A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Oroszország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Oroszország. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. április 19., vasárnap
Hírfigyelés_Vedomosti.ru
1.
2015. március 30. 23:34.
2.
2015. március 31. 15:00
2.2.előző napi gazd. -
„Szecsin, Jakunyin és Miller fizetése titokban marad”
3.
2015. április 1. 13:54
4.
2015. április 2. 15:46
5.
2015. április 3. 16:40
6.
2015. április 4. 15:56
7.
2015. április 5. 9:57
7.1.Üzlet: előző napi SC
JOhnson-os
8.
2015. április 6. 8:25
9.
2015. április 7. 8:56
10. 2015. április 8. 15:11
11. 2015.
április 9. 10:49
12. 2015. április 10. 10:30
13. 2015. április 13. 7:45
14. 2015. április 14. 13:46
2015. március 11., szerda
Folytatódik a lengyel reálpolitika
Következetesen
kitartva elvei mellett, Lengyelország tovább erősítette Ukrajna támogatása
iránti elköteleződését. Ennek legfőbb jele a 2015. március 5-én aláírt
lengyel-ukrán biztonságpolitikai együttműködési megállapodás. Ewa Kopacz
lengyel miniszterelnök asszony és Olekszandr Turcsinov az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (NSDC)
vezetője azonban további egyezményekről is tárgyaltak. Az
Oroszország ellen bevezetett szankciók jövőjéről ugyanakkor Barack Obama és
Donald Tusk folytatott eszmecserét.
Olekszandr Turcsinov kétnapos varsói látogatása során még
szorosabbá fűződtek az ukrán válság következtében megerősödő lengyel-ukrán gazdasági
és politikai kapcsolatok. A protokolláris megállapodást lengyel részről Stanislaw
Koziej, a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal (BBN) főnöke írta alá. A dokumentumban
a felek kinyilvánították együttműködési szándékukat a térségben jelen lévő
biztonsági veszélyekkel kapcsolatban, illetve a biztonsági és védelmi kérdések
esetében kooperációra való törekvésüket is kihangsúlyozták. Az ezt követő vezetői
találkozók során szó volt többek között az EU-Ukrajna kapcsolatokról, két- és
többoldalú katonai együttműködési szerződések létrehozásáról, illetve a 2009
óta alakuló lengyel-litván-ukrán dandár megvalósításáról.
Ewa Kopacz miniszterelnök asszony biztosította az NSDC
vezetőjét Ukrajna további támogatásáról, elsősorban a reformfolyamatok területén,
a stabilitás mielőbbi megteremtése érdekében. Mindezt a még januárban odaígért
100 millió eurós kölcsön biztosításával, illetve a NATO Ukrajnáért indított
projektjében (Vagyonkezelő Alap) való lengyel részvétellel is megerősítették.
Mindeközben sorra zajlanak a találkozók, melyek célja a harmadik
minszki fegyverszüneti egyezmény betartásának elősegítése. A lengyel álláspont
továbbra is a biztonsági érdekek előtérbe helyezése, így az ország nem hátrál
meg a további szankciók bevezetése, illetve a meglévők erősítése elől sem. Sőt,
egyenesen támogatja azokat. Bár március 9-i, washingtoni látogatása során
Donald Tusk egykori lengyel kormányfő az Európai Tanács elnökeként tárgyalt
Barack Obama amerikai elnökkel, álláspontja, miszerint Európának a szankciók
tekintetében egységesen kell kiállnia Oroszországgal szemben, egybevág a
lengyel kormány véleményével. A találkozón Tusk hangot adott azon véleményének is,
mely szerint Oroszország célja elválasztani Európát és az Egyesült Államokat
egymástól, így külön kiemelte a két kontinens közötti, egyre szorosabb
gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét, melyet az alakuló TTIP
szerződés is bizonyít. Abban Obama elnök is egyetértett, hogy az Oroszországgal
szembeni egységes kiállás kulcsfontosságú a szankciók tekintetében.
A további gazdasági szankciók bevezetése, vagy az eddigiek
erősítése azonban még várat magára, hiszen Angela Merkel és Francoise Hollande
egyelőre azon dolgoznak, hogy a felek betartsák a törékeny fegyverszüneti
egyezményben foglaltakat. A NATO szövetséges országok nagyköveteinek március 11-i találkozóján is egyetértés született arról, hogy a fegyverszüneti megállapodás feltétlen betartására van szükség a stabilitáshoz. A szankciók a válság további eszkalálódása esetén kerülnek majd
újra terítékre.
Források:
2015. március 10., kedd
A medve és a farkas – avagy a Putyin-Erdogan páros
Az utóbbi hónapokban
a Déli Áramlat gázvezetékkel kapcsolatos módosítások borzolták a kedélyeket
Európa szerte. Vlagyimir Putyin úgy tűnik új barátra talált Recep Tayyip
Erdogan török államfő személyében. Vajon a személyes szimpátia, vagy a nemzeti
érdek, esetleg a kettő együtt áll az orosz medve és a török farkas
együttműködésének hátterében?
Törökország és Oroszország
kapcsolata igen ellentmondásos az utóbbi időben. Ankara NATO tagként
hivatalosan elítéli az orosz beavatkozást Ukrajnában, Kijev területi
integritása mellett foglal állást. Nem csupán Ukrajna okán került sor
kenyértörésre a két ország között. A szíriai konfliktus kapcsán a két fél
ellentétes nézeteket képvisel. Míg Putyin szövetségese a szíriai kormányerőknek,
és jó viszonyt ápol Bassar al-Aszaddal, addig Erdogan a szír vezető egyik
legnagyobb ellenlábasa. Kérdéses, hogy az ily módon terhelt viszony hogyan is
fordulhatott jóra az utóbbi időben.
Tavaly
tavasszal jelentette be az orosz államfő, hogy a Déli Áramlat gázvezeték
tervezett útvonalát megváltoztatja. A döntés sokk-ként érte az európai
vezetőket Míg az orosz gázt Ukrajnát kikerülve eredetileg Bulgárián keresztül
vezették volna az Európai Unió területére, addig a módosított útvonal Bulgária
helyett Törökországon át ívelne. A döntést figyelembe véve nem meglepő, hogy
Törökország nem hajlandó csatlakozni az Unió által Oroszországra kivetett
szankciókhoz. Emellett Putyin hat százalékos gázár csökkentést ajánlott a törököknek, így
téve még csábítóbbá a velük való együttműködést. Ha a gázzal kapcsolatos adatok
nem lennének elegek, a képet színesíti, hogy Oroszország fogja építeni
Törökország első nukleáris erőművét, mely újabb húsz milliárd dolláros
beruházást jelent.
A Guardian
áldozott egy cikket Putyin és Erdogan személyiségének vizsgálatára. Az újság
kiemeli, hogy mindkét elnök a hatvanas évei elején járó, a politikai életben
nagy múlttal rendelkező, erőskezű egyéniségek. Putyin 1999, míg Erdogan 2002
óta játszik kiemelkedő szerepet országaik kormányzásában. Mindketten átéltek
már komolyabb megmozdulásokat, tüntetéseket személyük ellen, mégis a mai napig sikerült
megőrizni hatalmukat. Mindkét elnök vezetési stílusát a nacionalizmus illetve
az antiliberális tradícionalizmus jellemzi. Putyin és Erdogan is az erős
nemzeti érzésre apellálva szereznek újabb híveket. Emellett mindketten hajlamosak
összeesküvés elméletekben hinni, politikai ellenfeleik támogatásával vádolni elsősorban
a Nyugatot.
A vezetők személyisége mellett a két
ország között is felfedezhetőek a hasonlóságok. Oroszország és Törökország
aránylag fiatal államnak tekinthetők, melyek egy-egy birodalom maradványai. Mind
Oroszországra, mind Törökországra jellemző az erős központi hatalom jelenléte,
az ellenzék működésének korlátozása, illetve a média és internet feletti állami
kontroll. A társadalom nagy részének igénye van a Putyin és Erdogan által
megtestesített, a birodalmi múlt vezetőire emlékeztető erőskezű vezetőkre.
A fentieket figyelembe véve a
Putyin –Erdogan páros kapcsolata világos. A két vezető rájött, hogy saját
nemzetük érdekeit nem a Nyugattal való harmonikus viszony által
érvényesíthetik. Mind Putyin, mind
Erdogan hatalmának alapja a nacionalizmus illetve a gazdasági siker. Így tehát
hiába képviselnek különböző nézeteket az ukrán válság vagy Szíria kapcsán, a
két vezető felismerte, hogy a két ország gazdasági kapcsolatainak
feláldozásáért túlságosan nagy árat kellene fizetni.
Források:
2015. március 3., kedd
Nagy szavak és politikai passzivitás - avagy Törökország az ukrán válság kapcsán
Törökország, mint nagyhatalmi pozícióra áhítozó állam, nem maradhat ki az orosz-ukrán konfliktus elemzéséből. Az ország bár hivatalosan elítéli az orosz agressziót, úgy látszik érdemben nem cselekszik eszerint. Az utóbbi időben az orosz-török gazdasági kapcsolatok szárnyalásának lehetünk tanúi.
Törökország állásfoglalása az
ukrajnai konfliktus kapcsán igen ellentmondásos. Mivel mind Oroszország, mind
Ukrajna, mind Törökország partjait mossa a Fekete-tenger, így az ukrán válság
érzékenyen érinti Ankarát. A török vezetés jelenlegi külpolitikáját a nagy
szavak, és a politikai passzivitás kettőssége jellemzi.
Ankara kétségkívül nehéz helyzetben
van. Az ország 1952 óta oszlopos tagja a NATO-nak. Törökország csatlakozásának
egyik indoka éppen az orosz közelség fenyegetésként való értékelése volt, ami nem
meglepő, ha figyelembe vesszük a két ország birodalmi múltját. Ugyanakkor
Oroszország a modern Törökország meghatározó kereskedelmi partnere. Moszkva a
török gazdaság második legnagyobb aktora Németország után. Ankara
összimportjának legnagyobb része, több mint 13 százaléka származik Moszkvától,
ezzel az oroszok negyedik legfőbb exportfelvevő piaca. A nagyhatalmi pozícióra
törekvő Ankara álláspontja tehát nem elhanyagolható az ukrán válság kapcsán.
Törökország igyekszik
kiegyensúlyozott külpolitikát folytatni mind a két fél irányában. Természetesen
mélyen elítéli az orosz agressziót, és Ukrajna területi integritásának
sérthetetlensége mellett érvel. Hogy is tehetne másképp, hiszen Törökország
szintén érintett a szeparatizmus kérdésében. A keleti tartományaiban élő kurdok
az anyaországtól való elszakadásért, önálló államért küzdenek, így tehát
evidens az ukrajnai-török párhuzam tükrében a török álláspont. A Krím-félsziget
elcsatolása komoly konfliktusforrás a két ország között, hiszen a Krímben
300 000 tatár él, akik a türkmén népek családjába tartoznak. Ankara
többször szót emelt a kisebbség helyzetének érdekében. Abdullah Gül egykori
államfő és utódja, Recep Tayyip Erdogan is a diplomáciai út és a nemzetközi jog
betartásának fontosságát hangsúlyozza lépten-nyomon. Azonban az ankarai vezetés
hajlamos határozott fellépésre, nagy szavak hangoztatására a valós lépések
megtétele nélkül. Az orosz-török gazdasági kapcsolatok tendenciáit vizsgálva az
az érzés támad, hogy az ukrán válság valójában nem érinti a gyümölcsöző
gazdasági kapcsolatokat. Sőt! Az Európai Unió szankciói és Putyint bíráló
kirohanásai épphogy Ankara malmára hajtják a vizet.
Az ma már világos, hogy a Déli
Áramlat gázvezeték az eredeti tervektől eltérő útvonalon fog megépülni. A
vezeték eredetileg Oroszországból a Fekete-tenger alatt Bulgárián keresztül
biztosítaná a gázellátást az Európai Unió számára. Ám a jelenlegi feszült
EU-orosz viszony mérlegelése után az orosz fél inkább Törökországon át építené
a vezetéket, ami természetesen jelentős beruházási lehetőségekkel kecsegteti a
török félt. Arról nem is beszélve, hogy Putyin kedvezményes gázt is felajánlott
az igencsak energia szűkében lévő Törökországnak.
Nos, krími tatárok, ukrajnai egység
és nemzetközi jog sárba tiprása ide vagy oda, Erdogan hatalmának alapja a
rendkívüli ütemben fejlődő gazdaság. Ameddig az államfő képes fenntartani a
török gazdaság erősödését, sikerül általánosan emelnie a török életszínvonalat,
nem kell félnie hatalma elvesztésétől. A jelenlegi helyzetet elnézve úgy látszik,
az olcsó orosz gáz varázslatos mágiával rendelkezik, mely képes elfeledtetni
bármilyen politikai szembenállást.
Forrás:
http://www.reuters.com/article/2014/12/02/us-russia-europe-pipeline-idUSKCN0JG0BU20141202
http://www.turkishweekly.net/columnist/3857/the-ukraine-crisis-a-view-from-turkey.html
http://www.todayszaman.com/diplomacy_turkey-treading-carefully-in-ukraine-crisis_341522.html
http://www.todayszaman.com/business_ankara-says-russias-south-stream-pipeline-could-run-to-turkey_344844.html
http://carnegie.ru/eurasiaoutlook/?fa=59069
Forrás:
http://www.reuters.com/article/2014/12/02/us-russia-europe-pipeline-idUSKCN0JG0BU20141202
http://www.turkishweekly.net/columnist/3857/the-ukraine-crisis-a-view-from-turkey.html
http://www.todayszaman.com/diplomacy_turkey-treading-carefully-in-ukraine-crisis_341522.html
http://www.todayszaman.com/business_ankara-says-russias-south-stream-pipeline-could-run-to-turkey_344844.html
http://carnegie.ru/eurasiaoutlook/?fa=59069
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)