Nagy szavak és politikai passzivitás - avagy Törökország az ukrán válság kapcsán

Törökország, mint nagyhatalmi pozícióra áhítozó állam, nem maradhat ki az orosz-ukrán konfliktus elemzéséből. Az ország bár hivatalosan elítéli az orosz agressziót, úgy látszik érdemben nem cselekszik eszerint. Az utóbbi időben az orosz-török gazdasági kapcsolatok szárnyalásának lehetünk tanúi.

Törökország állásfoglalása az ukrajnai konfliktus kapcsán igen ellentmondásos. Mivel mind Oroszország, mind Ukrajna, mind Törökország partjait mossa a Fekete-tenger, így az ukrán válság érzékenyen érinti Ankarát. A török vezetés jelenlegi külpolitikáját a nagy szavak, és a politikai passzivitás kettőssége jellemzi.

Ankara kétségkívül nehéz helyzetben van. Az ország 1952 óta oszlopos tagja a NATO-nak. Törökország csatlakozásának egyik indoka éppen az orosz közelség fenyegetésként való értékelése volt, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük a két ország birodalmi múltját. Ugyanakkor Oroszország a modern Törökország meghatározó kereskedelmi partnere. Moszkva a török gazdaság második legnagyobb aktora Németország után. Ankara összimportjának legnagyobb része, több mint 13 százaléka származik Moszkvától, ezzel az oroszok negyedik legfőbb exportfelvevő piaca. A nagyhatalmi pozícióra törekvő Ankara álláspontja tehát nem elhanyagolható az ukrán válság kapcsán.

Törökország igyekszik kiegyensúlyozott külpolitikát folytatni mind a két fél irányában. Természetesen mélyen elítéli az orosz agressziót, és Ukrajna területi integritásának sérthetetlensége mellett érvel. Hogy is tehetne másképp, hiszen Törökország szintén érintett a szeparatizmus kérdésében. A keleti tartományaiban élő kurdok az anyaországtól való elszakadásért, önálló államért küzdenek, így tehát evidens az ukrajnai-török párhuzam tükrében a török álláspont. A Krím-félsziget elcsatolása komoly konfliktusforrás a két ország között, hiszen a Krímben 300 000 tatár él, akik a türkmén népek családjába tartoznak. Ankara többször szót emelt a kisebbség helyzetének érdekében. Abdullah Gül egykori államfő és utódja, Recep Tayyip Erdogan is a diplomáciai út és a nemzetközi jog betartásának fontosságát hangsúlyozza lépten-nyomon. Azonban az ankarai vezetés hajlamos határozott fellépésre, nagy szavak hangoztatására a valós lépések megtétele nélkül. Az orosz-török gazdasági kapcsolatok tendenciáit vizsgálva az az érzés támad, hogy az ukrán válság valójában nem érinti a gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat. Sőt! Az Európai Unió szankciói és Putyint bíráló kirohanásai épphogy Ankara malmára hajtják a vizet.

Az ma már világos, hogy a Déli Áramlat gázvezeték az eredeti tervektől eltérő útvonalon fog megépülni. A vezeték eredetileg Oroszországból a Fekete-tenger alatt Bulgárián keresztül biztosítaná a gázellátást az Európai Unió számára. Ám a jelenlegi feszült EU-orosz viszony mérlegelése után az orosz fél inkább Törökországon át építené a vezetéket, ami természetesen jelentős beruházási lehetőségekkel kecsegteti a török félt. Arról nem is beszélve, hogy Putyin kedvezményes gázt is felajánlott az igencsak energia szűkében lévő Törökországnak.

Nos, krími tatárok, ukrajnai egység és nemzetközi jog sárba tiprása ide vagy oda, Erdogan hatalmának alapja a rendkívüli ütemben fejlődő gazdaság. Ameddig az államfő képes fenntartani a török gazdaság erősödését, sikerül általánosan emelnie a török életszínvonalat, nem kell félnie hatalma elvesztésétől. A jelenlegi helyzetet elnézve úgy látszik, az olcsó orosz gáz varázslatos mágiával rendelkezik, mely képes elfeledtetni bármilyen politikai szembenállást.


Forrás:
http://www.reuters.com/article/2014/12/02/us-russia-europe-pipeline-idUSKCN0JG0BU20141202
http://www.turkishweekly.net/columnist/3857/the-ukraine-crisis-a-view-from-turkey.html
http://www.todayszaman.com/diplomacy_turkey-treading-carefully-in-ukraine-crisis_341522.html
http://www.todayszaman.com/business_ankara-says-russias-south-stream-pipeline-could-run-to-turkey_344844.html
http://carnegie.ru/eurasiaoutlook/?fa=59069