Az ukrán-orosz konfliktus során felmerültek
bizonyos autonómia törekvések Ukrajnán belül. Ezek alatt nem csak az orosz
kisebbség ügyét kell értenünk, hanem a magyarokat és ruszinokat, illetve a
krími tatárságról se szabadna megfeledkeznünk. Ám milyen autonómia törekvések is
vannak, és egyáltalán vannak e ilyenek?
A katonai
beavatkozás is ezen a téma mentén történt, hiszen Putyin azon az elven vonult
be a Krímre, hogy az orosz kisebbség jogait érvényesítsék, mivel bizonyos adatok szerint az orosz nemzetiségűek 60-65%-át teszik ki a lakosságnak A fenti számból kitűnik,
hogy a félsziget nagy része orosz, ám nem szabad megfeledkeznünk a maradék 12%
krími tatárról sem, tehát szembetűnik, hogy jelentős kisebbséget alkot az egyébként
államalkotó ukrán nép (mindössze 24%). Így nézve a dolgokat már csak az volt a kérdés, hogy
mikor is robbanhat ki bármi.
A tatárok is
autonómiát követelnek maguknak, szeretnék, hogy visszaállítsák a régi jogaikat.
Követelik a régi megnevezések újbóli használatát, illetve az önigazgatási és
egyéb szerveik elismerését. A szolidaritásáról Oleszandr Turcsinov biztosította
őket.
A kisebbségi kérdéseknél a tatárok mellett nem mehetünk el a kárpátaljai
magyarok mellett sem. Ismert, hogy az 1991-es kárpátaljai népszavazáson az jött
ki eredményként, hogy igény lenne egy autonóm körzet létrehozására, amelynek
Beregszász lenne a központja (hasonló volt a Krím-félszigeten is, ám kettőt nem
kellene összehasonlítani, hiszen Kárpátalja nem akart leválni Ukrajnától
és visszatérni Magyarországhoz).
Kárpátalján
nem csak magyarok élnek ám nagy számban, hanem ruszinok is. Az ő nagy részük is
elkezdett ismét aktívabban foglalkozni az autonómia ügyével.
Ami ezeket
az autonómiákat illeti, nagy várakozásoknak lehetünk tanúi, hiszen az új ukrán
alkotmány valószínűleg nagyobb jogokat fog biztosítani a nemzeti kisebbségek,
és a régiók számára. Ám ameddig ez nincs meg, várakozással tekinthetünk a
fejleményekre…
források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése