2014. március 25., kedd

Újra megalakul a Velencei Köztársaság?

Veneto tartományban népszavazást tartottak a függetlenedésről. Ha rajtuk múlna, elszakadnának Olaszországtól.

Miközben Európa lázasan figyeli a Krím-félszigeten zajló eseményeket, az olaszországi Veneto tartomány múlt héten bejelentette, hogy függetlenedni akar. A történet kevésbé drámai, mint amilyennek hangzik, ugyanakkor érdemes megvizsgálni az események mögötti tendenciákat. Olaszország északkeleti régiója ugyanis egy párnapos internetes népszavazást hirdetett az esetleges függetlenedésről. Az on-line referendum szerint a tartományban élők kb. 55%-a támogatná az autonómiatörekvéseket. Azok közül, akik szavaztak, jelentős többségben voltak az igennel válaszolók, így a nyilvánosságra hozott végleges adatokat úgy közölték, hogy a szavazástól távol maradókat az ellenzők közé sorolták.

Habár a referendumnak semmilyen jogi vagy gyakorlati következménye nincsen, már maga a felvetés és az eredmények is elgondolkodtatóak. Itália hosszú évtizedek óta hordozza a klasszikus észak-dél ellentéteket, és többször is megerősödött az ún. „Lega Nord”, azaz Északi Liga támogatottsága, mely a fejlett Észak-Olaszországot önálló államként szeretné látni, függetlenül az ország középső és déli részeitől. Az okok főként gazdasági jellegűek. A déli régiók messze elmaradottabbak mind ipari, mind infrastrukturális értelemben és a munkanélküliség is elképesztő méreteket ölt, nem beszélve a maffia kizsákmányolásairól. Észak mégsem elégedett a gazdagságával, ugyanis az ottani régiók úgy érzik, az általuk megtermelt javakból sokkal kevesebb jut vissza hozzájuk, mint, ami megilletné őket. A probléma az, hogy eközben a különbségek nem csökkentek az ország két része között, a felháborodás pedig mindkét oldalról egyre inkább Rómát ostromolja: nincsenek megelégedve a központi kormányzat gazdaságpolitikájával, mely szerintük a pénzt elnyeli az igazságos elosztás helyett.

A függetlenségi törekvéseknek azonban történelmi és kulturális gyökerei is vannak. Olaszország államként csupán 150 éves múltra tekinthet vissza, és az „olasz egység” létrejötte inkább az idegen - francia és osztrák - hatalmaktól való felszabadulás, mintsem nacionalista törekvések eredménye volt. Az egyesülést követően az országnak szembesülnie kellett azzal, hogy a földrajzi egységen kívül szinte semmilyen közös vonást nem tudnak felmutatni a korábbi városállamok, királyságok, és a pápai állam. Közös nyelvet kellett létrehozni és a lokálpatriotizmusnál erősebb nemzettudatot. Olaszország a mai napig küzd ezzel az örökséggel. A szóban forgó tartományt, azaz az akkori Velencei Köztársaságot 1866-ban csatolták az alig pár éves Olaszországhoz. Velence (ilyen értelemben a szárazföldi területeivel együtt) ezt megelőzően több évszázadon keresztül volt Európa egyik legfontosabb államalakulata. Ma, tartományként Itália leggazdagabb régiója, önálló történelemmel, önálló nyelvvel, és úgy tűnik, szívesen szentesítené ezt.


A népszavazás egész Európa szempontjából érdekes lehet, és nem csak a krími eset miatt. Pár éve tanúi lehettünk Koszovó kiválásának, és folyamatosak az autonómiatörekvések Spanyolországban a baszkok között, Belgiumban, vagy Székelyföldön. Ha Veneto beáll a sorba, a kontinensnek lassan több önrendelkezést követelő gócponttal kell szembenéznie, mint az első világháborút követően.

Források:

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)