Február 12-én Minszkben,
rendkívül vontatott és feszült tárgyalás eredményeként írták alá a tűzszüneti
egyezményt Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország vezetői. Az azóta
eltelt időszak eseményeiből azonban sajnálatos következtetéseket lehet levonni:
a tárgyalásos, diplomatikus próbálkozások továbbra is zsákutcákba vezetnek és a
harcok folytatódnak Kelet-Ukrajnában.
A kezdeti remények meglehetősen hamar bizonytalanságba
fordultak át, amikor a tűzszünet életbe lépése után mindössze négy nappal az
ukrán hadsereg kénytelen volt kiüríteni az orosz-párti lázadók által teljesen
körülvett, stratégiailag kiemelt fontosságú vasúti központ, Debaltseve városát.
A csapatkivonások során is folytatódó harcokban legkevesebb 13 ukrán katona vesztette
életét.
A minszki egyezmény egyik kiemelt pontja volt, hogy mind
a lázadók vezetői, mind az ukrán erők beleegyeztek, hogy a frontvonalaktól
számított egyenlő távolságra visszavonják a nehézfegyverzetet. Az aláírást
követően azonban továbbra is rendszeresek az ukrán hadsereg hivatalos jelentései
a folyamatos és nagy erejű bombázásokról, melyeket internetes portálokra
feltöltött amatőr felvételek is alátámasztanak. A napokban az ukrán hadsereg szóvivője
hivatalosan is bejelentette:
„Lévén, hogy az ukrán katonák pozícióit továbbra is
folyamatos bombatámadások érik, egyelőre szó sem lehet a fegyverkivonásokról.”
Az ukrán vezetés jelenleg attól tart, hogy az újfent egy
területen, Mariupol városa környékén, koncentrálódó szeparatista katonai
aktivitás egy újabb támadás előkészülete lehet. A város közvetlen térségében
lévő települések elleni sorozatos rakéta és tüzérségi csapások felerősödése
arra utal, hogy ezek a feltételezések nem alaptalanok.
A nemzetközi közösség – Oroszország folyamatos tagadása
ellenére – egyértelmű bizonyítékokra hivatkozva már biztosnak mutatkozik abban,
hogy Oroszország fegyveres támogatást nyújt a Kelet-Ukrajnában harcoló lázadó
erőknek. Maga a Minszkben, Vladimir Putin által is aláírt egyezmény
nehézfegyverek kivonására vonatkozó pontja is tartalmazott kizárólag Oroszországban
hadrendben lévő fegyvertípust. John Kerry, amerikai külügyminiszter sajtó előtt
tett megjegyzéseivel világossá is tette: az Egyesült Államok biztos abban, hogy
Moszkva katonai támogatást nyújt a szeparatisták részére, és a tűzszüneti
egyezmény aláaknázása miatt újabb szankciókat vezetnek be a jövőben
Oroszországgal szemben.
Az említett események és folyamatok, valamint a várható
további eszkaláció fényében immár az Európai Unió számára is világossá vált,
hogy a diplomáciai eszközöktől semmilyen tényleges eredmény nem várható el,
csak ha azokat kellően erős szankciókkal támasztják alá. Donald Tusk, az
Európai Tanács elnökének a napokban tett kijelentései alapján a következőkben
az Unió is egy – a múltban képviselthez képest – mindenképpen keményebb
álláspontot fog képviselni.
Balla Dániel
(S)védelempolitika az ukrán válság kapcsán
VálaszTörlésAz orosz-ukrán konfliktus igencsak megváltoztatta Svédország hozzáállását Oroszországhoz és egyúttal nagyban hozzájárult a növekvő aggodalomhoz is a térség biztonságát illetően. Azonban ennek ellenére továbbra sem várható, hogy Svédország a közeljövőben csatlakozna a NATO-hoz, melynek hátterében erősen szerepet játszik az ország történelmi semlegessége, amelyet nem kívánnak feladni.
A svéd biztonságpolitika eddigi elemei továbbra is fennmaradnak, bár kissé ki lesznek szélesítve bizonyos elemekkel (pl. szorosabb katonai együttműködés a NATO-val). Azonban a változások hiányában Svédország rákényszerül a bevethető-képességének erőteljes növelésére, hogy kellőképpen meg tudja magát és környezetét védeni. Ez szükségszerűen a védelmi költségvetés megnövekedésével jár.
Helsinki és Stockholm már a védelmi együttműködésük fokozását tervezi, amely részét képezi egy közös haditengerészeti egység felállítása. Ennek oka a térségben kialakult feszültség Oroszországgal. A skandináv országokat aggodalommal tölti el a Balti-tenger térségében megnövekedett orosz katonai aktivitás, nem különben Moszkva ukrajnai akciói is. Mrs Margot Wallström svéd külügyminiszter szerint „az orosz agresszió Ukrajna ellen az európai béke és biztonság legnagyobb kihívása a hidegháború vége óta.”
Az ország céljai közt szerepel az Európai Unión belüli civil és katonai kríziskezelés. A Svéd Királyság újabb katonai együttműködési szerződések megkötésével (pl. Lengyelországgal és Németországgal) kívánja kapcsolatait fejleszteni, illetve ezáltal biztonságát támogatni. A svéd haderő természetesen készséggel együttműködik a NATO haderejével is.
Kereskedelmi viszonylatban Svédország az egyik legjobban globalizálódott országok közé sorolható, éppen ezért nagyobb szerepet is játszik a világpolitikai színtéren, mint azt sokan gondolnák. Fontos részt vállal például az ENSZ békefenntartó hadműveleteiben, vagy az Unión belüli kríziskezelésekben. A légierő és a haditengerészet folyamatos megerősítése jelzi az ország elszántságát a térség még biztonságosabbá tételére. A svéd hadsereg az aszimmetrikus harcmodor ellen is képes felvenni a harcot a jól képzett és rendezett csapataival.
A Saab svéd védelmi és biztonsági csoport bejelentése alapján az ország az ukrán konfliktus kapcsán jóval megnövelte bevételét a fegyverek értékesítésével, mivel a környező államok egyre többet kezdenek el költeni a védelmük érdekében.
Azonban mint mindenhol, itt is akadnak problémák. Hiány van a katonai személyzetből, és komoly költségvetési megszorítások alá kell vetni a hadseregben szolgálókat. Ennek eredményeképpen a magasan képzett tisztek száma drasztikusan lecsökkenhet, akiket ideiglenes és alacsonyabban kiképzett, avagy kevesebb tapasztalattal rendelkező katonákkal helyettesíthetnek. A svédek a GDP-jük kb. 1,2%-át költik védelemre, amely már most úgy tűnik, nem lesz elegendő a jövőbeli beruházásokra.
Visszatekintve a leírtakra összességében az országról elmondhatjuk, hogy a biztonságpolitika terén egy olyan állammal van dolgunk, amelyik olyan, mint egy jó kapus, tehát beáll a kapuba, s véd.