2014. március 26., szerda

Az európai „autótörténelem” vége?

Európa még mindig a világ több vezető autógyártójával büszkélkedhet, mégsem hunyhatunk szemet az aggasztó tendenciák felett, melyek az Unió világpiaci részesedését jellemzik – hívja fel a figyelmet a London Translations honlap, Nemzetközi üzleti kapcsolatok oldalán olvasható egyik cikkében. A március 17-én, hétfőn napvilágot látott cikk számos okot feltár a jelenség hátterében, de tény, hogy az EU egy harmados autóipari részesedése mintegy tíz év alatt egy negyedre zuhant.

Mialatt a recesszió végetérni látszik, és a gazdaság is lassan, de biztosan rendeződik, a gazdasági világválság utórezgéseit még kétségtelenül sokáig érezni fogjuk. Az adatok magukért beszélnek. A hivatalos mutatók alapján az EU-ban állították elő a világ személyautó termelésének egy harmadát, 2000-ben 35,9, 2005-ben pedig 34,1 százalékát. Ez az arány 2012-re drámaian leesett, mintegy 26 százalékra.

Napjainkban az autóipar volt az egyik szektor, melynek súlyos nehézségekkel kellett szembenéznie, habár ezeket a nehézségeket nem csak a pénzügyi összeomlás jelentette. Andor László, foglalkoztatásért, szociális ügyekért és a társadalmi összetartozásért felelős európai biztos szerint az ipar jelentős szerkezeti változáson megy keresztül, ami a globalizációnak és a nemzetközi határok megszűnésének köszönhető, és ez a kereskedelemre is kihat – számol be a honlap. Az ilyen időkben a protekcionista hozzáállás kifizetődő az üzletben. Az olyan blokkok, mint az Európai Unió is, pedig összetartanak, hogy minél több tagállam vészelhesse át a nehéz időket annyira sértetlenül, amennyire csak lehetséges.

A termelési trendek megváltozásáért felelős számos tényező közül a legfontosabb a fejlődő országok megnövekedett befolyása. Az ezredfordulót követő évtizedben a BRIC országok, Brazília, Oroszország, India és Kína, részesedése a világpiacból 8,4 százalékról 33,5-re nőtt.

Kína Franciaországban

Akár a gazdasági válság okozta visszaesés, akár a globalizációval járó ipari struktúraváltozás áll az EU autóiparának baljós hanyatlása mögött, tény, hogy a fejlődő gazdaságok nem kímélik gyengülő riválisaikat. A válságból való kilábalást kínáló külföldi tőke pedig lassan kiszorítja Európát történelmi cégeiből.

A PSA Peugeot Citroën és a kínai Dongfeng 3 milliárd eurós tőkeegyesítésről egyezett meg február 18-án, kedden, mellyel a francia autógyártó több időhöz juthat, hogy üzletét ismét felvirágoztassa. Ez új vezetőséget is jelent, mellyel vége szakad a két évszázadot meghatározó családi irányításnak. A Peugeot és a Dongfeng egyenlőre egy irány egyezményt írt alá, tudta meg a Reuters két megbízható forrásból is az aláírás február 19-ére, szerdára tervezett hivatalos bejelentése előtt.

Források:

http://www.londontranslations.co.uk/international-business-relations/globalisation-impacts-european-car-industry/


http://www.theglobeandmail.com/report-on-business/international-business/asian-pacific-business/dongfeng-deal-buys-time-and-new-blood-for-peugeot/article16936464/

Válasz az ENSZ kritikájára: Ferenc pápa kinevezte a kiskorúak védelmére felállított bizottság tagjait


Az ENSZ gyermekjogi bizottsága 2014. februári jelentésében elégtelennek nevezte a Vatikán fellépését a kiskorúak ellen elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban. A Szentatya a Vatikán elleni előítélettel magyarzázza az ENSZ-bizottság jelentését, véleménye szerint az Egyház minden esetben átláthatósággal és felelősséggel járt el. A Szentatya szerint a kiskorúak védelme az Egyház prioritásai közé kell, hogy tartozzon.

A vatikáni reformokat kidolgozó nyolcfős bizottság 2013. decemberében vázolta fel az ifjúságvédelmi bizottság felállításának tervét, amelyre a pápa egyből rábólintott. A Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottságának tagjait a pápa 2014. márciusában nevezte ki. A testület tagjai mind magasan képzett szakemberek: Catherine Bonnet francia pszichológus, Sheila Hollins brit pszichiáter, Hanna Suchocka volt lengyel miniszterelnök és volt szentszéki nagykövet, Claudio Papale olasz jogász, Humberto Miguel Yánez argentínai jezsuita teológus, Hans Zollner német jezsuita akadémikus és Sean Patrick O'Malley amerikai bíboros. A csoport nyolcadik tagja az ír Marie Collins, aki gyermekkorában maga is erőszak áldozatává vált.

A Bizottság összetétele még változhat, mivel a testület tagjainak feladata további tagjelöltek megnevezése – melynél különösen ügyelnek arra, hogy a csoportba a világ minden tájáról érkezzenek szakértők. A testület feladata továbbá struktúrájuk véglegesítése, valamint célkitűzéseik és felelősségük pontos meghatározása.

A Bizottság eszköztárában szerepel a nevelés a gyermekekkel való visszaélés megelőzésére, a büntetőjogi eljárás elindítása a kiskorúak elleni sértések esetén, valamint polgári és kánonjogi kötelességek és felelősségek rendszerezése. Ferenc pápa szerint az Egyháznak ezen a területen a jövő fele kell néznie anélkül, hogy közben megfeledkezne a múltról.

2014. március 25., kedd

A cseh gazdaság új vizekre evezhet

Lobbytevékenységet kíván folytatni a számos üzletember támogatását is magának tudó cseh egyesület, mely a Duna-Odera-Elba kereskedelmi hajóútvonalat lerövidtené és csak az Oderára korlátozná.

Az időközben kevésbé praktikusnak tűnő Duna-Odera-Elba korridor helyett egy rövidebb vízi útvonal kialakításának ötlete merült fel, mely csak az Odera folyón valósulna meg. Ennek következtében Kędzierzyn-Koźle nevű lengyel várostól kibővülne az Odera hajózhatósága. Így a folyó Észak-Moraviatól hajózhatóvá válna és az ipari régiót összekötné a Balti-tengerrel.

Jan Skalický, aki az ötlet támogatóinak egyesületét képviseli, kifejtette, hogy így az ostravai bányászrégió összeköttetésbe kerülne Lengyelországgal, valamint a német kikötőkkel és a Balti-tengerrel, mely fellendteni az országok közti kereskedelmet. Az eredeti Duna-Odera-Elba mellett is megvalósíthatónak tartanák a tervet, viszont akkor az új csatorna jelentősége csökkenne.

A terv minimális költsége 84 milliárd Ft-nak megfelelő cseh korona körül mozog, melyet Skalický véleménye szerint meg lehetne oldani EU-s pénzből.

Lengyelországnak is el kell fogadnia a projektet ahhoz, hogy megvalósulhasson, és a közel 50 km-es érintett partszakaszát a feladatra alkamassá tennie. Ez nem elképzelhetetlen, ugyanis a két ország politikusai már évek óta emlegetik a témát találkozóik alkalmával.

 A Közlekedésügyi Minisztérium csak óvatosan fogalt eddig állást az ügyben, amit lehet, végül Miloš Zeman elnök leszavaz, mivel ő továbbra is nagyban gondolkodik, hiába bírálják azzal, hogy gazdaságilag, környezetvédelmileg fenntarthatatlan a három folyót magába foglaló extrémen költséges rendszer, valamint az érintett országok sem jutottak eddig konszenzusra a megvalósítást illetően.



Források:
http://www.praguepost.com/eu-news/37866-czech-fans-of-water-canal-eye-new-plan-on-border
http://praguemonitor.com/2014/03/13/hn-minister-halts-plans-danube-oder-elbe-corridor

Ki nevet a szlovák elnökválasztás végén??
Tovább élesedik a politikai küzdelem a szlovák államfőválasztás következő, március 29-ei fordulója előtt; az első fordulóból továbbjutott Robert Fico kormányfő és a független Andrej Kiska vállalkozó a kampány utolsó hetében is mindent megtesznek támogatottságuk növelése érdekében. Az elnök személyének kérdése mind a politikai élet szereplőit, mind a közvéleményt megosztja, így a második, egyben utolsó forduló még akár meglepetést is okozhat.
A március 15-ei választás sok szempontból az előrejelzéseknek megfelelően alakult, Andrej Kiska és Robert Fico kerültek be a szombati fordulóba, illetve Bárdos Gyula, az első magyar elnökjelölt ötödik helyen 5,1 %-kal végzett. Ugyanakkor a vártnál jóval szorosabb, Fico számára kevésbé kedvező eredmények születtek: a miniszterelnök a szavazatok 28 %-át kapta a felmérésekben jelzett 37 %-kal szemben, míg ellenfele a voksok 24 %-át szerezte meg. „Az ellenzék velem szemben akár a sátánt is hajlandó lenne támogatni” – jelentette ki Fico, aki érdekes és kemény küzdelemre számít a második fordulóban is. Kiska szintén azt mondta, hogy nyílt, de súlyos küzdelemre van kilátás, és leszögezte, hogy „mindenkit meg fogok szólítani, akinek a jelöltje nem jutott a második körbe”.
Szakértői vélemények szerint a gyors, hatékony mozgósítás fogja eldönteni a 29-ei választás eredményét; Kiska ugyanis egyre magabiztosabban, ügyesebben lép fel a különböző fórumokon, így Fico eddigi politikai tapasztaltságából származó előnye folyamatosan csökken. Az elmúlt pár hétben a jelöltek tehát valóban komoly kampánytevékenységet folytattak, a vitaműsorokban, munkatalálkozókon, sajtótájékoztatókon igyekeztek minden, korábban meg nem szólított csoport támogatását, bizalmát  megszerezni, illetve a másik felet meggyengíteni.
Az egyre erősödő politikai harc nem maradt mentes a botrányoktól, rágalmazásoktól, szóbeszédektől és konfliktusoktól sem. Robert Fico például cáfolni kényszerült a pozsonyi Pravda-ban megjelent politikai pályafutásának végével kapcsolatos híreket; Kiska feljelentést fontolgatott Fico ellen, aki egy korábbi alkalommal uzsorásnak nevezte a vállalkozót; emellett továbbra is kérdéses, hogy ki helyezte el a Kiska elleni óriásplakátokat.
A kampány során elkerülhetetlen volt a magyar kisebbség szerepének, a magyar kérdésnek a megjelenése, előtérbe kerülése. Egy televíziós vita során Fico a koszovói függetlenség kapcsán úgy érvelt Kiska álláspontjával szemben, hogy Koszovó elismertetése Szlovákia területi épségének veszélyeztetését jelenti, ezzel képviselve a szlovákok dél-szlovákiai magyar kisebbség elszakadásától való félelmét. Ugyanakkor a kormányfő a győzelem érdekében meglepő lépésre szánta el magát – figyelmen kívül hagyva a magyar nemzetiséghez fűződő viszonyát, velük szemben tanúsított eddigi magatartását –, a támogatásra buzdító plakátjain magyar nyelven is feltüntette a köszönetnyilvánítást.
Pár nappal a választás előtt a győzelmi esélyek nagyon kiegyenlítettek. Fico mellett áll a Matica Slovenská konzervatív nacionalista kulturális szervezet, a római katolikus egyház képviselőjeként Ján Chryzostom Korec bíboros és a kis támogatottságú, parlamenten kívüli Modern Szlovákia Pártja. Emellett a kormányfő a jobboldal megosztottságát, bizonytalanságát is a maga javára fordíthatja. Ezzel szemben Andrej Kiska több jobboldali elnökjelölt és szavazóik, a Híd elnök, Bugár Béla és a magyar kisebbség támogatását élvezi.
A 2014-es államfőválasztás – az eredménytől függetlenül – fordulatot jelent és döntő jelentőségű a szlovák politikai gyakorlatban és a magyar kisebbség életében. Kérdés, hogy melyik irányba lesz elmozdulás és hogyan változik a szlovákiai magyarok helyzete…
Forrás:



NATO tagként Törökország terroristákat segít Szíriában

Törökország saját légterének megsértésére hivatkozva lelőtt egy szíriai repülőgépet a hétvégén, amely napok óta az Al-Kaidaval kapcsolatban álló al-Nusra Front és iszlamista csoportok ellen harcolt Nyugat-Szíriában. A szír rezsim a törököket már régóta vádolja a felkelők katonai támogatásával, valamint a határátkelés engedélyezésével. Eközben Erdogan otthon letiltja a Twittert, kampányol, de a NATO, az ENSZ és az Egyesült Államok is hallgat. 

A nyugat-szíriai Latakia tartomány Kaszab városa körüli több napja folyó harcok során már körülbelül 70 ember halt meg, felkelők és szír katonák egyaránt. A tartomány, amelyből maga Bashar al-Assad családja is származik, többségében örmények és alaviták által lakott terület.  Kulcsfontosságú városról van szó, hiszen a török határ egyetlen, a még kormány kezén lévő átkelőjéért folyik a harc, melyben már az elnök unokatestvére, Hilal al-Assad is életét vesztette.

Vasárnap, a dzsihadistákat és iszlamistákat - Ahrar al-Sham és Ansar al-Sham elnevezésű milíciákat - visszaszorító csatában egy, a hadsereghez tartozó repülőgépet lőttek le a törökök a határ túloldaláról.  A török hadsereg arra hivatkozott, s ezt kampánybeszédében Erdogan elnök is üdvözölte, hogy többszöri figyelmeztetés után a szír gép belépett Törökország légterébe, s így lelőtték. Arról, hogy valójában milyen irányból, és pontosan hol repült a gép, különböző nézetek léteznek. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja szerint a kigyulladt repülő végül Szíriában landolt, de a pilótának sikerült katapultálnia. 

A szír légierő példátlan és indokolatlan agressziónak minősítette a török hadsereg fellépését, s nemrég az Egyesült Nemzetek Szervezetében is jelezte, hogy a török hadsereg komoly katonai támogatásban részesíti az USA által is terrorista szervezetként elismert al-Nursa Frontot és a fent említett iszlamistákat. Több blog és független hírforrás szerint is felkelő táborok vannak Törökország területén, s Kaszab környéki szemtanúk arról számoltak be, hogy a török tüzérség és a különleges erők is harcolnak a szír hadsereg ellen. Hogy az erő fitogtatása Erdogan kampányának a része-e, nem tudhatjuk, azonban érdekes, hogy a mainstream médiában minderről nem hallunk semmit.  


Forrás: 
http://rt.com/news/syrian-jet-down-turkey-681/
http://m.dailystar.com.lb/News/Middle-East/2014/Mar-25/251260-syria-rebels-launch-northern-offensive-after-heavy-losses.ashx
http://www.dailystar.com.lb/News/Middle-East/2014/Mar-24/251160-war-kills-assad-cousin-turkey-tensions-rise.ashx#axzz2wzKifjm8
http://nsnbc.me/2014/03/23/downing-of-syrian-jet-part-of-turkish-military-offensive-against-syria/
http://landdestroyer.blogspot.com.au/2014/03/urgent-natos-turkey-providing-air.html

Martonyi János is Bosznia-Hercegovinába látogat

A hárometnikumú Bosznia-Hercegovinát, melynek lakossága 48%-a bosnyák, 37% -a szerb és 14%-a horvát, önállóságának első pillanatától kezdve társadalmi feszültségek és politikai konfliktusok jellemezik. 1992-ben az ellentétek véres háborút generáltak, melyet 1995 decemberében a Daytoni békeszerződés zárt le. A szerződés létrehozta a szövetségi államot, benne két tagköztársasággal: a Bosznia-Hercegovinai Föderációval, és a Boszniai Szerb Köztársasággal. Azonban az ország nem bizonyult működőképesnek, és 2014 februárjától máig tartó újabb demonstrációk kezdődtek, az ország nagyvárosaiban a gazdasági helyzet és az életszínvonal javításáért, melyben az EU segítségét kérik.

A Fena (Bosznia-Hercegovinai Föderáció Hírügynökség) által közzétett információk szerint Bosznia-Hercegovinába négy EU tagállam külügyminisztere is két napos látogatást tervez március 27 és 28- a között. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter, William Hague brit, a horvát külügyminiszter Vesna Pusić, és a Magyarország képviseletében Martonyi János. Látokatásuk célja B&H EU-hoz való felzárkóztatásának, és az ország stabilizálásárát elősegítő tárgyalások - írja a Sarajevotimes.com.

Sebastian Kurz mácius 5-ei Budapesten tett bemutatkozó látogatása során Martonyi Jánossal megegyeztek az ügyben, hogy szoros együttműködésre törekednek uniós- és nemzetközi kérdésekben. „Éppen ezért  döntöttek arról, hogy  közösen lépnek fel bosznia-hercegovinai helyzet rendezésének ügyében is“- olvasható a Kormányportálon. Így a két napos boszniai látogatást is együtt tervezi megtenni a két külügyminiszter.

Magyar részről a Boszniához fűződő történelmi, poltikai és gazdasági kapcsolatok meghatározóak.  Szíjjártó Péter a február 19-ei Ermina Salkicevic-Dizdarevic, bosnyák külkereskedelmi és külgazdasági miniszter-helyettessel való tárgyalásai során előkerültek a két ország közötti kapcsolatok további mélyítése, amelynek első lépése a Budapest-Szarajevó közvetlen vonat újraindítása lenne. Ezen felül a magyar vállalatok készen állnak segítséget nyújtani a bosnyák közlekedési és energiahálózat modernizálásában, valamint mezőgazdasági és turisztikai együttműködésről szóló megállapodást is hamarosan aláírásra kerülnek. Ezen felül fél száz ösztöndíjas hallgató érkezik szeptembertől magyar egyetemekre tanulni.

A február elején elkezdődött zavargások után a tüntetések intenzitása csökkent, azonban a nagyvárosok központjaiban továbbra is megjelennek a kormány leváltását követelő tömegek. Az ország stabilizálása érdekében viszont megmozdulni látszanak az Unió tagállamainak külügyminiszterei és az Uniós képviselői, köztük a magyarok is. Tehát az egykor téli olimpiának is helyszínül szolgáló ország talpra állítása érdekében elkezdtek mozgolódni az európai országok diplomáciai vezetői, viszont konkrét döntés és megoldás a boszniai helyzet rendezésére továbbra sem született.

Források:

Rózsa Tibor: NATO kapcsolatok és feladatok Szarajevóban.Budapest, 2013. 6. évfolyam 1. szám. Hadtudományi Szemle.

Az ítélet: halál

Az indiai bíróság meghozta ítéletét a múlt nyáron megerőszakolt fiatal fotóriporter lány ügyében.  A csoportos nemi erőszak vádjával bűnösnek talált 5 férfinak a lehető legsúlyosabb büntetéssel kell szembe nézniük.  Az eset rávilágít arra a súlyos társadalmi problémára, amivel Indiának kell megküzdenie a 21. században.

A 22 éves fotóriporter ellen elkövetett támadás újra visszairányította a világ figyelmét a nők kiszolgáltatott helyzetére és az ellenük elkövetett bűncselekményekre Indiában. Hatalmas port kavart, amikor 2012-ben szintén csoportosan erőszakoltak meg egy fiatal lányt, aki később belehalt sérüléseibe. Ezek az esetek azonban mindennaposnak számítanak, Indiában minden fél órában megerőszakolnak egy nőt.

A jogalkotó ezért szigorított a törvényen, lehetővé teszi a bíróságok számára, hogy a visszaeső elkövetőknek halálbüntetést szabhassanak ki. Az elkövetők közül négyet halálra ítéltek, akik összefüggésbe kerültek egy másik hasonló bűncselekménnyel is. „Az ítélet komoly üzenetet hordoz a többi elkövető számára, elrettentésül fog szolgálni” ezt a belügyminiszter mondta Mumbai-ban, ahol az ítélet megszületett.

Arányaiban minden 1000 férfira 930 nő jut. Első ránézésre a nők száma nem tűnik olyan kevésnek a férfiakhoz képest, de ha ezt rávetítjük az egész indiai társadalomra a végeredmény megdöbbentő.  India lélekszáma meghaladja a 1,2 milliárdot és a számítások szerint ebből 70 millió nő hiányzik, ez Franciaország összlakosságának felel meg.

A becslések szerint 2020-ra hozzávetőlegesen 30 millió többlet lesz házasulandó korú férfiakból. A világtörténelem során ilyen egyenlőtlenségre a nemek között még nem volt példa. Az egyensúly hiánya komoly hatással van az indiai társadalom egészér. Az igazságszolgáltatás illetve a rendőrség igyekszik mindent megtenni a helyzet kezelésére, azonban ez sokszor kevésnek bizonyul.

 

Források:

Újra megalakul a Velencei Köztársaság?

Veneto tartományban népszavazást tartottak a függetlenedésről. Ha rajtuk múlna, elszakadnának Olaszországtól.

Miközben Európa lázasan figyeli a Krím-félszigeten zajló eseményeket, az olaszországi Veneto tartomány múlt héten bejelentette, hogy függetlenedni akar. A történet kevésbé drámai, mint amilyennek hangzik, ugyanakkor érdemes megvizsgálni az események mögötti tendenciákat. Olaszország északkeleti régiója ugyanis egy párnapos internetes népszavazást hirdetett az esetleges függetlenedésről. Az on-line referendum szerint a tartományban élők kb. 55%-a támogatná az autonómiatörekvéseket. Azok közül, akik szavaztak, jelentős többségben voltak az igennel válaszolók, így a nyilvánosságra hozott végleges adatokat úgy közölték, hogy a szavazástól távol maradókat az ellenzők közé sorolták.

Habár a referendumnak semmilyen jogi vagy gyakorlati következménye nincsen, már maga a felvetés és az eredmények is elgondolkodtatóak. Itália hosszú évtizedek óta hordozza a klasszikus észak-dél ellentéteket, és többször is megerősödött az ún. „Lega Nord”, azaz Északi Liga támogatottsága, mely a fejlett Észak-Olaszországot önálló államként szeretné látni, függetlenül az ország középső és déli részeitől. Az okok főként gazdasági jellegűek. A déli régiók messze elmaradottabbak mind ipari, mind infrastrukturális értelemben és a munkanélküliség is elképesztő méreteket ölt, nem beszélve a maffia kizsákmányolásairól. Észak mégsem elégedett a gazdagságával, ugyanis az ottani régiók úgy érzik, az általuk megtermelt javakból sokkal kevesebb jut vissza hozzájuk, mint, ami megilletné őket. A probléma az, hogy eközben a különbségek nem csökkentek az ország két része között, a felháborodás pedig mindkét oldalról egyre inkább Rómát ostromolja: nincsenek megelégedve a központi kormányzat gazdaságpolitikájával, mely szerintük a pénzt elnyeli az igazságos elosztás helyett.

A függetlenségi törekvéseknek azonban történelmi és kulturális gyökerei is vannak. Olaszország államként csupán 150 éves múltra tekinthet vissza, és az „olasz egység” létrejötte inkább az idegen - francia és osztrák - hatalmaktól való felszabadulás, mintsem nacionalista törekvések eredménye volt. Az egyesülést követően az országnak szembesülnie kellett azzal, hogy a földrajzi egységen kívül szinte semmilyen közös vonást nem tudnak felmutatni a korábbi városállamok, királyságok, és a pápai állam. Közös nyelvet kellett létrehozni és a lokálpatriotizmusnál erősebb nemzettudatot. Olaszország a mai napig küzd ezzel az örökséggel. A szóban forgó tartományt, azaz az akkori Velencei Köztársaságot 1866-ban csatolták az alig pár éves Olaszországhoz. Velence (ilyen értelemben a szárazföldi területeivel együtt) ezt megelőzően több évszázadon keresztül volt Európa egyik legfontosabb államalakulata. Ma, tartományként Itália leggazdagabb régiója, önálló történelemmel, önálló nyelvvel, és úgy tűnik, szívesen szentesítené ezt.


A népszavazás egész Európa szempontjából érdekes lehet, és nem csak a krími eset miatt. Pár éve tanúi lehettünk Koszovó kiválásának, és folyamatosak az autonómiatörekvések Spanyolországban a baszkok között, Belgiumban, vagy Székelyföldön. Ha Veneto beáll a sorba, a kontinensnek lassan több önrendelkezést követelő gócponttal kell szembenéznie, mint az első világháborút követően.

Források:

Ausztrál – indonéz kétoldalú katonai megállapodások a láthatáron

Miközben a nemzetközi közösség figyelmét jelenleg az orosz medve köti le, addig a világ keleti részén, több mint ötven ország és nemzetközi szervezet részvételével immáron negyedik alkalommal került megrendezésre a Jakarta Nemzetközi Védelmi Dialógus (JIDD) elnevezésű biztonságpolitikai konferencia. A március 19-20.-a között tartott találkozón először vett részt ausztrál delegáció, melynek vezetője, David Johnston védelmi miniszter, elismerően nyilatkozott az indonéz kollégájával folytatott kétoldalú tárgyalásokról.

A JIDD (Jakarta International Defense Dialogue) először 2010-ben került megrendezésre az indonéz fővárosban. A konferencia célja egy olyan közös platform kialakítása volt, ahol a délkelet-ázsiai régió országai együttesen tudták megvitatni az aktuális biztonságpolitikai kérdéseket és kihívásokat. A tárgyalásokon a védelmi miniszterek és a magas rangú katonatisztek mellett más biztonságpolitikai szakértők és akadémikusok is részt vettek, ezzel is mélyítve a hivatásos és civil szféra közti együttműködést, mely kulcsfontosságúvá vált az elmúlt években.

A JIDD idei fordulójára március 19-20.-án került sor. A kétnapos konferenciára a világ minden tájáról érkeztek nemzeti delegációk, emellett több olyan nemzetközi szervezet, mint az ENSZ, az EU, a NATO, az ASEAN és az IMO (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet) is képviseltette magát. Az idei tárgyalások központi témája a régió tengeri biztonsága és stabilitása volt. Ennek kapcsán a résztvevők - többek közt - megvitatták az Indiai- és Csendes-óceán növekvő gazdasági szerepéből adódó kihívásokat, a haditengerészeti modernizáció szükségességét, valamint azon nem hagyományos kihívásokat (kalózkodás, embercsempészet, pénzmosás), amelyek komoly fenyegetést jelentenek a régió országai számára.

Idén először Ausztrália is meghívást kapott a JIDD’14-re. Az ausztrál delegációt a védelmi miniszter, David Johnston vezette, aki a kétnapos konferencia keretein belül több ízben találkozott indonéz kollégájával, Dr. Purnomo Yusgiantoro-val. Az Ausztrál Védelmi Minisztérium által a konferencia másnapján közzétett sajtóközleményben Johnston igen elismerőn nyilatkozott kettejük táragyalásáról, rendkívül produktívnak nevezve azt. A közleményből - többek közt - az is kiderül, hogy a már folyamatban lévő bilaterális katonai megállapodások sora bővülni fog a két ország között, érintve például az ausztrál haditengerészeti eszközök (C-130H típusú szállító repülőgépek és Bushamster típusú páncélozott járművek) exportját is. Az ausztrál – indonéz tengerészeti együttműködés azért is különösen fontos a régió viszonylatában, mert a tengeren történő illegális bevándorlás igen feszült viszonyt eredményezett a két ország között az elmúlt években. Mindazonáltal Johnston módfelett pozitív nyilatkozata a tárgyalásról, az újabb bilaterális megállapodások, valamint a jövőbeni még szorosabb tengerészeti együttműködés enyhülést hozhat az ausztrál – indonéz kapcsolatokban. Annyi azonban bizonyos, hogy az ausztrál külpolitika egy komoly lépést tett a fokozódó délkelet-ázsiai szerepvállalás felé, melynek célja a régió biztonságának és stabilitásának szavatolása.

Források:

http://apsdex.com/wp-content/uploads/2014/02/Agenda-JIDD-2014-130214.pdf

Svédország, a NATO leggyengébb láncszeme




Svédország, a NATO leggyengébb láncszeme


A Balti államok területén veszélyben van a NATO biztonsága, melynek gyengesége Svédországban rejlik. A Baltikum erősítésre kényszerül  az orosz fenyegetésekkel és támadásokkal szemben.


Svédország és a NATO különleges partnerségben áll egymással már 1994 óta, amikor Svédország részese lett a ‘Partnerség a Békéért’ tervnek. Ez a megállapodás lehetőséget teremtett  a svéd állam és a szövetségesek közötti kapcsolatok kiterjesztésére, valamint közös feladatok ellátására. 1997-ben Svédország csatlakozott az Euro-atlanti Partnerségi Tanácshoz is. Ezek a partnerségi kapcsolatok is azt bizonyítják, hogy Svédország kapcsolatban van, továbbá együttműködésben áll a NATO-val. 

Svédország igyekszik megőrizni semlegességét, ám NATO-val való partnersége során nem beszélhetünk semlegességről. A NATO és a svéd állam közös prioritásokkal rendelkeznek, melyek megjelennek az emberi jogok védelmében, a demokráciában, valamint a válságok és fenyegetésekre való reagálásokban is.  Svédország mindenben együttműködik a NATO-val, ellenben tagságával kapcsolatban még mindig nagy a politikai határozatlanság. 

A Balti-tenger térsége nyugtalanságot okoz a NATO számára.  A nyugtalanság forrása pedig: a nem teljes tagú Svédország. A NATO mindaddig nem érezheti magát biztonságban, amíg Svédország nem teljes tagja a NATO-nak. Az orosz fenyegetésekkel és támadásokkal, és más erőszakos cselekedetekkel szemben Svédország területét meg kell védeni, melyre önállóan nem képes. 

A NATO célja és feladata, hogy biztonsági hálózatként és központként segítse az országokat a biztonság fenntartása érdekében, a közös együttműködések kialakításában, az arányos teherviselésben, és az egység kialakításában. Európa biztonságosabbá tétele a NATO bővítési politikáján áll. Svédország tagsága mindkét fél számára előnyökkel jár, csupán Svédország határozott lépésére van szükség a csatlakozás érdekében.

Források:
http://www.nato.int/docu/review/2013/Partnerships-NATO-2013/Sweden-partnerships/EN/index.htm
http://www.svd.se/opinion/brannpunkt/sverige-och-finland-bor-ga-med-i-nato_8876936.svd

Támadnak a Stipsterek



Nem természeti katasztrófáról vagy a legújabb tömegpusztító fegyverről van szó – a Stipster elnevezés csupán a svéd társadalmi vállalkozókat takarja, amely kifejezés jelentése startup hipster. Skandináviában egyedülálló üzleti kultúrája van az innovációnak és az együttműködésnek, így egyre több társadalmi vállalkozó jelent meg. Ennek hagyománya azonban az Egyesült Királyságból indult – írja a The Guardian.

Amellett, hogy Skandinávia az a hely, ahol legboldogabban élnek az emberek, a skandináv országok társadalmai hagyományosan nyitottak új megoldásokra. Dániában az állampolgárok 40 százaléka önkénteskedik, a svéd gazdaság pedig a kis- és középvállalkozásokra koncentrál. Noha csak az elmúlt években kezdődött a folyamat, Svédország kitűnő környezetet biztosít a társadalmi vállalkozásoknak, lévén, hogy a fenntarthatóság, innováció és nemek egyenlősége tekintetében a világ élvonalába tartozik. Ezen kívül a skandináv országok a digitális innováció úttörői, nekik köszönhetjük többek között a Skype-ot,a SoundCloud-ot és a Spotify-t is. 
 
A fejlődés köszönhető a társadalmi befektetési alapok és egyéb támogató intézmények létrehozásának is. A vállalkozások terjedésében pedig az internet játszik nagy szerepet. Az elmúlt évszázadban létrejött jóléti rendszer keretén belül az állam gondoskodott az állampolgárokról. Ez azonban változóban van és ez nagyban hozzájárult a skandináv társadalmak nyitottságához, hiszen a társadalmi vállalkozások tömik be ezeket a lyukakat. Így azok többnyire jóléti kérdésekre fókuszálnak, mint például az oktatás, egészségügy, elveszett emberek megtalálása és nők megsegítése a munkahelyen való előrehaladásban.

„Ha nagy leszek, társadalmi vállalkozó leszek!”

Nagy jövő áll a társadalmi vállalkozások előtt, hiszen a fiatalok körében is egyre divatosabb ez a szakma. Nem utolsó sorban a társadalom megváltoztatásának eszköze lehet a politika színterén is. Ezt jól illusztrálja az egyik legnagyobb skandináv társadalmi vállalkozás az Ashoka cég magyarázata is: „A társadalmi vállalkozók olyan egyének, akik rendszereket megváltoztató megoldásokat valósítanak meg, reflektálva a világ legsürgetőbb társadalmi problémáira. Rendkívül tehetséges, kreatív és innovatív személyiségek, akik kivételes alkotóerővel és elszántsággal tevékenykednek, tehetségüket a társadalmi problémák széleskörű megoldásának szentelik, aktív szerepet vállalnak a társadalomban.”

