2019 különleges év a NATO történetében, hiszen idén
ünnepli 70. évfordulóját a Szövetség, melyhez pont 20 éve csatlakozott
Magyarország és Lengyelország is. Ennek apropóján pedig megrendezésre került a Varsói
Egyetem szervezésében a NATOversity szimulációs játék 2019. május 9-10. között a
Varsóban található Facebook székházban lengyel és magyar hallgatók
részvételével. A két napos rendezvény során a figyelem középpontjába a 21.
században felmerülő olyan biztonsági kihívások kerültek, mint a hibrid hadviselés,
a dezinformáció elleni küzdelem, a fake news veszélyei vagy a kiberbiztonság
fontossága.
NATOversity
szimulációs játék
Az első napon három fős csapatokban kellett tíz NATO
tagállamot képviselnünk. A szimulációs játék kiindulópontját az adta, hogy az Észtországban
élő Red kisebbség egy NATO-ellenes dezinformációs médiakampányba kezdett, társadalmi
feszültséget és elégedetlenséget keltve ezzel az országban, valamint veszélyeztetve
a Szövetség egységét és hitelességét. Az indulatokat tovább fokozta egy a
közelmúltban bekövetkezett eset, amely során ismeretlen személyek két brit
katonát támadtak meg, akik közül az egyik súlyos sérüléseket szenvedett. A
helyzet komolyságát tükrözte annak félelme is, hogy Észtország kiléphet a
NATO-ból, ha a tagállamok nem hoznak megfelelő lépéseket a probléma kezelésére.
Az aggodalmat az se enyhítette, hogy Narva város lakói népszavazás útján
deklarálták az Észtországtól való elszakadásuk és a Redhez való csatlakozásuk
szándékát.
A vita középpontjában az állt, hogy a Szövetségnek hogyan
kellene reagálnia a szituációra, illetve életbe lépjen-e az Észak Atlanti
Szerződés 5. cikke, melynek értelmében a NATO kollektív védelmet nyújt a tagjai
számára fegyveres támadás esetén. A tagállamok küldöttjei figyelembe véve
egyrészt országuk érdekeit, másrészt a Reddel való gazdasági és politikai
kapcsolatokat, eltérő véleményen voltak a kérdésben, ami megnehezítette egy
közös cselekvési terv elfogadását. Természetesen minden képviselő egyértelműen
elutasította az illegitimnek nyilvánított referendumot és támogatását fejezte
ki Észtország felé.
Számos vitarendezési javaslat merült fel a tárgyalás
során. Németország és Franciaország óvatosabb lépéseket és további konzultációt
szorgalmazott a NATO tagállamokkal és a Red vezetőkkel. Kihangsúlyozták, hogy
szükség lenne egy békéltető bizottság létrehozására, ami közvetítene az észt
kormány és a szeparatista kisebbség között, ezenkívül érdemes lenne felállítani
egy független vizsgálóbizottságot is a brit katonákat megtámadó személyek
felülvizsgálatára, azonban a fegyveres beavatkozást szükségtelennek tartották.
Ezzel szemben a balti államok és Lengyelország erőteljesebb fellépést sürgettek
a NATO csapatok fokozott jelenlétével a térségben. Végül konkrét megoldás nem
született, azonban az 5. cikkely azonnali aktiválását elvetették a résztvevők.
A nap végén Marosfi Gábor, a NATO állandó küldöttségének helyettes vezetője
kiértékelte a játék tapasztalatait rávezetve minket arra, hogyan is zajlik a
valóságban a tagállamok közötti egyeztetés.
Putyin
dezinformációs propagandagépezete
A második napon neves újságírók és biztonságpolitikai
szakértők előadásait hallgathattuk meg Oroszország információs hadviseléséről.
Putyin a konzervatív értékek, a család, a keleti kereszténység és az orosz
nemzet védelmezőjeként erkölcsi harcot folytat a Nyugattal szemben. Miután az
USA-nak kétségtelen gazdasági, technikai és katonai fölénye van az oroszokkal
szemben, illetve a soft power (például a kulturális termékek fogyasztása) területén
is előnyt élvez, ezért Moszkva egyetlen igazán ütőképes kártyája az orosz sharp
power lehet, vagyis a manipulatív információk kontrollálhatatlan terjesztése egy
másik állam belpolitikájának a befolyásolására, amire a nyugati civilizáció meglehetősen
érzékeny.
A Kreml geopolitikai célja nem más, mint az orosz
befolyás növelése párhuzamosan a transzatlanti egység bomlasztásával és az EU
gyengítésével. A NATO azóta jelent elsődleges fenyegetést Oroszországnak, mióta
katonai erejével benyomult az orosz érdekszférába hadihajók elhelyezésével a
Fekete-tengeren, gyorsreagálású erők felállításával a balti államokban,
valamint rakétavédelmi rendszerek telepítésével Romániában és Lengyelországban.
Ezenfelül prioritást élvez még az orosz érdekekben Ukrajna és a környező régió
destabilizálása, amivel legitimálni tudja a Krím-félsziget annektálását,
továbbá az orosz-ellenes szankciók megszüntetése.
A célok eléréséhez számtalan eszközt bevet
Oroszország, többek között államilag szponzorálja a kiberterrorizmust, a mesterséges
intelligencia és az internetes trollok felhasználásával információs támadásokat
indít a közösségi oldalakon keresztül vagy beavatkozik más országokban zajló
elnökválasztásokba. Mindemellett kapcsolatot ápol szélsőjobb –és baloldali,
paramilitáris, fundamentalista és ultrakonzervatív európai szervezetekkel,
ráadásul a közép-kelet-európai pro-orosz kormányok és pártok is kiszolgálják
Putyint, ami visszavezethető a demokratikus intézményrendszerek meggyengülésére
és az Oroszországhoz való szorosabb kötődésre a közös történelmi múlt miatt.
A Nyugat felismerve a probléma jelentőségét különböző
védekezési stratégiákat dolgozott ki az álhírek ellen. Mikro szinten fontos
előmozdítani a saját tudatos médiafogyasztásunkat, amiben az oktatás sokat
segíthet. Érdemes több forrásból tájékozódni, objektíven olvasni, kritikusan
kezelni az ismeretlen weboldalakat és anonim szerzőket, ezenkívül hasznos lehet
ellenőrizni az információk hitelességét és aktualitását a cikkben idézett
eredeti dokumentumok megkeresésével. Nekünk is van felelősségünk abban, hogy
mit osztunk meg, ezért figyeljünk oda arra, hogy csak megbízható híreket
terjesszünk az ismerőseink körében. Mezzo szinten kulcsfontosságú azoknak a fake
news-t fogyasztó csoportoknak a felismerése, amelyek támogatják a dezinformáció
elszaporodását, ami ellen az egyes politikai csoportok, a média és a minőségi
híreket képviselő újságírók is sokat tehetnek. Makro szinten a leghatékonyabb
megoldást olyan riasztó rendszerek aktiválása jelentheti, amelyek képesek azonosítani
az álhíreket a közösségi média platformok figyelésével és szabályozásával,
valamint támadás esetén értesíteni tudják a hatóságokat és az adminisztrátorokat.
A jól képzett IT szakemberek mellett célravezető lehet együttműködni olyan
vezető szolgáltatókkal is, mint a Facebook, a Google vagy a Twitter, illetve pénzbírsággal
vagy akár börtönbüntetéssel sújtani a hamis hírekért felelős csoportokat. Összességében
elmondható, hogy mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy hogyan állunk
ehhez a problémához, ugyanis minél több javaslatot tartunk be, annál kisebb
eséllyel válunk az információs hadviselés áldozataivá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése