Csepp a tengerben

Avagy mit (nem) tehet az állam a fokozódó bűnözés visszaszorítása érdekében

Ha a nemzetközi összefogás nem hoz hatékony eredményeket, tehet az állam egymaga bármit is azért, hogy a migráció nyomán egyre erősödő szervezett bűnözést visszaszorítsa, szavatolva ezzel állampolgárai biztonságát?

A 21. század eddigi legnagyobb kihívása, a migrációs hullám megindulása számtalan problémát vet fel, ezek közül pedig talán az egyik legaggasztóbb a nemzetközi bűnözés mértékének növekedése. A két adat természetesen nem feltétlen párhuzamosan arányos egymással: téves lenne azt a következtetést levonni, hogy az újonnan érkezők követik el ezeket a bűncselekményeket, hiszen a megnövekedett népesség soraiból nyilván többen adják a fejüket illegális tevékenység elkövetésére. Emellett nem elhanyagolható tény az sem, hogy az embercsempészeknek kapóra jön a kiszolgáltatott migráns, aki még ellenszolgáltatást is nyújt azért, hogy embertelen körülmények között valahogy élve átjusson a Földközi-tenger túlpartjára.

De mit tehet a jelenség visszaszorítása és a probléma megoldása érdekében az állam?

A Mediterrán országok közül – az utóbbi pár évet együtt tekintve – talán Olaszország sínylette meg leginkább a fokozódó menekültáradatot. Évente több ezer migráns érkezik partjaihoz a Földközi-tengeren keresztül: 2013-ban több mint 42 ezren, 2014-ben már több mint 170 ezren, 2015-ben pedig több mint 152 ezren lépték át – többnyire – illegálisan a határokat. Az olasz kormány hiába szólította fel többször is az Európai Uniót, hogy nyújtson legalább anyagi segítséget a probléma, illetve következményei megoldására, az esetek nagy részében süket fülekre találtak, vagy épp csak valamiféle látszólagos lépés történt az ügyben.

Ennek tükrében kénytelen Olaszország egyedül megoldást keresni mind a migráció, mind az ebből fakadó megnövekedett bűnözés problémájára. Angelino Alfano, olasz belügyminiszter szerint erőteljes lépésekre van szükség a bűnözés visszaszorítása érdekében. A kitűzött célok közt szerepel a közbiztonság javítása a rendőri erők növelésével, a nyomozati eszközök megerősítése, illetve modernizáció, technikai fejlesztések is. Azonban fontos megemlíteni, hogy az olasz gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy végtelen mennyiségű forrást áldozzanak a bűnözés visszaszorítására, illetve a migrációs válságból fakadó egyéb krízishelyzetekre. A belbiztonsági intézkedések mellett Matteo Renzi, olasz miniszterelnök egy másik oldalról igyekszik megközelíteni és megoldani a komplex problémát: a migránsokat „küldő” országokkal együttműködve keres kiutat a helyzetből. Februárban Nigériába látogatott és a migrációt érintő kérdések közt szó esett a nemzetközi bűnözés visszaszorítása érdekében való összefogásról is.

Ez utóbbi példából is tökéletesen látszik, hogy egy állam önmagában édeskevés egy ilyen mértékű probléma megoldásához, legfőképp Olaszország, ahol még az úgymond „saját” szervezett bűnözői csoportokat – maffiát – sem sikerül felszámolni, nemhogy hatékonyan fellépni az országba beszivárgó illegális nemzetközi cselekményekkel szemben. Egyértelmű – és e célból már az olaszok is számtalanszor felléptek nemzetközi színtéren –, hogy szupranacionális összefogásra van szükség, azonban az eddigi korlátozottan sikeres próbálkozások – Frontex, Europol – még egyelőre nem voltak képesek orvosolni a bajt.

Források:

interno.gov.it

askanews.it

data.unhcr.org

corriere.it