 A fogyasztói kultúrában való változást jelzi a vállalatok népszerűsége és számának növekedése. Ma a kapzsiságot felváltotta a társadalmi törődés. Ez azonban nem minden államban van így a térségben. Ahogy azt Sarah Prosser, a British Council országigazgatója elmondta, van még hova fejlődnie a norvég társadalomnak. Itt kevésbé értik meg, mire is való egy társadalmi vállalkozás. Ez pedig annak tudható be, mert Norvégia Skandinávia leggazdagabb állama, így nincs szükség a hiányzó állami szolgáltatások pótlására.

A British Council a világ vezető, kulturális kapcsolatokkal foglalkozó szervezeteként nemzetközi lehetőségeket kínál az Egyesült Királyság és egyéb országok fiataljainak, állampolgárainak, intézményeinek arra, hogy egy nyitottabb, virágzóbb világot teremthessünk. A társadalmi vállalatokat azért támogatják, mert segítségükkel olyan innovatív ötletek születhetnek, melyek társadalmi és környezeti problémák megoldását hozhatják, a fenntartható fejlődést támogatják és hosszú-távú, pozitív változást idéznek elő. Az általuk létrehozott Social Enterprise Global elnevezésű programuk keretén belül 2009 óta 14 országban képezik a társadalmi vállalkozókat, NGO-kban tevékenykedőket és közösségi vezetőket, hogy hatékonyabban folytathassák munkájukat hazájukban.

Források:
About us: British Council and social enterprise
Scandimania: ’Stipsters’, digital innovation and now, social business
Ashoka Magyarország

Buisson botrány: a Sárközy-Bruni páros vádat emel

Március 10-én, hétfőn vizsgálja ki a Párizsi Elsőfokú Bíróság a Me Thierry Herzog, Sárközy ügyvédje és felesége Carla Bruni-Sárközy védelmét képviselő, Me Richard Malka, személyi jogok megsértésére hivatkozó vádemelését. Az eljárás Patrick Buisson, Sárközy ex-tanácsadója által készített valós beszélgetések hangfelvételei, és az Atlantico hírportál ellen indult, ami a felvételek egyes részleteit közzé tette a világhálón.

Mind Nicolas Sárközy, mind pedig felesége, Carla Bruni-Sárközy nevében kiküldött keresetlevél kéri a bíróságtól, Patrick Buisson ítéletét 30 000 eurós kártérítés fizetésére, illetve további szimbolikus összeg kiszabását az oldal kiadója, a Talmont Media vállalatra és annak igazgatója, Jean-Sébastien Ferjou-ra. Továbbá követelik az Atlantico oldalán közzétett hanganyagok - melyek többek között a Francia Köztársaság akkori államfőjének és az ő feleségének privát beszélgetését is tartalmazzák - azonnali megsemmisítését.

A benyújtott vádemelések kihangsúlyozzák, hogy „a kiszivárogtatott beszélgetések Bussion jelenlétében ugyan, de magánterületen belül hangoztak el és ez utóbbi titokban, a jelenlevők teljes tudta nélkül hallgatta le és rögzítette őket”- írja a Le Monde magazin. Ilyen értelemben személyi jogaik megsértésével és privát információval való visszaéléssel fordult bírósághoz a Sárközy házaspár.

2011 február 26-án, néhány orával azelőtt, hogy az államfő átalakította kormányát, egy értekezleten, Nicolas Sárközy egyik legvitatottabb tanácsadója, Patrick Buisson titokban megörökítette a köztársasági elnök és legfőbb munkatársainak beszélgetését. Buisson ügyvédje, Gilles-William Goldnadel úgy nyilatozott, védence a zakója zsebében tartott diktafonnal keszített felvételeket, miután nem tudott jegyzetelni, azonban később törölte is a hanganyagokat. Valószínűleg valaki – egyes sejtések szerint a rendőrség, mások szerint az ex-tanácsadó „erőkszakos árulásának” tudható be az incidens – elorozta ezeket a felvételeket, és visszaélt velük. Ugyan különösebb dolgok nem derülnek ki a felvételekből, mégis jól tükrözik az államfő és körének nyers stílusát, negatív és becsmérlő megjegyzéseit számos párttagról, köztük Michel Mercierről, Roselyne Bachelot-ról, François Fillonról.
A hangfelvételek három év elteltével idén márciusban kerültek nyilvánosságra a „Le canard enchaîné” című francia szatírikus hetilap, és az „Atlantico” című internetes oldal által.

Forrás: