Renzi lepaktált az ördöggel
Állítják egyes külpolitikai szakértők. Az már azonban nem szubjektív
vélemény, hanem tény, hogy az olasz miniszterelnök múlt héten látogatást tett a
Kremlben, ahol órákon át beszélgetett Vlagyimir Putyinnal. Ezzel Renzi lett az
első az európai nagyhatalmak vezetői közül, aki a Krím annektálása óta tárgyalt
az orosz elnökkel. Hogy mi sarkallta erre? Íme a válasz.
Matteo Renzi moszkvai látogatását a legtöbb európai vezető nem fogadta
kitörő lelkesedéssel, ám ez a legkevésbé sem meglepő, az olasz-orosz tárgyalás
ugyanis megtöri az európai álláspont eddig egységességét. Nyomós indokkal
kellett tehát rendelkeznie Renzinek ahhoz, hogy a Nyugat nemtetszését figyelmen
kívül hagyva tárgyalásokat folytasson Putyinnal. Döntése hátterében három
rendkívül fontos tényező állhat: az olasz gazdaság gyengülése, a líbiai válság
Olaszországra irányuló fenyegetése, illetve az Eni olajtársaság jövőjének kérdése.
Egyértelmű tehát, hogy Renzi sokkal inkább olasz, mint uniós érdekből tárgyalt
Putyinnal, ennek megfelelően míg az európai vezetők kevésbé lelkesen fogadták a
találkozó hírét, az olasz közvélemény rendkívül pozitívan reagált, úgy vélik,
hogy a látogatás enyhítheti a feszültséget Oroszország és az Unió között, előmozdíthatja
a párbeszédet és különben is, – az olasz katolikus püspöki kar kiadványa
szerint – jobb összebarátkozni Putyinnal, ha egyszer legyőzni nem tudják.
De miért is fontos számukra az oroszok barátsága? Például azért, mert az
olasz gazdaság olyan mélypontra süllyedt, amiből még orosz segítséggel sem lesz
egyszerű kilábalni, nemhogy a nélkül. Bár Renzi több különféle reformmal állt
elő megválasztása óta és azokat következetesen végre is hajtja, a várt javulás
és gazdasági fellendülés elmaradt. Ennek következtében rendkívül rosszul
érintette Olaszországot, amikor az Európai Unió szankciókat kezdett alkalmazni
Oroszországgal szemben és ezeknek részeként betiltották az élelmiszer kereskedelmet
az uniós országok és Oroszország között. Ez különösen érzékeny pont volt az
olaszok számára, ugyanis élelmiszeriparuk egyik legjelentősebb felvevőpiacát
Oroszország jelentette.
Szintén nagyon fontos kérdés Olaszország számára a líbiai konfliktus rendezése.
A háborús helyzet elől menekülve rengetegen érkeznek Olaszországba a
Földközi-tengeren keresztül. Ez egyrészt komoly gazdasági és szociális terhet
ró az ország lakosságára, másrészt biztonsági fenyegetést is jelentenek.
Különösen igaz ez az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet megerősödése óta,
akik több alkalommal jelentettek meg fenyegető hangvételű videókat, amelyben a
Colosseumot fekete zászlóval ábrázolják. Renzi Moszkvában elmondta, az oroszok
segítségére feltétlenül szükség van a konfliktus békés rendezéséhez, ezért
számít aktív részvételükre a megoldás keresésében.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni az Eni olajtársaságot sem, amely nagy részben
az olasz állam tulajdona. Az Eni több mint 40 éve működik sikeresen együtt az
orosz Gazprommal, többek között ők építették volna a Déli áramlatként
emlegetett gázvezetéket is, amely a tervek szerint Oroszországból Európába
juttatta volna a gázt. Ez az elképzelés végül meghiúsult, de a két gázipari óriás kapcsolata töretlen maradt, és az olaszok érdeke azt diktálja, hogy ez maradjon
is így.
A fenti tények ismeretében talán már jobban érthető, hogy Matteo Renzi
miért tárgyalt Vlagyimir Putyinnal a többi nyugati vezető rosszallása ellenére.
Az olasz kormányfő cselekedetével azt üzenete: akár támogatják akár nem, ő elsődlegesen
az olasz állam érdekeit tartja szem előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése