Nagy szavak és politikai passzivitás - avagy Törökország az ukrán válság kapcsán

Törökország, mint nagyhatalmi pozícióra áhítozó állam, nem maradhat ki az orosz-ukrán konfliktus elemzéséből. Az ország bár hivatalosan elítéli az orosz agressziót, úgy látszik érdemben nem cselekszik eszerint. Az utóbbi időben az orosz-török gazdasági kapcsolatok szárnyalásának lehetünk tanúi.

Törökország állásfoglalása az ukrajnai konfliktus kapcsán igen ellentmondásos. Mivel mind Oroszország, mind Ukrajna, mind Törökország partjait mossa a Fekete-tenger, így az ukrán válság érzékenyen érinti Ankarát. A török vezetés jelenlegi külpolitikáját a nagy szavak, és a politikai passzivitás kettőssége jellemzi.

Ankara kétségkívül nehéz helyzetben van. Az ország 1952 óta oszlopos tagja a NATO-nak. Törökország csatlakozásának egyik indoka éppen az orosz közelség fenyegetésként való értékelése volt, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük a két ország birodalmi múltját. Ugyanakkor Oroszország a modern Törökország meghatározó kereskedelmi partnere. Moszkva a török gazdaság második legnagyobb aktora Németország után. Ankara összimportjának legnagyobb része, több mint 13 százaléka származik Moszkvától, ezzel az oroszok negyedik legfőbb exportfelvevő piaca. A nagyhatalmi pozícióra törekvő Ankara álláspontja tehát nem elhanyagolható az ukrán válság kapcsán.

Törökország igyekszik kiegyensúlyozott külpolitikát folytatni mind a két fél irányában. Természetesen mélyen elítéli az orosz agressziót, és Ukrajna területi integritásának sérthetetlensége mellett érvel. Hogy is tehetne másképp, hiszen Törökország szintén érintett a szeparatizmus kérdésében. A keleti tartományaiban élő kurdok az anyaországtól való elszakadásért, önálló államért küzdenek, így tehát evidens az ukrajnai-török párhuzam tükrében a török álláspont. A Krím-félsziget elcsatolása komoly konfliktusforrás a két ország között, hiszen a Krímben 300 000 tatár él, akik a türkmén népek családjába tartoznak. Ankara többször szót emelt a kisebbség helyzetének érdekében. Abdullah Gül egykori államfő és utódja, Recep Tayyip Erdogan is a diplomáciai út és a nemzetközi jog betartásának fontosságát hangsúlyozza lépten-nyomon. Azonban az ankarai vezetés hajlamos határozott fellépésre, nagy szavak hangoztatására a valós lépések megtétele nélkül. Az orosz-török gazdasági kapcsolatok tendenciáit vizsgálva az az érzés támad, hogy az ukrán válság valójában nem érinti a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat. Sőt! Az Európai Unió szankciói és Putyint bíráló kirohanásai épphogy Ankara malmára hajtják a vizet.

Az ma már világos, hogy a Déli Áramlat gázvezeték az eredeti tervektől eltérő útvonalon fog megépülni. A vezeték eredetileg Oroszországból a Fekete-tenger alatt Bulgárián keresztül biztosítaná a gázellátást az Európai Unió számára. Ám a jelenlegi feszült EU-orosz viszony mérlegelése után az orosz fél inkább Törökországon át építené a vezetéket, ami természetesen jelentős beruházási lehetőségekkel kecsegteti a török félt. Arról nem is beszélve, hogy Putyin kedvezményes gázt is felajánlott az igencsak energia szűkében lévő Törökországnak.

Nos, krími tatárok, ukrajnai egység és nemzetközi jog sárba tiprása ide vagy oda, Erdogan hatalmának alapja a rendkívüli ütemben fejlődő gazdaság. Ameddig az államfő képes fenntartani a török gazdaság erősödését, sikerül általánosan emelnie a török életszínvonalat, nem kell félnie hatalma elvesztésétől. A jelenlegi helyzetet elnézve úgy látszik, az olcsó orosz gáz varázslatos mágiával rendelkezik, mely képes elfeledtetni bármilyen politikai szembenállást.


Forrás:
http://www.reuters.com/article/2014/12/02/us-russia-europe-pipeline-idUSKCN0JG0BU20141202
http://www.turkishweekly.net/columnist/3857/the-ukraine-crisis-a-view-from-turkey.html
http://www.todayszaman.com/diplomacy_turkey-treading-carefully-in-ukraine-crisis_341522.html
http://www.todayszaman.com/business_ankara-says-russias-south-stream-pipeline-could-run-to-turkey_344844.html
http://carnegie.ru/eurasiaoutlook/?fa=59069

Ukrán válság lengyel szemüvegen keresztül

Lengyelországot súlyos döntéshelyzet elé állította az ukrán válság: gazdasági és biztonsági érdekek között kénytelen választani. Az európai integrációt erősíteni kívánó, az önálló európai hadsereg felállítását szorgalmazó ország azonban döntött: kész feladni gazdasági érdekeit egy stabil, biztonságos Európáért. Ennek érdekében, amennyiben szükséges, megfontolná az Ukrajna számára történő fegyverszállítást is - jelentette be a lengyel nemzetvédelmi miniszter, Tomasz Siemoniak. 

Lengyelország sokáig tűrte, hogy marionett bábuként játsszanak vele, a rendszerváltás óta azonban minden erejével azon van, hogy egy erős, stabil, regionálisan meghatározó szerepet betöltő állam legyen. Ennek érdekében 1989 óta a mindenkori kormány magáévá tette a folytonosság és következetesség politikáját, az emberi jogok és demokrácia védelmét, valamint a racionális érdekpolitizálást. Többek között ennek köszönhetően tudta az ország nagyobb károk nélkül átvészelni a 2008-as gazdasági válságot, illetve így tudott a Visegrádi Együttműködés éllovasává válni. 

Az ukrán válság azonban a lengyeleket is megrendítette. A Donald Tusk kormánya alatt normalizálódni látszó lengyel-orosz kapcsolatok újabb negatív fordulatot vettek, hiszen Lengyelország elítéli az orosz agressziót, és egyértelműen az Egyesült Államok szövetségese a kialakult hidegháborús helyzetben. Teszi ezt annak ellenére, hogy az EU szankciók következtében létrehozott orosz ellen-embargó súlyosan érintette a lengyel gazdaságot, hiszen új felvevőpiacot kellett keresni elsősorban a lengyel alma számára. A 2014 októbere óta kormányzó Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök asszony éppen a gazdaságra nehezedő problémák miatt külön hangsúlyt fektet a szankciók által sújtott vállalatok és gazdasági szereplők támogatására. Ennek érdekében 2015. február 1-én életbe lépett az ún. Anti-crisis Act - olvasható a hivatalos lengyel kormányoldalon. 

Lengyelország nem csak a további gazdasági szankciók támogatásával és Ukrajna esetleges felfegyverzésével fejezi ki az orosz agresszió elítélését. Bronislaw Komorowski lengyel államfő szimbolikusan is kifejezte az ukrán néppel való együttérzését és az őket érintő lengyel támogatást, amikor Kijevbe utazott a február 20-i "Mennyei Százak" (a tiltakozás során elhunytak) emléknapjának nyilvánított  megemlékezésre. 

A régió legmeghatározóbb országa szinte a kezdetektől fogva saját problémájaként kezeli az ukrán válságot - mondta Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete egy decemberi interjúban. Ennek is köszönhető, hogy a lengyelek élen járnak a hadseregfejlesztésben, és Ewa Kopacz kormánya már 2016-ra beütemezte a NATO azon elvárását, hogy tagállamai a GDP 2%-ára emeljék a hadi kiadásokat. Tomasz Siemoniak Rigában, az EU nemzetvédelmi minisztereinek február 18-i találkozóján hangsúlyozta a NATO-EU együttműködés szükségességét, valamint kiemelte, hogy a Visegrádi Együttműködés tagjainak fokozott szerepvállalására is szükség van.