Az Európai Unió kiegyezése egy afrikai diktatúrával

Egyre több kritika éri az Európai Unió Eritreával kapcsolatos külpolitikáját, mivel az elmúlt hónapok eseményei alapján úgy tűnik, hogy gazdasági érdekek és az Európára zúduló afrikai migráció megfékezése miatt az Unió kész támogatni a kelet-afrikai ország diktatórikus kormányát.

Az Európai Unió 2015 decemberében 214 millió eurós 5 évre szóló támogatásról egyezett meg Eritreával. Mivel az eritreai menekülteket számos európai ország gazdasági bevándorlónak tartja a megállapodás értelmében a segélyt a foglalkoztatás politikai helyzet javítására, a gazdaság modernizálására és az Etiópiával másfél évtizede fennálló határvita megoldására kellett volna fordítani. Az Egyesült Királyság és Dánia egyaránt kijelentette, hogy „eljutottak egy olyan pontra, amikor a sorkatonaság és szegénység elől menekülők nem kaphatnak menedékjogot”, amelynek eredményeképpen az Eritreából érkező migránsok több mint felére a visszatoloncolás veszélye vár.

Az Amnesty International jelentése alapján félő, hogy az Isaias Afewerki által vezetett diktatúra uniós támogatással olyan intézkedéseket vezet be, amelynek értelmében bárkit lelőhetnek, aki az afrikai ország határainak engedély nélkül történő átlépésére tesz kísérletet. Az emberi jogokat védő szervezet bírálta, hogy az Európai Bizottság nem tett említést az országban jelenlévő hatósági terrorról és nem szabott konkrét feltételeket a támogatás elnyeréséhez. A kritikák legtöbbje megfogalmazta, hogy amennyiben az EB nem biztosítja az afrikai országnak juttatott pénzügyi források felhasználásának átláthatóságát akkor az eritreai rezsim támogatása szembe megy az EU alapításakor megfogalmazott értékekkel és elvekkel.

A 200 milliós segély a migránsok visszatartásán túl az kelet-afrikai ország energiaszektoraiba invesztáló európai magánbefektetők érdekeit is szolgálhatja. Új kutatások alátámasztották, hogy a Vörös-tenger menti partvidék hatalmas kőolaj és földgázforrásokat rejt, amelyek az eritreai izoláció miatt kiaknázatlanok. A brit konzervatívok volt vezetője, Michael Howard által vezetett Soma Olaj és Gázipari vállalat az eritreai szénhidrogének kiaknázására törekszik. 2014-ben Lapo Pistelli olasz külügyminiszter-helyettes fontos szerepet játszott Eritrea kartúmi folyamatba történő bevonásába, amely a Kelet-Afrikából Európa felé irányuló migráció megoldására és megfékezésére irányul. 2015-ben Pistelli, mint az ENI olasz olaj és gázipari multinacionális vállalat alelnöke kezdeményezte a két ország bilaterális gazdasági kapcsolatépítésének szorosabbra fűzését.

Európa Eritreával kapcsolatos külpolitikájával nyilvánvalóvá vált, hogy a migrációs válság megoldása érdekében az EU korábban megfogalmazott értékei és elvei megváltoztak, az ennek következtében kialakult helyzet pedig új fejezetet jelenthet a kelet-afrikai országhoz fűződő diplomáciai kapcsolatokban. 

Források: 

http://www.reuters.com/article/us-eritrea-mining-idUSKCN0VZ13S

http://www.amnesty.hu/news/1986/eritrea-menedeket-kell-nyujtani-a-hatarozatlan-ideju-sorkatonasag-elol-menekuloknek

http://it.ibtimes.com/eritrea-chiama-italia-ma-restano-grossi-dubbi-su-sicurezza-e-diritti-umani-1432193

http://www.theguardian.com/world/2015/jun/13/un-fears-eu-secret-eritrea-deals-close-border

http://www.theguardian.com/global-development/2015/dec/18/eritrea-eu-aid-package-oil-human-rights

Az Orvosok Határok Nélkül kivonul Szicíliából 

Az egészségügyi önkéntesek nem tudnak többé segíteni a menedékkérőknek

 

2015 végén az olasz kormánnyal eredménytelenül folytatott egyeztetések után a tarthatatlan körülmények és a rászorulók védelmének teljes hiánya miatt az Orvosok Határok Nélkül bezárta a szicíliai Pozzalloban és Ragusa megyében létesített állomásait.

 

A földközi-tengeri térségben az Orvosok Határok Nélkül (Médecines Sans Frontières – MSF) nemzetközi humanitárius szervezet nem csak a vízen, hanem a szárazföldön is jelen van: az olasz és görög partokon, szigeteken az érkező menedékkérőknek orvosi ellátást, ételt és ruházatot biztosít a fogadóállomásokon és tranzittáborokban. Azonban jelenleg Szicíliában a legminimálisabb elvárások sem teljesülnek ahhoz, hogy továbbra is hatékonyan együtt tudjanak működni az illetékes hatóságokkal.

„Túlzsúfoltság, a jogi tájékoztatás és védelem hiánya, bizalmatlanság és méltatlan körülmények várják a Szicíliába érkező menedékkérőket.” – nyilatkozta Stefano di Carlo az olaszországi MSF misszió vezetője. A szervezet akut esetek ellátása mellett pszichológiai segítséget is nyújt várandós nőknek, fiatalkorúaknak, erőszak és kínzás áldozatainak. „A jelenleg fennálló körülmények között azonban csak rendkívül korlátozott módon tudunk segítséget nyújtani a rászorulóknak.” – tette hozzá Stefano di Carlo. 

A pozzallo-i központ 220 fő befogadására képes, az elmúlt évben 15 000 menedékkérő fordult meg itt. Az MSF önkéntesei megállás nélkül dolgoznak, azonban a tábor oly mértékig túlzsúfolt, hogy a helyhiány miatt az emberek már a folyosókon alszanak. A központban elfogadhatatlan körülmények uralkodnak: tisztálkodásra alkalmas helyek nem működnek, ami elromlik, azt nem javítják meg. Egyre jobban romlik az épületek állapota, elszaporodtak a csótányok, nincs jogi tájékoztatás, se védelem. A menedékkérők a családjaikkal sem tudják felvenni a kapcsolatot, mivel a központon belül nincs lehetőség telefonálásra vagy telefonkártya vásárlásra, a tábort pedig nem hagyhatják el. 

A fogadórendszer hiányosságaira folyamatosan felhívták az illetékes hatóságok figyelmét a hónapokon át tartó tárgyalások során, majd 2015 novemberében egy jelentés formájában ezeket a problémákat az olasz parlament bevándorlókkal foglalkozó bizottsága elé terjesztették. Ennek ellenére az olasz fél részéről nincs jele annak, hogy lépeseket tennének az esetleges fejlesztés végrehajtása érdekében. Sőt, politikai akarat sem tapasztalható a fennálló helyzet rendezésére.

Mindezek fényében az MSF úgy döntött, hogy felfüggeszti munkáját Pozzalloban és Ragusa megyében, amely értelmezhető tiltakozásként az erősen kifogásolható körülmények és a kormányzat kellő figyelmének hiánya miatt. Dr. Federica Zamatto, az MSF bevándorlókkal foglalkozó programjának koordinátora szerint a legaggasztóbb, hogy mivel Pozzallo lassan „hotspot-tá” válik, az itt tapasztalható berendezkedés lesz a norma Olaszországban. „Egyre kevesebb figyelmet fordítanak a legkiszolgáltatottabb és legsebezhetőbb emberek védelmére.” - tette hozzá Dr. Zamatto.

Források:

http://www.doctorswithoutborders.org/article/italy-msf-ends-activities-pozzallo-reception-center

http://www.msf.org/article/migration-unacceptable-conditions-migrants-and-asylum-seekers-pozzallo-reception-center

http://qz.com/593739/italys-refugee-centers-are-so-awful-doctors-without-borders-pulled-out-in-protest/

Menekültválság és Brexit? Befellegzett az Európai Uniónak?

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való potenciális kilépése nem csak a szigetországra lenne komoly hatással, annak az EU egészére ható, valamint globális következményei lennének.

David Cameron miniszterelnök június 23-ára kitűzött referenduma dönt majd az Egyesült Királyság Európai Uniós tagságának fennmaradásáról vagy megszűnéséről. Amennyiben a brit nép a kilépés mellett szavaz, úgy a szervezet példanélküli helyzetben találja magát. Egyik legnagyobb pénzügyi donorja és a világgazdaság ötödik legnagyobb szereplője hagyná el az uniót. Minderre pedig egy euró válság és egy migrációs válság kellős közepén kerülne sor, ami az egyébként is integrációs válsággal küzdő unió szerkezetét gyengítené a legrosszabb pillanatban.
A szíriai polgárháború miatt Európába áramló menekültek hatalmas problémát jelentenek az EU számára, a válság kezelése pedig érdekütközéseket és a tagországok szembenállását eredményezte számos kérdés esetében, így a kötelező kvótarendszer vagy a különböző határellenőrzési és korlátozási kérdések esetében. Egy ilyen helyzetben az Egyesült Királyság kilépése az EU-ból lavinát indíthatna a pesszimista előrejelzők szerint, amelyben több tagország is követné a brit példát, annak érdekében, hogy elkerülje a felülről kikényszerített megoldási alternatívák alkalmazását a menekültválság kezelésére. Az előrejelzés azon a premisszán nyugszik, hogy a brit kilépést követően a német túlsúly a szervezet működésében tovább növekszik majd. Mivel ezt már most is több EU-s tagállam nehezményezi, különösen a migránsválság kezelésének tekintetében, így várhatóan az integrációs válság tovább szélesedik és szélsőséges esetben az EU szervezetének működésképtelenné válásához vezethet.

Az EU szervezetén kívül is várható változás az Egyesült Királyság potenciális kilépésének esetében. Jelenleg az Egyesült Királyság az EU képviseletében vesz részt a különböző nemzetközi szervezetek munkájában, a kilépést követően azonban saját jogán foglalna helyet bennük. A kilépést támogatók kampányukban ennek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, mivel ebben látják az ország valós érdekeinek képviseletét. Amint az már a migránsválság tárgyalása során alkalmazott opt out esetében látható volt, a szigetország az EU elképzeléseitől különböző megoldást tart célravezetőnek. Katonailag is jelen vannak a szíriai térségben, ezért biztosan lenne szavuk a helyzet rendezésében az EU szervezetén kívül maradva is.

Természetesen a fenti gondolatsor a kilépés esetén érvényesülhetne, illetve az EU szerkezetét érintő potenciális változások annak is a várható legrosszabb kimenetelét vetették fel. David Cameron miniszterelnök azonban az EU tagság mellett kampányol, mindamellett a referendum időzítésével érdekes helyzetet teremtett. Egyrészről a lehetőségekhez képest próbálta minél korábban napirendre tűzni, mivel a menekültek beáramlása az Egyesült Királyságba a közvélemény kutatások alapján jól láthatóan növeli az EU ellenes hangulatot a britekben, ami pedig növeli az esélyét annak, hogy országa kiváljon az EU-ból, saját akarata ellenére. Másrészről azonban, a referendum a nyár folyamán megtartva várhatóan éppen a menekültek Európába áramlásának éves csúcsán lesz, ami kedvezőtlen hatással lehet a szavazás kimenetelére, mind Cameron, mind az EU szemszögéből. Uniós polgárként nem tehet mást az ember, mint vár és reménykedik, hogy a britekkel, vagy nélkülük, de az EU képes lesz hatékonyan kezelni a beáramló menekültek által okozott kihívásokat.  

http://www.economist.com/news/leaders/21693584-leaving-eu-would-hurt-britainand-would-also-deal-terrible-blow-west-real-danger

http://www.bbc.com/news/uk-35590736

http://uk.businessinsider.com/hsbc-research-refugee-crisis-could-cause-an-eu-referendum-brexit-2015-10

http://www.politico.eu/article/brexit-sideshow-to-angela-merkels-refugee-drama-european-council-david-cameron/

http://www.theguardian.com/politics/blog/2015/nov/03/trident-opposition-syria-retreat-symptoms-global-brexit

http://www.theguardian.com/uk-news/2015/nov/01/scottish-labour-votes-ditch-trident-renewal

Elkendőzött valóság

Nagy érdeklődéssel vettem a kezembe a könyvet, mivel a Közel-Kelet évek óta az érdeklődésem középpontjában áll. Folyamatos konfliktusok forrása és színtere is egyben, melyről európaiként a médián keresztül értesülünk a leginkább, ennek alapján formálódik a térségről és az ott élő emberekről alkotott véleményünk. Kíváncsian vártam, mit ad hozzá a könyv a Közel-Keletről, illetve a médiáról alkotott elképzeléseimhez a sokat ígérő címen túl.

Nagyon sok érdekes történetet olvashattam a holland tudósító kalandjairól Egyiptomban, Izraelben és Irakban. Felhívta a figyelmet a hiteles újságírás nehézségeire, és a média rendkívül torzító, dezinformáló szerepére. Mindezek azonban nem voltak ismeretlenek számomra, ahogyan sok más ember számára sem. Ráadásul olvasóként paradox helyzetben éreztem magam, hiszen miközben a könyv alapjában véve arról szól, hogy a média által közvetített kép megvezeti a közönséget, nyíltan szól arról is, hogy az író maga is ezt tette, amíg tudósítóként dolgozott. Többször hívja fel maga is a figyelmet arra, hogy csak követte a kollégái által bevett gyakorlatot, mivel nem volt lehetősége másra. Igaz, hogy a könyv megírásával kísérletet tesz arra, hogy a nagyközönség elé tárja a média valódi arcát, és nem utolsó sorban valódibb képet fest a Közel-Keletről a saját élményein keresztül.

Újdonságként az hatott számomra, hogy mennyire bonyolult és nehézkes a tudósítók számára az utazás a Közel-Kelet országai között, mennyi bürokratikus akadály áll az útjukban. Ezen kívül az is meglepett, hogy a helyszíni tudósítók ekkora mértékben támaszkodnak a hírügynökségek adataira. Őszintén megvallva ez számomra azt jelenti, hogy az újságírók feladata az események tálalására korlátozódik, amit viszont egy adott sémába illesztve tesznek meg, így feladva az események és közösségek ábrázolásának valódiságát, a saját mondanivalójukat. Hagyják, hogy a nagyközönség tudata változatlan maradjon.

Számomra a könyv sok érdekes személyes történet összessége, amit azzal a céllal írtak, hogy valamelyest jóvátegye azt a félrevezető szerepet, amit az író médiában végzett munkája csak tovább erősített. Mindamellett, hogy árnyaltabb képet ad a Közel-Keletről, számomra nem nyújtott olyan átütő élményt, mint amit az Elkendőzött valóság cím sugallt volna. 

Rendszerszintű hiba

„Az embercsempészet nyílt seb jelen társadalmunk testén.”[1] Globális kihívást jelent, azonban a fragmentáltan rendelkezésre álló információkból fakadóan a probléma kezelése nehézségekbe ütközik.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egy 2012-es felmérése alapján 2009-ig 20,9 millióra volt tehető az embercsempészek áldozatául esettek száma, az ebből az illegális tevékenységből befolyt összeg pedig közel 150 milliárd dollárra, ezzel megelőzve a fegyverkereskedelmet és a drogcsempészetet.

A legjövedelmezőbb piacot az emberkereskedők számára a migráció jelenti, ezen belül is a legsérülékenyebb csoport a migráló nő. Nyugat-Európába évente mintegy 120 ezer nőt és gyermeket szállítanak, ahol később prostitúcióra kényszerítik őket. Az áldozatok száma azonban mindig magasabb, mint amennyi a statisztikai adatokból kiolvasható, hiszen rengeteg olyan terület van, ahol nem lehetséges az adatok mérése.

Az adatok, információk hiánya magukra az áldozatokra is visszavezethetőek, ugyanis sok esetben nem mernek tanúvallomást tenni, félnek futtatóiktól, hiszen nem egy esetben az embercsempészek más bűnszövetkezetekkel is kapcsolatban állnak, valamint félnek attól, hogy illegális tartózkodásuk miatt visszatoloncolják őket. A legtöbb esetben tehát nem is kerülnek bejelentésre az ilyen jellegű bűncselekmények. Másik oldalról nézve ott vannak a rendvédelmi szervek, akiknek nincs megfelelő jogi és strukturális hátterük ahhoz, hogy hatékonyan fellépjenek az embercsempészekkel szemben. Nem áll rendelkezésükre elfogadható mennyiségű adat, aminek az útján elindulhatnak. Több országban szembekerülnek a legális prostitúció problémájával, valamint a tanúskodásra hajlandó áldozatok megvédésére sem tudnak ígéretet tenni és mivel nem csak országon belüli, hanem országokon keresztül ívelő problémáról beszélhetünk, így szemben találják magukat más országok jogi-szabályozási eltéréseivel. Nem lehet azonban elmenni a rendvédelmi szerveknél meglévő korrupció mellet sem, amikor szemet hunynak a történtek felett és inkább félre fordítják fejüket. Azonban az embercsempészek is mindig egy lépéssel előttük járnak. Ma már a technika fejlődésének ”köszönhetően” olyan leágazásai jelennek meg a prostitúciónak, mint a cybersex, ahol a sötét web és a proxy-k miatt sokkal nehezebben lekövethető tevékenységről beszélhetünk. Itt a szolgáltatást igénybe vevő és „adó” nem egy országban, még csak nem is egy kontinensen tartózkodik, így az ilyen ügyekkel szembeni eljárás már sokkal magasabb szintű kezelést és országok közötti együttműködést, összehangoltságot igényel. Az NSA botrány óta pedig az embercsempészek még jobban odafigyelnek, hogy olyan programokat használjanak, ami szinte láthatatlanná teszi őket.

Egy ország tehát nem képes önállóan kezelni a fennálló problémát, és nem is lehetséges, ezért nemzetközi összefogás szükséges és a közös, megfelelő jogi háttér kidolgozása. Kezdeményezések mindig voltak és lesznek, azonban le kell bontani azokat a most is meglévő akadályokat, amelyek gátolják, hogy egyes országok információik átadását megtagadhassák. A megoldás pedig egyre sürgetőbb.

Források:

http://www.globalpolicyjournal.com

https://www.germanlawjournal.com

http://www.migrationpolicy.org

http://www.un.org

http://www.state.gov

---

[1] David M. Luna

Bűnözés elleni harc török módra

Nem csak az olasz állam kénytelen egymaga felvenni a küzdelmet a migránsválság következtében egyre növekvő nemzetközi bűnözéssel szemben. De vajon milyen hatékonysággal lép fel a határokon átnyúló illegális cselekmények ellen egy nem Európai Uniós tagállam, ám mégis regionális hatalom, Törökország?

A tömeges migráció megindulása óta Törökországban is drámai módon megnövekedett az illegális cselekményeket mérő ráta. Főként azóta virágzik az embercsempészet, drogcsempészet, pénzmosás illetve egyéb bűnözési formák, mióta körülbelül öt évvel ezelőtt kitört a háború Szíriában. Az egyre nagyobb mértéket öltő migrációs válság következtében Törökországot is elárasztották a menekültek, a növekvő krízis pedig melegágya lett az ember- illetve drogcsempészeknek. Helyhiány miatt a migránsok sokkal sebezhetőbbek, az embercsempész pedig álmaik megvalósítását – Európába és legfőképp Németországba való szállítását – kínálja „kisebb ellenszolgáltatás” (személyenként $1000) fejében.

Az embercsempészet mellett tökéletes környezet alakult ki a drogszállítók számára is, bár Törökország számukra legtöbb esetben „csupán” tranzitország, a Közel-Kelet utolsó állama, amin Afganisztán vagy Irán felől Európa felé vezető útjuk során a csempészek utolsóként áthaladnak. Az országon átmenő drogforgalom éves becsült összege $4 billióra rúg.

A súlyosbodó helyzet megoldására ez év elején stratégiai tervet dolgozott ki a török kormány: komoly lépéseket irányoznak elő a megnövekedett bűnözés visszaszorítására. Törvényi szabályozásban az embercsempészetet terrorcselekménynek minősítenék, mely komolyabb felelősségre vonást eredményezne az ilyesfajta bűncselekményeket elkövetőkkel szemben. Ezen felül Numan Kurtulmuş, kormányzati szóvivő és miniszterelnök helyettes azt is elmondta, hogy szorosabb együttműködést terveznek kiépíteni a különböző rendvédelmi és közigazgatási szervek közt, mint pl. rendőrség, parti őrség, csendőrség, helyi kormányzati szervek stb. Emellett egy speciális rendőrségi osztályt is létre fognak hozni, mely kizárólag embercsempészettel foglalkozik majd. Mindezeken felül 2015 végén újraszervezték a Turkish National Police-t (Török Nemzeti Rendőrség), illetve a KOM – Anti-Smuggling and Organized Crime Department-et (Csempészet- és Szervezett Bűnözés Elleni Osztály) is.

Az állami intézkedések bíztatóan hatnak, azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Európa határán Törökország az, akire talán a legnagyobb migrációs tömeg zúdult, maga után vonva számtalan negatív következményt és költséget. A török külügyminiszter már 2014-ben úgy nyilatkozott, hogy a helyzet valódi megoldása csak úgy lehetséges, ha az EU és más országok is együttműködnek mind a migrációs válság, mind az ennek következtében megnövekedett szervezett bűnözés felszámolásában. A nemzetközi kooperáció szükségességét mutatják a német-török tárgyalások is, mely során Németország 3 billió eurót ígért Törökországnak – bizonyos feltételek mellett.

Kérdéses, hogy milyen hatásfoka illetve eredménye lesz a (talán) megindult nemzetközi együttműködésnek, az azonban bizonyos, hogy mielőbb kezelni kell a helyzetet nem csupán a határokon átnyúló, egyre fokozódó bűnözés miatt, hanem a közelmúltban Belgiumban, Törökországban és másutt történt események is rá kellene döbbentsék a nemzetközi közösséget, hogy sürgős és hatékony együttműködésre van szükség.

Források:

http://www.izu.edu.tr/Assets/Content/file/20130201-bc.pdf

http://english.alarabiya.net/en/perspective/features/2014/12/05/Turkey-sees-rise-in-human-trafficking-due-to-migration.html

http://www.mfa.gov.tr/turkey-on-trafficking-in-human-beings.en.mfa

http://www.dailysabah.com/legislation/2016/02/01/turkey-to-consider-human-trafficking-as-terror-crime-to-curb-illegal-migration

http://www.dailysabah.com/nation/2016/01/25/drug-sting-reveals-links-between-assad-russia

Hontalan fiatalok

A 2011 elején kirobbant „arab tavasz” számos problémát okozott a nyugati világ számára. A legnagyobb gond, amivel a mai napig jó néhány európai ország szembenézni kényszerül, a menekültválság. Vajon hogy borítja fel a kialakult helyzet az egyes államok társadalmi viszonyait és hogyan képesek a befogadott menekültek beilleszkedni?

Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) több jelentést is készített az elmúlt időszakban. Megvizsgálták többek között a menedékkérők származási országait, a nemek eloszlását, illetve a különböző korcsoportokat is. Elsősorban Szíriából, Afganisztánból és Irakból érkeznek a menekültek, akik nagy része férfi, de sajnos sok a nő és gyermek is, akik közül sokan életük vesztik már az utazás során. A migráns krízis kitörése óta már nagyjából 10.000 gyermek „veszett el” Európában.

A legutóbbi jelentések szerint, az európai kontinensre érkezők mintegy 40%-a gyermek, fiatalkorú. A legnagyobb számban Szíria és Irak területéről érkeznek a kiskorú menekültek. Szomorú tény, hogy a kirobbant válság miatt, rengetegen kényszerülnek elhagyni hazájukat. Akadnak köztük olyanok is, akik nagy tervekkel vágtak neki a középiskolának, orvosnak vagy jogásznak készültek, de a polgárháború keresztül húzta terveiket és menekülni kényszerültek. Igen meglepő eredmény, hogy a fiúk és lányok megoszlásában, a 16-17 éves korosztályban, ma már magasabb az arány Svédországban, mint Kínában. Vajon hogyan képesek ezek a gyerekek beilleszkedni egy számukra teljesen idegen kulturális környezetbe? Ez a kérdés számos szakértőt foglalkoztat szerte a világban.

A legnagyobb esélyük talán Németországban van, hiszen az országban, például, számottevő török kisebbség is él, akik évtizedek óta, sokadik generációjú német állampolgárok. De vegyes a társadalom Franciaországban is vagy Angliában. A kérdés már csak, mennyire nyitottak újabb kisebbségek befogadására?

A muszlimok helyzete a világban korántsem olyan egyszerű, hiszen az „arab tavasz” kitörése és az Iszlám Álam megjelenése óta, a nyugati országok félnek a terrorizmus veszélyétől, emiatt kevésbé befogadóak. Az iszlám fundamentalizmus megerősödése növelte az ellenszenvet az iszlám vallású országok ellen. Ez egy igen szomorú tény, hiszen a fundamentalizmus nem jelent egyet a radikalizálódással: nem minden muszlim fundamentalista és nem minden fundamentalista terrorista. Ezt nem volna szabad elfeledni, de a nyugati emberek fejében kialakult képet nem egyszerű megváltoztatni.

A gyerekeknek tehát nem könnyű egyik országban sem. Teljesen más kulturális környezetből érkeznek, más a mindennapos megszokott rendjük, ami toleráns társadalmat követelne meg. Meg kellene adni az esélyt, hogy ugyan úgy iskolába járhassanak, és ne érje őket hátrányos megkülönböztetés származásuk vagy vallásuk miatt. Ehhez azonban még jelentős időnek el kell telnie, Európának még hosszú utat kell megtennie. 

Források:
www.unhcr.org

www.aljazeera.com

www.europol.com

www.abc.net.au

Útban a görög kiút felé?

A menekültek miatt Görögországban kialakult patthelyzet éleződik, a krízishelyzet humanitárius válságba való átfordulása a tét. „Görögország május 12-ig kapott határidőt Európától, hogy szabályosan regisztrálja az összes bevándorlót, különben további határellenőrzéssel nézhet szembe az ország” - jelentette ki Dimitris Avramopoulos, az EU bel- és menekültügyi biztosa.

Görögország a legfőbb átjáró a menekültek számára, csak a tavalyi évben több százezer ember érkezett ide Törökországból, útban Észak- és Nyugat-Európa felé. Ez a forgalmassá vált balkáni migrációs folyosó késztetett több országot is arra, hogy lezárja határait. Avramopoulos menekültügyi biztos nyilatkozata alapján Görögországnak májusig van ideje, hogy megvédje a külső határait. Május 12-ét követően helyzetfelmérés készül, és ha Görögország nem tud eredményt felmutatni a külső határvédelem és a szabályos regisztráció kapcsán, úgy Európa kész kiterjeszteni a határok ellenőrzését.

Alexis Ciprasz görög miniszterelnök ellenben azzal vádolja a határaikat lezáró országokat, köztük Ausztriát és a balkáni országokat, hogy „tönkreteszik Európát”. A határkorlátozások miatt a menekültek lassabban tudnak kiáramlani a Görögországból, azonban a Törökországot elhagyók száma nem csökken, így már legalább 30 000 ember torlódott fel a görög határon és a menekülttáborokban. Adrian Edwards, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának szóvivője szerint „Európa elérte egy öngerjesztő humanitárius válság csúcspontját”. Görögországnak eredetileg 2015 végére 50 000 szálláshelyet kellett volna felállítania, erre azonban nem került sor, és valószínűleg ehhez ismét az EU segítségére lesz szükség. Angela Merkel német kancellár – részben a rá nehezedő belpolitikai nyomás miatt, hogy ideiglenesen csökkentse a Németországba belépő menekültek számát – segítségéről biztosította a görög miniszterelnököt és a határaikat lezáró országokat hibáztatja a Görögországban kialakult helyzetért.

A megoldás keresésének jegyében hétfőn sor kerül egy EU és Törökország közötti csúcstalálkozóra Brüsszelben. A találkozó rendkívül meghatározó lesz a következő néhány hónapra nézve. A csúcstalálkozót megelőzően, pénteken Angela Merkel kancellár találkozott Francoise Hollande köztársasági elnökkel. A vezetők egyet értettek abban, hogy az EU-nak meg kell védenie a külső határait, hogy megőrizze a szabadságot Európában. Merkel szerint az egyoldalú megoldások nem segítenek, és az EU-nak szorosan együtt kell működnie Törökországgal, hogy megállítsák a menekültáradatot és biztosítsák az unió külső határait. Francois Hollnade elnök jelezte, hogy Franciaország az Égei-tengerre telepített NATO erők rendelkezésére bocsát egy hajót, hogy segítse a külső határellenőrzéseket.

Források:

http://ca.reuters.com/article/topNews/idCAKCN0W603A

http://www.reuters.com/article/us-europe-migrants-germany-greece-idUSKCN0W70L0

http://meredith.worldnow.com/story/31386174/germany-france-push-for-joint-eu-solution-to-migrant-crisis

A migráció ”láthatatlan” alanyai

Mára a különböző okokból útnak indulók közel fele a nők köréből kerül ki, ezért fontossá vált a különböző tanulmányokban különválasztani a két nemet és megvizsgálni milyen más aspektusok jellemzik a női migrációt.

A ma is elfogadott percepció szerint a migráns: férfi.

Az 1960-as években, ha migránsról és családjáról esett szó, mindig a férfit és családját értették alatta. A különböző tanulmányok csak az 1980-as években kezdték vizsgálni a gender jelentőségét. A női aspektus felőli megközelítés a feminista hangok felerősödésének köszönhetően vált bevetté.

Az utóbbi évtizedekben a migrációs mintákban jelentős változás állt be, megjelentek az egyedül útnak induló nők és a családjukat követő nők.

A női migráció legfontosabb okaiként a függetlenedés és a kitörés lehetősége, korábbi szexuális bántalmazás (pl. családon belüli), stigmák (hajadon, elvált, özvegy stb.), elnyomás említhetők meg, a fiatalok esetében pedig nem kevés esetben az előre elrendezett házasság.

Azonban a gender szegregáció számos befogadó országban is jelen van. Az a megkülönbözetés, ami odahaza végigkísérte a nők életét, az új ”hazában” is megfigyelhető.

A fogadó országok legtöbbje előítéletesen kezeli azokat a nőket, akik nem családdal és kísérővel érkeznek.

A munkaerőpiacon is sokkal rosszabb pozícióból indulnak, mint férfitársaik, így általában a szociális szférában tudnak elhelyezkedni, ami kifejezetten női munkakörnek számít, vagy esetleg gyárakban, ahol túlóráztatják és alulfizetik őket. A legsötétebb szeglet azonban az emberkereskedelem és a prostitúció.

Már maga az „utazó nő” is számos veszélynek van kitéve. Annak függvényében, hogy a legális vagy illegális utat választja, függ az utastársaitól, a szállítóktól, valamint a határőröktől. A kockázatok között található a már korábban említett embercsempészet, továbbá a szexuális és fizikai bántalmazás.

Azok a nők, akik nem beszélik a célország nyelvét, sokkal nagyobb eséllyel válhatnak áldozatokká.

Az embercsempészet korunk egyik legnagyobbnak mondható biztonsági kihívása.

Azok a nők, akik papírok nélkül lépik át a határokat, hamarabb célpontokká válhatnak, amit ezek a ”szervezetek” ki is használnak.

Az ellenük irányuló fellépések pedig a mai napig kezdetlegesek. A munkát hátráltatja, hogy azok a nők, akik ilyen helyzetbe kerültek, nem szívesen beszélnek a történtekről, stigmaként élik meg, ezáltal pedig nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat az embercsempész hálózatokról.

Ahhoz, hogy ezeket a visszaéléseket meglehessen szüntetni, vagy legalábbis csökkenteni, mindenek előtt a prevencióra kellene helyezni a hangsúlyt, és minél több, szélesebb körű nemzetközi összefogásra lenne szükség, ahogy azt az Európa Tanács is javasolja.

Források:

http://www.migrationpolicy.org

http://ec.europa.eu

http://www.iom.int

https://www.germanlawjournal.com

Mi lesz veled Görögország?

Az elmúlt évben zajló menekültkrízis az összes uniós tagállamban megtette hatását. Mindenhol jelentős feszültségek alakultak ki mind a társadalom, mind a politikai vezetés körében. De nem csak a belpolitika vált zaklatottá. Szinte nincs olyan európai állam, melynek külpolitikájában ne okozott volna jelentős változásokat a migránsválság. Hogy megértsük, milyen jellegű változásokról van szó, vizsgáljuk meg rögtön magát a katlant, Görögországot.

Görögország az elmúlt években nem példaértékű tagállami szerepvállalásáról híresült el a nemzetközi szférában. Sokkal inkább jut eszünkbe a válság szó, ha a mediterrán országra gondolunk. Görögország a pénzügyi válság mellett jelenleg a menekültválsággal is küzd, melynek indulatokkal teli, lobbanékony légköre éppenséggel nem építi az ország külkapcsolatait.

Néhány nappal ezelőtt a görög-macedón határon menekültek ezrei torlódtak fel. Teljesen pontos adatot nem ismerünk a számukat tekintve, azonban becslések szerint 10 ezer ember – köztük szírek, irakiak és afgánok - várakozik Idomeninél, hogy átjusson Macedóniába, onnan pedig tovább Európa belsejébe. A lezárt macedón határt eddig kétszer nyitották meg, amikor is 170 embert engedtek át rajta. Szkopje katonákat és rendőröket küldött a térségbe, mert a menekültek megpróbálták áttörni a határzárat. Mindeközben a görög oldalon újabb menekülttáborok épülnek, melyek körülbelül 20 ezer fő befogadására lesznek képesek. Vajon együtt tud-e működni a két szomszédos ország, hogy a jelenleg fennálló helyzetet megoldják?

Görögország és Macedónia kapcsolatáról tudni kell, hogy Athén nem ismeri el szomszédja ezen a néven való létezését. A konfliktus forrása egészen 1991-ig nyúlik vissza, amikor is a délszláv állam függetlenedett Jugoszláviától. Az újonnan megalakuló államot Macedónia Volt Jugoszláv Tagköztársaságnak nevezték. Görögországban ez hatalmas ellenérzést váltott ki, és követelték, hogy Macedónia azonnal változtassa meg újszülött államának nevét. Athén azzal indokolta felháborodását, hogy az ország nem sajátíthatja ki egy görög tájegység nevét, valamint nem nevezheti nemzetét az ókori makedónok - így a görög történelem egyik legnagyobb alakjának, Nagy Sándornak - leszármazottainak. A viszály odáig fajult, hogy Görögország embargót vetett ki Macedóniára, mely 1995-re mindkét államot gazdaságilag kimerítette. A két ország konfliktusa az amúgy is instabil délszláv térségre negatívan hatott, így az USA nyomására ideiglenes megállapodás született, melynek értelmében Szkopje nem sérti tovább a görög érdekeket, Athén pedig belement, hogy szomszédja nemzetközi szervezetek tagja is lehessen. Az egyezményt azonban mindkét fél felrúgta, mindegyik provokálja a másikat és azóta még inkább elmérgesedett a két ország kapcsolata.

A menekültválság ebbe a pattanásig feszült helyzetbe robbant bele és Görögország még csak el sem ismeri Macedónia létezését. Mit fog lépni Athén és Szkopje, miközben minden perc számít és emberéletek forognak kockán? A közös érdek vajon összehozza a két acsarkodó felet? Bárhogy is, de az elkövetkezendő hetekben az amúgy is változó külkapcsolatok még nagyobb fordulatokat vehetnek.

Források:

media.mk

aljazeera.com

southfront.org

reuters.com

Balogh Ádám - A görög külpolitika "újjászületése" a macedón kérdésben

A menekültkrízis fokozódása a macedón határon

A szíriai konfliktus eredményeképpen naponta több ezer menekült érkezik nyugat-európai országokba, olyan országokon keresztül mint Macedónia vagy Görögország. Macedónia 2015. nyarán már rendkívüli állapotot hirdetett ki, mivel naponta 3-4 ezer menekült érkezett az országba. A kormány bár tett bizonyos intézkedéseket az ügy megoldására, de ennek ellenére ma több tízezer menekült ragadt a görög-macedón határon.

Szíriából érkező több ezer menekült közül sokan Macedónián keresztül akarnak eljutni Ausztriába vagy Németországba, viszont ez óriási terhet jelent az országnak. A párizsi merénylet előtt nem ellenőrizték olyan szigorúan az Európába érkező menekülteket, sokakat nem is regisztráltak, valamint sokan hamis útlevéllel keltek át a határon. A kormány 72 órát adott a menekülteknek, hogy áthaladjanak az országon akár tömegközlekedéssel, így 2015. augusztusában kb. 39 000 menekült érkezett Macedóniába, ez a hatóságoknak óriási problémát jelentett.

A párizsi terrorcselekmény után nyilvánvalóvá vált, hogy a terroristák menekültnek álcázva érkeztek Franciaországba, olyan tranzit országokon keresztül mint Macedónia. Ezután a hatóságok szigorítottak a biztonsági intézkedéseken, csak regisztrált menekülteket engedtek át, akik bizonyítottan háborús övezetből érkeztek igazi útlevéllel. A határon pedig csak kisebb csoportokban engedték át a menekülteket, mivel a macedón rendőrségnek nincs akkora állománya, hogy napi 3-4 ezer menekültet vizsgáljanak át, így több ezren torlódtak fel a lelassult határátkelés miatt. Olyan információk is napvilágot láttak miszerint a macedón kormány csak azokat engedte át, akik Németországot vagy Ausztriát jelölték meg célországként, valamint, hogy az afgán menekülteket nem engedik át, az utóbbi állítást tagadták a macedónok.

A biztonsági intézkedések miatt több tízezer menekült torlódott fel a görög-macedón határon és az ott felépített menekülttáborokban. A menekültek tüntetésekbe kezdtek miután a macedónok lezárták a határt 2016. február végén, a kormány kb. 700 rendőrt és katonát vezényelt a határhoz, akik füst-és villanógránátokkal verték le a menekülteket. Arról nincs információnk, hogy hányan és milyen súlyosan sérültek meg az összecsapásokban. A helyzeten csak rontott az a tény, hogy Szerbia, Szlovénia, Horvátország és Macedónia bejelentette, hogy ezután csak napi 580 menekültet engednek át, annak ellenére, hogy a Szíriából érkezők száma nem csökkent, ez újabb határ lezárásokhoz vezetett Macedóniában.

Az egyre nagyobb számú migránsok többször kerültek összetűzésbe a macedón hatóságokkal, viszont február 29-én a menekültek nagy számban megindultak a határ felé, hogy felszálljanak a Szerbiába induló vonatokra. A rendőrség és a katonaság nem tudta feltartoztatni az óriási menekültáradatot, a migránsok egy oszlopot faltörő kosként használva áttörték a határt. Információnk szerint halálos áldozata nem volt a határáttörésnek.

A helyzet így igen komplikált a macedón-görög határon, mivel az ENSZ főtitkára szerint a menekülteket nem lehet korlátozni útjuk során, segíteni kell őket. Másrészről a macedón hatóságok nem képesek ennyi embert leellenőrizni és útjukra indítani.

Források:

http://www.theguardian.com/world/2016/feb/27/thousands-of-refugees-stranded-at-greece-macedonia-border
http://www.dailymail.co.uk/news/article-3471157/Hundreds-trapped-Greece-s-Macedonian-border-revealed-131-000-migrants-crossed-Mediterranean-year-total-six-months-2015.html
http://www.theguardian.com/world/2015/aug/23/migrants-macedonia-border-greece
http://www.economist.com/news/europe/21690250-syrian-refugees-fear-border-will-close-north-africans-it-already-has-macedonian
https://www.washingtonpost.com/news/worldviews/wp/2015/08/21/how-macedonia-became-the-latest-front-in-europes-migrant-crisis/

Orvosok a fedélzeten

Az MSF harca az életekért a Földközi-tengeren

 

Az MSF 2015. december 30-án fejezte be 8 hónap után életmentő munkáját a Földközi-tengeren. Ez idő alatt 20.129 menekült életét mentették meg az önkéntes orvosok 120 kereső és mentőexpedíció keretében.

„Azok közül az emberek közül, akiket megmentettük, a beavatkozásunk nélkül senki nem élte volna túl az utat a hajózásra alkalmatlan csónakok fedélzetén” – mondta Stefano Argenziano, az Orvosok Határok Nélkül (Médecines Sans Frontières - MSF) nemzetközi humanitárius szervezet Migration Operations műveletének menedzsere.

A humanitárius szervezet 2015 májusában kezdte meg tevékenységét a tengeren azzal a céllal, hogy csökkentse a menekültek szenvedését, és mindenekelőtt a halottak számát az Észak-Afrikából Európába vezető úton. 2015-ben több mint 1 millió menedékkérő érkezett Európába hajón és csónakokon, és ez az év bizonyult a leghalálosabbnak is: a hivatalos adatok szerint 3771-en fulladtak vízbe, de a tényleges szám ennek a többszöröse is lehet.

A keresést és a mentést 3 hajó végezte speciális mentőkkel és orvosi csapattal a fedélzetén. A süllyedő hajókon utazók kimentése mellett az orvosi csapat feladata a kritikus állapotban lévők stabilizálása és minél előbb kórházba szállítása volt. Emellett biztosították a rászorulóknak a szükséges orvosi ellátást, ami általában kiszáradás, sérülések, égési sebek, cukorbetegség és asztma kezelését foglalta magában.

A legnagyobb kapacitású mentőhajó, a Bourbon Argos kifejezetten erre a célra lett tervezve: a fedélzetén sürgősségi ellátásra alkalmas tereket alakítottak ki a megfelelő eszközökkel, illetve rendelőszoba, megfigyelőszoba és hullaház is működött rajta. A 26 fős legénység mellett 700 menekült szállítására volt képes. Ezen a hajón 8 hónap alatt 4424-en kaptak azonnali orvosi ellátást, köztük 355 súlyosan sérült, illetve 140 állapotos nő. A Bourbon Argos május 9-én kezdte meg munkáját, és december 30-án utolsóként kötött ki végleg.

Az első mentőhajót, ami a Pheonix nevet kapta, az MSF a MOAS-szal (Migrant Offshore Aid Station) együttműködve indította útra május 2-án, és a legénysége már az első napon 487 embert mentett ki a vízből. A harmadik hajó, a Dignity I. június 13-án indult útnak a Földközi-tengeren 18 fős legénységgel, akik októberben szülést is levezettek a fedélzeten.

„Sokan gondolják azt, hogy a mentés arra ösztönzi a többi menekültet, hogy ők is tengerre szálljanak. Akik ezen a véleményen vannak még sosem mentettek ki fuldokló gyerekeket a vízből – azonban az MSF igen, és továbbra is így fog tenni, amíg mások csak beszélnek” – nyilatkozta a Pheonix egyik orvosa.

A tél közeledtével egyre kevesebben vállalkoztak a tengeri útra, így az MSF befejezhette munkáját. Továbbra is az a meggyőződésük, hogy a keresésnek és mentésnek a tengeren kiemelt fontossága van, azonban ezt nem az orvosoknak kellene végeznie. Hangsúlyozzák, hogy mindez csak tüneti kezelés, a halottak számát csak az csökkentheti, ha a biztonságos és legális átkelést Európa biztosítja a menedékkérők számára.

Források:

http://www.doctorswithoutborders.org/emergency-mediterranean

http://www.msf-azg.be/fr/migration-en-mediterranee

http://www.msf.org/article/migration-msf-ends-search-and-rescue-operations-central-mediterranean-after-20129-people

http://www.msf.org/topics/mediterranean-migration 
http://www.doctorswithoutborders.org/article/childbirth-mediterrane

http://www.doctorswithoutborders.org/article/%E2%80%9Copinions-never-saved-drowning-child%E2%80%9D-board-msfs-mediterranean-migrant-rescue-boat