Kollektív védelem a NATO-ban

Aktiváljuk-e az 5. cikkelyt?

Lengyelország és Magyarország NATO tagságának 20 éves évfordulója alkalmából 2019. május 9-10-én Varsóban egy NATOversity elnevezésű szimulációs játékot rendeztek lengyel és magyar diákok részvételével. A program első napján zajlott maga a szimuláció, a második napon előadások voltak dezinformáció és fake news témakörben.

NATO szimulációs játék

A szimuláció kiindulási szituációja az volt, hogy Észtországban Red nevű ország dezinformációs kampányt folytat, melynek eredményeként az észt társadalom egyre inkább NATO ellenessé válik, és félő, hogy az ország esetleg ki akar lépni a szövetségből. A folyamat addig fajult, hogy kér brit NATO katonát megtámadtak és egyikük súlyos sérüléseket szenvedett. A diákoknak a tagállamokat képviselve ismertetniük kellett országuk álláspontját a problémáról, és meg kellett tárgyalniuk, hogyan reagáljon a helyzetre a szervezet. Vezessenek be erősebb gazdasági szankciókat Reddel szemben, küldjenek további csapatokat Észtországba, vagy esetleg aktiválják az 5. cikkelyt? A tárgyalások közben jött az információ, hogy Észtország keleti határánál fekvő Navra városában illegális népszavazást tartottak és deklarálták elszakadási szándékukat, ezzel egy időben Redhez való csatlakozásukat.  A város lakosságának többsége Red nemzetiségéhez tartozik. A diákoknak erre a kiélesedett válsághelyzetre kellett reagálniuk: Észtország a kollektív védelemre hivatkozva segítséget, pénzügyi támogatást és további csapatok telepítését kérte a NATO-tól Red jövőbeli agressziójától tartva. A tagországok egyhangúan illegitimnek ítélték a népszavazást és deklarálták, hogy nem fogadják el annak eredményét, illetve szolidaritásukról biztosították Észtországot. A balti országok és Lengyelország kijelentették, hogy a közös fenyegetettség érzése miatt minden kért segítséget hajlandóak megadni. Ezzel szemben Németország megfontoltságra intett és azt hangsúlyozta, hogy katonai agresszió egyelőre nem történt Red részéről, így a fegyveres reakció szükségtelen és túlzó. Ehelyett egy békéltető bizottság felállítását javasolta, mely az észt kormány és a szakadárok között közvetítve békésen oldaná meg a konfliktust. Észtország erre egyenesen a NATO létjogosultságát és a németek elköteleződését kérdőjelezte meg. Franciaország szintén a békés, párbeszéd útján való megoldást támogatta, ugyanakkor kijelentette, hogy a válság súlyosbodása esetén, végső megoldásként aktiválható az 5. cikkely. Ami a szimulációban történt nagyon is valóságos, ugyanis az 5. cikk aktiválása korántsem egyértelmű.

A kollektív védelem és az 5. cikkely

A NATO lényegi eleme a kollektív védelem fogalma, mely a szervezet alapítószerződésében, az Észak Atlanti Szerződés 5. cikkelyében van megfogalmazva. Az 5. cikkely szerint a szervezet egyik tagja elleni fegyveres támadás az összes szövetséges elleni támadásnak minősül, ennélfogva egyénileg és közösen is a megtámadott fél segítségére kell sietni az észak-atlanti régió biztonságának helyreállításához szükséges eszközökkel. A válaszlépés az ENSZ Alapokmányának 51. cikkébe foglalt egyéni és kollektív önvédelem jogán valósul meg, és a tagállamokon múlik, hogy mit ítélnek az adott helyzetben szükséges intézkedésnek. A segítségnyújtás nem szükségszerűen fegyveres erő alkalmazását jelenti, és az adott ország erőforrásaitól függ, tehát minden egyes tagállam maga döntheti el, hogy mennyiben járul hozzá a közös akcióhoz. A megtörtént támadást és az erre tett lépéseket jelenteni kell az ENSZ Biztonsági Tanácsának, és a válaszlépések addig tartanak, míg a BT nem hoz valamilyen intézkedést az adott kérdésben.

Az 5. cikk aktiválása nem automatikusan történik, azt a megtámadott félnek kérni kell, a szövetségeseknek pedig jóvá kell hagyni. Az Észak- Atlanti Szerződés 6. cikke leírja, hogy mi minősül fegyveres támadásnak: bármelyik szövetséges fegyveres erői, hajói vagy repülőgépei ellen, az észak-atlanti térségnek a Ráktérítőtől északra eső részében elkövetett támadás. Az 5. cikkelynek tehát földrajzilag behatárolt hatóköre van, ez azonban nem jelenti azt, hogy a NATO ne végezhetne műveleteket a megadott területen kívül. A fegyveres támadásra ennél pontosabb kritériumot nem ad a szerződés szövege, így a tagországok döntésére van bízva, hogy hogyan ítélik meg a konkrét esetet. Maga az 5. cikk felhívása sem jelent azonban automatikus válaszcsapást, a folyamat csak egyeztetési mechanizmusokat indít be.

Az 5. cikkelyt először és eddig egyetlenszer a 9/11-es terrortámadások után aktiválták. Az USA ellen elkövetett merénylet után kevesebb, mint 24 órával a NATO megszavazta a kollektív védelem érvényesítését. Azóta az 5. cikkely aktiválására nem került sor, kollektív védelmi intézkedésekre azonban igen. Törökország kérésére rakétákat telepítettek az öböl háború alatt, az iraki válság során és a szíriai helyzetre válaszul. A Krím annektálása után a NATO jelentősen növelte a kollektív védelmét, és többnemzetiségű csapatokat helyezett Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba. A dél felől érkező fenyegetésekre és terrorveszélyre a szövetség megnövekedett légi ellenőrzéssel reagált a Balti- és a Fekete-tenger felett, valamint nagyobb erőket csoportosított Romániába.

Forrás: NATO: Collective defence - Article 5. https://www.nato.int/cps/en/natohq/topics_110496.htm