök úgy jellemezte őt, mint egy igazi donyecki szülöttet, akire nagyobb szüksége van a térségnek. Mindezek után tovább folytatta a harcot személyesen is az ukránok ellen, de az egyik hadművelet során megsebesült.

2015 januárjában ő vezette a szétlőtt donyecki repülőtér környéki harcokat. Ezek számukra sikerrel végződtek, hiszen az ukrán csapatok visszavonultak a hadszíntérről. Februárban, a folyamatos tűzszüneti felszólítások és megállapodási kérelmek ellenére kijelentette, hogy többé már nem fognak tűzszünetről tárgyalni Kievvel. Sőt, azt is bejelentette, hogy elkezdik az önkéntes sorozást, hogy egy 100.000 fős sereget tudjanak kiállítani a szakadárok. Bármilyen támadás kivédésére szeretnék őket felkészíteni, s ezt elősegítendő egy egész hónapos speciális kiképzést biztosítanának nekik.

Rinat Akhmetov

48 éves – közgazdasági végzettség – több bányászati holding feje Donbass-ban, milliomos

Ukrajna leggazdagabb embere. És emellett az általa vezetett bányászati holding éppen a legkritikusabb területen található. 2014 májusában a saját stadionjában rendezett „tüntetést” annak érdekében, hogy megállítsák a szerinte genocídium felé tartó ukrán válsághelyzetet. Több száz ember vett részt a megmozduláson, melyen egyébként videó üzenetben jelent meg a nép körében. Erre válaszul rögtön fenyegetések érték a donyecki szakadárok részéről, akik államosítással riogatták a vállalatát. Egyébként az általa foglalkoztatott több mint 300.000 embert is próbálja meggyőzni, hogy álljanak fel a szeparatistákkal szemben, s buzdította őket, hogy naponta szervezzenek békés ellenőrzési akciókat a térségben. Továbbá a saját TV csatornáján is leadták a békére szólító felhívását. Ezek eredményeként napokon belül sikerült visszaszorítaniuk a szakadárokat Mariupolban.

A pár nappal később, szintén májusban tartott választások napján már szakadár fegyveresek kerítették be lakását, miközben arra hívták fel a szavazók figyelmét, hogy Akhmetov az emberek ellensége, s nehogy rá szavazzanak. Tény, hogy régebben Akhmetov közel állt Yanukovych volt elnökhöz, valamint orosz üzleti kapcsolatai is vannak. Ezek mind felhasználhatók voltak a szeparatisták által, hogy bizalmatlanságot keltsenek az emberekben Akhmetov iránt.

2015 februárjában már arra kényszerült, hogy bezárja két fontos üzemét, mert a harcok elhúzódása és az általuk keletkezett infrastrukturális károk miatt nem tudnak rendeltetésszerűen működni. Mindeközben egyébként Kína felé kezd orientálódni, hiszen kínai partnereket keres a vállalatai terjeszkedéséhez. Azonban újabban még egy különös elem is felbukkant vele kapcsolatban: az ukrán hatóságok kihallgatták terrorizmus finanszírozásának vádjával a Majdan téri eseményekkel kapcsolatban.

Források:

http://www.forbes.com/profile/rinat-akhmetov
http://www.bbc.com/news/world-europe-30949527
http://www.bbc.com/news/world-europe-27483719
http://www.bbc.com/news/world-latin-america-27211501
http://www.independent.co.uk/news/world/europe/ukraines-richest-man-rinat-akhmetov-has-house-surrounded-by-thousands-of-prorussian-separatists-9433133.html
https://www.kyivpost.com/content/ukraine/yarema-businessman-akhmetov-questioned-over-maidan-events-financing-of-terrorism-379222.html
http://www.independent.co.uk/news/world/europe/donetsks-rebel-leader-vows-there-will-be-no-more-ceasefire-agreements-9999572.html
http://www.zik.ua/en/news/2015/02/07/akhmetov-closes-his-plants-in-yenakieve-and-makijivka-because-of-war-562468
http://www.ibtimes.com/pro-russian-rebel-leader-zakharchenko-recruit-100000-fighters-ukraine-crisis-1802260

Hazán belül, határon túl - Együttműködés a kárpátaljai magyar közösséggel az orosz-ukrán konfliktus tükrében

A 2014. február óta tartó ukrán-orosz konfliktus tovább eszkalálódik. Az európai közösség minden ország támogatására számít Oroszországgal szemben. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Kárpátalján 150 ezer fős magyar közösség él, amelynek védelme érdekében Magyarország törekszik a jó viszony megőrzésére mindkét féllel szemben. Ennek érdekében a kormány gazdasági, kulturális és politikai intézkedéseket foganatosít.

Tavaly májusban Orbán Viktor miniszterelnök a kárpátaljai magyarok autonómiájának fontosságát hangsúlyozta. Ezen álláspontot a miniszterelnök azzal magyarázta, hogy Magyarország stabil és demokratikus Ukrajnában érdekelt, ami akkor érhető el, ha Ukrajna megadja a területén élő kisebbségeknek, ami őket megilleti, vagyis a kettős állampolgárságot, a kollektív jogokat és az autonómiát. Orbán Viktor szerint most áll fel az új Ukrajna, most kell elmondani az elvárásokat. Ennek fényében a miniszterelnök kijelentette, hogy „a magyar állam teljes súlyával ott van a kárpátaljai magyarok autonómiája mögött.” Azonban beszédében azt is leszögezte, hogy az „Ukrajna területi szuverenitását megsértő” orosz akció ügyében Magyarországnak Ukrajnát kell támogatnia.

2014 júliusában Wetzel Tamás, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Tiszaújlakon megrendezett Turul-ünnepségen elhangzott ünnepi beszédében megerősítette Orbán Viktor korábbi kijelentését, miszerint a magyar kormány és a magyar miniszterelnök a kárpátaljai magyarok mögött áll. Wetzel emellett elmondta, hogy a KMKSZ (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) a magyar kormány stratégiai partnere. Az együttműködés egyik megnyilvánulása a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának nyújtott komoly működtetési és fejlesztési támogatás. Emellett Brenzovics László, a KMKSZ elnöke az évértékelő interjúban azt nyilatkozta, hogy bár Budapest helyzete nem egyszerű, hiszen az ukrán események mellett más tényezők is befolyásolják a külpolitikát, illetve ha álláspontja hangsúlyaiban némileg el is tér a Visegrádi országokétól, kétségtelen, hogy Magyarország az európai politikát támogatja ebben a válságban, és folyamatos támogatásáról biztosítja a kárpátaljai magyar közösséget.

A kárpátaljai magyarok ügyében tett további fontos intézkedés, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter január 23-án a KMKSZ székházában folytatott megbeszélést a szervezet elnökségével, amelynek középpontjában a kárpátaljai magyarok helyzete állt, különös tekintettel a tárgyalást megelőző napokban kezdődött újabb katonai mozgósításra, a tervezett ukrajnai területi-közigazgatási reformra és az anyanyelvű oktatás problémáira. A tárgyalást követően a Keleti Partnerségi Program keretében Kárpátaljának nyújtandó támogatást írt alá Ungváron a megyei tanács elnökével. A program összesen 200 millió Forinttal támogatja a kárpátaljai magyar oktatási, kulturális és egyházi intézmények felújítását és fejlesztését. A 23-i látogatás során Szijjártó ezen kívül hangsúlyozta, hogy „a magyar kormány szoros figyelemmel követi az Ukrajnában nemrég elrendelt katonai mozgósítás menetét Kárpátalján, és a helyi magyarság képviselővel közösen ügyel arra, hogy a magyarok összlakosságon belüli arányuknál nagyobb mértékű behívására ne kerülhessen sor”.

Az országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottsága február 3.-i zárt ülésén az ukrán konfliktusról, kiemelten a kárpátaljai magyarság helyzetéről tájékozódott. Szél Bernadett, a bizottság LMP-s tagja elmondta, hogy a rendészeti szervektől kapott tájékoztatás szerint egyelőre nem indult meg Magyarország felé a menekülthullám, de erre az eshetőségre is felkészültek.

Mirkóczki Ádám, a bizottság jobbikos tagja hangsúlyozta, hogy a Jobbik követeli a kormánytól, hogy egyetlen magyart se engedjen besorozni. Majd hozzátette: amennyiben szükséges, engedjék át őket a határon, biztosítsanak számukra megfelelő státuszt.

Ezzel szemben Molnár Zsolt azt emelte ki, hogy a legfőbb cél annak megakadályozása, hogy számarányuknál nagyobb mértékben kapjanak behívót, hiszen ők egyben ukrán állampolgárok is.

Barkaszi Boglárka

Források:

http://mno.hu/belfold/orban-kiallt-a-karpataljai-magyarok-autonomiaja-mellett-1227022
http://www.karpataljalap.net/?q=2014/07/17/magyar-kormany-egyertelmuen-karpataljai-magyarsag-mogott-all

http://www.karpataljalap.net/?q=2015/01/08/beke-megteremtese-legfontosabb

http://www.karpataljalap.net/?q=2015/01/23/szijjarto-peter-karpataljanak-nyujtando-tamogatasrol-irt-ala-megallapodast-ungvaron

http://www.karpataljalap.net/?q=2015/01/23/szijjarto-peter-magyar-kormany-ugyel-arra-hogy-karpataljai-magyarok-behivasa-ne-legyen

http://www.karpataljalap.net/?q=2015/02/04/karpataljai-magyarsag-megvedeset-vitatta-meg-nemzetbiztonsagi-bizottsag

Ukrajnai konfliktus: úgy tűnik felesleges volt a 16 óra Minszkben

Február 12-én Minszkben, rendkívül vontatott és feszült tárgyalás eredményeként írták alá a tűzszüneti egyezményt Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország vezetői. Az azóta eltelt időszak eseményeiből azonban sajnálatos következtetéseket lehet levonni: a tárgyalásos, diplomatikus próbálkozások továbbra is zsákutcákba vezetnek és a harcok folytatódnak Kelet-Ukrajnában.

A kezdeti remények meglehetősen hamar bizonytalanságba fordultak át, amikor a tűzszünet életbe lépése után mindössze négy nappal az ukrán hadsereg kénytelen volt kiüríteni az orosz-párti lázadók által teljesen körülvett, stratégiailag kiemelt fontosságú vasúti központ, Debaltseve városát. A csapatkivonások során is folytatódó harcokban legkevesebb 13 ukrán katona vesztette életét.

A minszki egyezmény egyik kiemelt pontja volt, hogy mind a lázadók vezetői, mind az ukrán erők beleegyeztek, hogy a frontvonalaktól számított egyenlő távolságra visszavonják a nehézfegyverzetet. Az aláírást követően azonban továbbra is rendszeresek az ukrán hadsereg hivatalos jelentései a folyamatos és nagy erejű bombázásokról, melyeket internetes portálokra feltöltött amatőr felvételek is alátámasztanak. A napokban az ukrán hadsereg szóvivője hivatalosan is bejelentette:

„Lévén, hogy az ukrán katonák pozícióit továbbra is folyamatos bombatámadások érik, egyelőre szó sem lehet a fegyverkivonásokról.”

Az ukrán vezetés jelenleg attól tart, hogy az újfent egy területen, Mariupol városa környékén, koncentrálódó szeparatista katonai aktivitás egy újabb támadás előkészülete lehet. A város közvetlen térségében lévő települések elleni sorozatos rakéta és tüzérségi csapások felerősödése arra utal, hogy ezek a feltételezések nem alaptalanok.

A nemzetközi közösség – Oroszország folyamatos tagadása ellenére – egyértelmű bizonyítékokra hivatkozva már biztosnak mutatkozik abban, hogy Oroszország fegyveres támogatást nyújt a Kelet-Ukrajnában harcoló lázadó erőknek. Maga a Minszkben, Vladimir Putin által is aláírt egyezmény nehézfegyverek kivonására vonatkozó pontja is tartalmazott kizárólag Oroszországban hadrendben lévő fegyvertípust. John Kerry, amerikai külügyminiszter sajtó előtt tett megjegyzéseivel világossá is tette: az Egyesült Államok biztos abban, hogy Moszkva katonai támogatást nyújt a szeparatisták részére, és a tűzszüneti egyezmény aláaknázása miatt újabb szankciókat vezetnek be a jövőben Oroszországgal szemben.

Az említett események és folyamatok, valamint a várható további eszkaláció fényében immár az Európai Unió számára is világossá vált, hogy a diplomáciai eszközöktől semmilyen tényleges eredmény nem várható el, csak ha azokat kellően erős szankciókkal támasztják alá. Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének a napokban tett kijelentései alapján a következőkben az Unió is egy – a múltban képviselthez képest – mindenképpen keményebb álláspontot fog képviselni.

http://www.npr.org/blogs/thetwo-way/2015/02/23/388388069/ukraine-says-it-can-t-withdraw-weapons-citing-attacks-during-truce

http://www.bbc.com/news/world-europe-31567577

http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2015/02/150220-statement-tusk-ukraine/

http://www.reuters.com/video/2015/02/19/soldiers-killed-in-debaltseve-withdrawal?videoId=363241066

http://www.reuters.com/article/2015/02/23/us-ukraine-crisis-idUSKBN0LR0L920150223

Balla Dániel

Az ukrán dilemma: Európa vagy Oroszország?

Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta egyfajta kompország szerepét tölti be Európa és Oroszország között, hol Európához közeledik, hol pedig Oroszország kegyeit keresi. Az országot kulturális kettőssége és gazdasági érdekei mindkét irányba húzzák, azonban az Európa és Oroszország közötti fokozatos elhidegülés miatt az ország mozgástere teljesen beszűkült.

A Szovjetunió felbomlásával létrejövő Ukrajnának már születésétől fogva hasonló problémákkal kellett szembenéznie, mint Közép-Kelet-Európa számos más országának: a homogén nemzetállam hiányával. Az ország lakosságának mindössze 70%-a ukrán nemzetiségű, a legjelentősebb az orosz kisebbség, mely az ország keleti területeire koncentrálódik. Ukrajnát egy élesen kirajzolódó kulturális törésvonal osztja egy nyugati részre, melynek többsége büszkén hangoztatja ukrán identitását és Európához való tartozását és egy keleti részre, mely többségében inkább ruszofil és Oroszországban látja a legfőbb szövetségest és a jövőt.

Ukrajna nyugati területei történelmi okok miatt is sok szállal kapcsolódnak Európához, elég csak a sokáig Habsburg fennhatóság alatt álló Galíciára vagy Lviv városának Habsburg korból származó nevére, Lembergre gondolni. Ezzel szemben a Krím - amit 1954-ben Hruscsov ajándékozott az Ukrán SSZK-nak - és a keleti területek történelmileg inkább Oroszországhoz tartoznak, a lakosság egy jelentős részének orosz az anyanyelve és orosznak is vallja magát. Ez a kettősség látható volt minden ukrán elnökválasztás alkalmával, de talán a 2004-es választási adatokon volt a leginkább tetten érhető, mikor az Európa párti Juscsenko és orosz párti Janukovocs támogatottsága két részre vágta az országot.

Az éppen aktuális elnökválasztások így mindig fordulópontot jelentenek az ország életében: ha oroszpárti elnök nyert, akkor enyhe közeledés volt megfigyelhető Oroszország felé, ha pedig nyugatpárti elnök került a bársonyszékbe, akkor Ukrajna enyhén eltolódott Európa irányába. Ez a hintapolitika működőképes volt a 90-es és a 2000-es években. Ennek egyik oka, hogy ebben az időben a fiatal Oroszország is csak kereste az identitását és felmerült annak a lehetősége is, hogy egy sokkal szorosabb kapcsolatot alakít ki Európával. Azonban a 90-es évek közepére egyértelművé vált, hogy Oroszország nem követi ezt az utat, nem vált a nyugat részévé, de sikerült kilábalnia a Szovjetunió szétesése utáni gazdasági káoszból és katonailag is megerősödött. Jól látható, hogy ahogy nyeri vissza az erejét, Oroszország egyre kevesebb mozgásteret hagy a korábbi tagköztársaságoknak, igyekszik őket sakkban tartani, továbbá megfigyelhető egyfajta orosz imperializmus is, ami az Eurázsiai Unió eszméjében csúcsosodik ki.

Ukrajna korábban vázolt kettős identitása visszaköszön az ország külpolitikájában is: egyrészt, az ország számára kulcsfontosságú az olcsó energia, amit Oroszország biztosít, továbbá nem elhanyagolható az a tény, hogy a szovjet időkben egy gazdasági egységet alkottak és ez a gazdasági kapocs megmaradt, így az ukrán termékek legnagyobb felvásárlói még ma is az oroszok.

Ez érthető, de mi szól Európa mellett? Mi az, amit Európa tud nyújtani? Az ukrán termékek gyenge minőségűek, nyugaton nem versenyképesek, így az EU nem jelent potenciális piacot, továbbá az EU is rá van szorulva az orosz energiahordozókra. Mi lehet mégis Európa varázsa? A válasz egyszerű: a nyugati jólét, amit a szegény Ukrajna az európai gazdaságba való lassú betagozódással igyekezhet elérni. Azonban Ukrajna szerencsétlenségére megromlottak az európai-orosz kapcsolatok, így vége az eddigi két kapus játéknak, színt kell vallani és oldalt kell választania, bár erre önerőből már csak minimális lehetősége maradt.

Kele Balázs

Ukrajna úton a veszélyes ösvényen

Ukrajna állást foglalt Oroszországgal szemben, az ez év novemberében megalakult parlamenti koalíciója által, mely a NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) országaihoz való csatlakozás mellett hozta meg döntését. Porosenko, ukrán elnök, eltökélten kitart a kitűzött reformok és az ország semlegességének feladása mellett, mit sem törődve a keletről várható reakcióval és a szűnni nem akaró agresszióval.

A tavaly októberi választások változást hoztak a parlamenti összetétel tekintetében, kedvezve a Nyugat-barát csoportosulásoknak, melyek meg is ragadták az alkalmat arra, hogy érvényre juttassák törekvéseiket. Az öt pártból létrejött koalíció – Petro Porosenko Blokkja, a Jacenyuk által vezetett Népfront, az Önsegély Párt, Ljasko radikális pártja, valamint Timosenko irányítása alá tartozó Haza párt – megegyezést írt alá, mely szerint célul tűzik ki az ország NATO-hoz való csatlakozását.

Porosenko reformtervezeteivel igyekszik megteremteni az ehhez szükséges alapot a határokon belül, többek között megcélozva a túlzott központosítás felszámolását és intézményi stabilitást, hogy az ország olyan nemzetek feletti csoportosulásokhoz tudjon tartozni, mint az Európai Unió vagy a NATO.

Ukrajna egyébként régóta tagja a NATO együttműködési programjainak: a Partnerség a Békéért Programnak, illetve az Euró-atlanti Partnerségi Tanácsnak, melyek egymást kiegészítő intézmények. Emellett működik az úgynevezett Ukrajna Bizottság is, mely szintén a NATO-val való együttműködést és párbeszédet hivatott fenntartani.

Egy, a koalíciós megállapodás kidolgozása előtti felmérés alapján, az ukrán lakosság több mint fele nyilatkozott pozitívan a csatlakozással kapcsolatban és negyed részük ellenezte. A kisebbség jelenléte azonban nem hagyható figyelmen kívül az országban, és az ő állásfoglalásuk nem szerepel ebben a statisztikában. Az orosz-barát keleti területek jelenleg nem fordítanak figyelmet erre a kérdésre és nem is áll érdekükben.

Köztudott, hogy Oroszország a varsói szerződés megszűnése után kifejezetten ellenezte a volt tagok csatlakozását a NATO-hoz, és felhívta a szervezet figyelmét arra, hogy hatáskörét nem terjesztheti ki irányába. Ukrajna mindig is egyfajta határvonalat képezett az érdekszférák között, azonban most a központi kormányzat állásfoglalása szerint kilép ebből a semleges státuszából. Olyannyira, hogy Porosenko elnök nemrégiben igényét fejezte ki a NATO felé, arra, hogy ne pusztán sérülést nem okozó védelmi eszközökkel, hanem korszerű fegyverekkel is támogassa Ukrajnát az agresszió visszaszorítása érdekében.

Források:

http://www.origo.hu/itthon/20141121-ukrajna-a-nato-hoz-csatlakozna.html
http://www.hirado.hu/2014/12/23/ukrajna-dontott-a-nato-csatlakozas-szandekarol/
http://www.president.gov.ua/en/news/31289.html
http://www.nato.int/docu/review/2007/issue2/hungarian/art5.html
http://www.parameter.sk/rovat/kulfold/2015/02/05/ukran-valsag-porosenko-fegyvereket-ker-nato-tol

ENSZ Biztonsági Tanács vs. Kelet-Ukrajna – mikor lesz előrelépés?

A tavaly február óta húzódó ukrán-orosz konfliktus tovább eszkalálódik. A 2015. február 15-től életbe lépő második minszki tűzszünet eddig nem érte el a kívánt hatást, az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) pedig, a többi Nyugat-Európai állammal együtt ragaszkodik a konfliktus békés úton való megoldásához.

Az ENSZ BT elsődleges célja, hogy minél hamarabb lezárja Európa keleti határán dúló fegyveres és elhúzódó konfliktust. Az eddig erre tett erőfeszítések azonban kevésnek bizonyultak, mivel Kelet-Ukrajna területén továbbra is folynak a fegyveres harcok.

A közel egy éve tartó háborús állapot megváltoztatását leginkább az gátolja, hogy Oroszország is a BT állandó tagja, s mint olyan, vétójoggal rendelkezik. Így képes blokkolni a döntéshozatal folyamatát, vagyis a BT sosem lesz képes olyan határozatot elfogadni, amiben a katonai erő bármily módon való bevetéséről szó esne.

Oroszország nyilvánvalóan nem fog egy olyan határozat mellett szavazni, amely a katonai erő bevetésére irányul, ezért eddig legtöbbször csak olyan megoldások születhettek, amelyek elítélik az erőszakos fellépést minden érintett fél részéről és szorgalmazzák a humanitárius és emberi jogok betartását az érintett területeken.

Ukrajna a napokban ismét az ENSZ-hez fordult segítségért. Arra kérte a BT-t, hogy az ország keleti részébe küldjenek békefenntartókat annak érdekében, hogy a minszki megállapodásba foglalt tűzszünetet betartassák. Oroszország erre úgy reagált, hogy a minszki megállapodás képezi az alapot ahhoz, hogy a tűzszünet létrejöjjön, nem kellenek a békefenntartók. Mint a BT állandó tagja, képes arra is, hogy akár megvétózza a békefenntartók kiküldését Kelet-Ukrajnába.

Egyelőre a BT kezét a saját Alapokmányának szabályai kötik meg. Jelen állás szerint, hacsak az oroszbarát szeparatisták és az ukrán hadsereg katonái le nem teszik a fegyvert, lehetőleg egyszerre, akkor nem elképzelhető és nem kivitelezhető az a fajta tűzszüneti megállapodás, amit Minszkben kötöttek.

Ebből a konfliktusból az következik, hogy az ENSZ-nek, mint nemzetközi békefenntartó szervezetnek újra kell gondolnia a működési struktúráját, ha meg akarja fékezni a további fegyveres összecsapásokat Kelet-Ukrajna területén.

Való Melinda

http://www.securitycouncilreport.org/chronology/ukraine.php

http://www.securitycouncilreport.org/un-documents/ukraine/

http://www.reuters.com/article/2015/02/19/us-ukraine-crisis-idUSKBN0LN16320150219

http://www.bbc.com/news/world-europe-31436513

2015. február 23., hétfő

A Birodalom játékterében

Szinte meg sem száradt a tinta a Minszkben aláírt tűzszüneti egyezményen, máris újabb hullámban borítják el Kelet-Ukrajnát a harcok. A Nyugat láthatólag tehetetlenül szemléli, mint törik meg lépésről-lépésre az ukrán hadsereg ellenállását az oroszbarát szakadárok. Félő, hogy nemcsak a keleti tartományok, Donyeck és Luhanszk, hanem egész Ukrajna az orosz nagyhatalmi játszma áldozatává válik - a történelemben nem először.

Ukrajna nem a 2014-es események kapcsán került be az orosz külpolitika látóterébe. Az ország szovjet tagköztársaságként létezett a Szovjetunió 1991-es felbomlásáig. A látszólagos egység, a nyelvi, kulturális és vallási hasonlóságok dacára a viszony sosem volt felhőtlen a két nép, ukránok és oroszok között. Elég itt csak a Szovjetunióban erősen élő orosz nacionalizmus megnyilvánulásaira utalni: a holodomor néven ismert, Moszkvából jóváhagyott tömeges éhhalálra, vagy a késői szocializmus látszólag indokolatlan gázkorlátozásaira. Mindezek célja az ukrán nemzetiség tudatos ellehetetlenítése volt. Az orosz birodalomtól független, kérészéletű Ukrajna 1918-ban gyanakvóvá tette a későbbi szovjet vezetést az ukránokkal szemben. Az ezt megelőző cári időszak sem volt sokkal kedvezőbb az ukránok számára: mint a legtöbb nemzetiség, ők is csak a klasszikus orosz imperializmus alattvalóiként létezhettek. Ez az alávetett állapot gyakorlatilag a XVII. század végétől állandósult.

Az orosz érdek nagyhatalmi játéktérként fogta fel azt a területet, ahol a mai Ukrajna fekszik. Miért volt ilyen fontos ez a terület az orosz birodalmi terjeszkedés szempontjából? A kulcs a Fekete- tenger, egészen pontosan, a meleg tengeri kikötők. Nagy Péter cártól kezdve, aki alapvetően megváltoztatta Oroszországot azzal, hogy ablakot kívánt nyitni Európára, a kontinens felé fordulás meghatározó geopolitikai cél volt az összes államformáció számára. A lehetőségek azonban merőben korlátozottak: a Baltikumon kívül az egyetlen alternatíva a Fekete-tenger térségének megszerzése, és megtartása. A cárokat és a szovjet vezetést, majd a két letűnt birodalom szellemét megidéző új, putyini Oroszországot szintén élénken foglalkoztatja a kérdés. A játéktérbe való belépésre mindig lehetett találni indokot. Hajdan a törökök által fenyegetett ortodoxok, ma az „ukrán nacionalista junta” által veszélyeztetett orosz többségű ukrán területek védelme az ürügy a beavatkozásra, ám a cél ma is ugyanaz, mint kétszáz éve: a meleg tengeri kikötők által biztosított jelenlét a Fekete-tengeren. Ehhez viszont egy oroszbarát, vazallusként funkcionáló Ukrajnára lenne ideális: bár az orosz vezetés talán jobban örülne egy, a „birodalom” keretein belül vegetáló Ukrajnának. Egyszóval: ha visszaállna az a helyzet, ami a „régi, szép időkben” volt: akár a cári, akár a szovjet impérium korszakában.

Tóth Bálint Péter

Békekonferencia vagy civil fórum? - avagy a kis hal is hal?

Szlovákia kiemelt helyet kap az ukrajnai válság kezelése kapcsán, ráadásul egy nagyrészt magyarlakta város, Kassa (Košice) ad otthon a márciusi békekonferenciának. A rendezvény valóban lezajlik majd, csak épp nem olyan szinten, ahogyan azt elsőre a miniszterelnök remélte.

Robert Fico szlovák miniszterelnök már a válság kitörésekor határozottan állást foglalt Ukrajna szuverenitásának megtartása mellett, akkor még teljes mértékben támogatta az Európai Unió által elfogadott eszközöket is a válság megfékezésére. A válság kicsúcsosodása során azonban a miniszterelnök sajátos álláspontja többször is felhívta a sajtó figyelmét az országra.

Az első konfliktus akkor jelent meg, amikor az EU szigorítani kívánta Oroszországgal szemben bevezetett szankciókat, míg a szlovák miniszterelnök az enyhítés mellett érvelt. Állítása szerint addig nem kell a már létező szankciók mellé újabbakat bevezetni, amíg nem tudni, hogy azok működnek-e. Amellett is érvelt, hgoy ezen szankciók negatív hatással vannak országa gazdaságára. (Végül új szankciók kerültek bevezetésre). Ekkor felröppent az a feltételezés is, miszerint Fico talán orosz ügynök.

A miniszterelnök már a kezdetek kezdetén leszögezte, hogy nem kívánja erőszakkal, megoldani az ukrán-orosz fegyveres konfliktust, ám humanitárius segítségnyújtás különböző ösztöndíjak, ruházat, élelmiszer és gyógyszerek formájában továbbra is várható az országtól.

Február 12-én a brüsszeli EU-s csúcsértekezleten ismét külön utat kívánt járni, kifejezésre juttatta ugyanis, hogy Szlovákia nem kívánja felfegyverezni Ukrajnát, de azt is leszögezte, hogy mindettől függetlenül elfogadja, ha a minszki tűzszünet következtében más NATO-tagállam élni kíván ezzel a lehetőséggel. Úgy véli azonban, hogy már csak ez a lépés hiányzik ahhoz, hogy egy hosszú háború kezdődjön Szlovákia szomszédságában.

A miniszterelnök február 14-én egy szlovák politikai műsor élő adásában jelentette be, hogy Szlovákia új szintre lépett: Kassa városa ad otthont a március 6-7-én megrendezésre kerülő békekonferenciának. Az azonban kérdéses, hogy érdemileg mennyit tesz majd hozzá a rendezvény a konfliktus kezeléséhez, ugyanis még nem teljesen egyértelmű, milyen szinten zajlik majd a konferencia, valamint a meghívottak listáját sem tisztázták. Míg a Pravda című szlovák napilap tényként közölte, hogy Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter, Bohulas Sobotka cseh elnök és Werner Faymann osztrák kancellár is részt vesz majd, a SME szlovák napilap utánajárt a dolgoknak: a német nagykövetségnek nincsenek információi a külügyminiszter érkezéséről, Sobotka elnök szóvivője szerint meghívót sem kaptak, valamint az érintett hivatalok vezetői sem kaptak tájékoztatást, jolott egy hasonló kaliberű konferencia szervezését hetekkel korábban meg kell kezdeni.

A SME utánajárásának köszönhetően végül kiderült, hogy csupán egy civil fórumról van szó, amelyet az ASA civil szervezet kezdeményezett német-orosz és német-ukrán civil fórumokkal karöltve. Mivel a szervezet alapítója, Vladimír Faič ma a Smer (Robert Fico pártja) képviselője, tévesen kötötték a párthoz a rendezvényt. Faič azt is cáfolta, hogy Angela Merkel kérte volna fel őket a lebonyolításra.

Fico (és ezzel Szlovákia) újra elkövette azt a hibát, amikor azt hitte, nagyobb játékossá vált a nemzetközi porondon, mint ahogy az a valóságban létezik. Egy békekonferencia valóban megrendezésre kerül Kassán, azonban az nem kormányrendezvény lesz.